Mindenen hisztizik a kislányom, mit tegyek?

Határozottság, KÖVETKEZETESSÉG.

"Gyűlölöm ezt az egész helyzetet,..., azt is, hogy keményebben kell szólnom, és következnényekkel kell élni.

Pontosan ez az, amit kihasznál a gyerek. Feszegeti a határait, meddig mehet el (nem tudatosan).

Ha azt látja, hogy határozott vagy, te "fogod a gyeplőt", akkor előbb-utóbb abbamarad a hiszti. és igen, néha "keményen" kell bánni: nem verést értek ez alatt, hanem a lágy szívűségedet kicsit megkeményíteni.

Egyszer mondta nekem egy sok gyerekes anyuka, mikor hasonló helyzetben voltam és tanácsot kértem tőle:

"Ha nem figyelsz oda, "megesz" a gyerek!" Figyelj oda, légy következetes, ha áttetted a holmiját, akkor ne kérj bocsánatot, hanem mondd el neki, hogy be kellett takarnod és ez van.

Nekem egyszer a játszótérről nem akart hazajönni a gyerek, éktelen hisztit levágott, a végén csak úgy sikerült hazajönni, hogy a hónom alá kaptam a rugdalózó gyereket, majd közöltem vele, hogy most emiatt 1 hétig nem lesz játszótér. És nem lett. Kemény volt betartani, mentünk el a játszótér mellett, majd a szívem megszakadt - neki is- hogy nem mehetünk be, de betartottam. SOHA TÖBBET nem kellett ilyen szituációba bonyolódnom: szóltam indulás előtt 1-2 perccel és mentünk :-) Megtanulta, hogy csak Ő jár rosszul :-) Hosszútávon nagyon kifizetődött az az 1 hét :-)

Mivel tippeket kértél, itt van egy, ami nekem sokszor beválik:

"Ma reggel éppen azért hisztizett, mert az ágyában amit berakott holmija nem mellette, hanem a lába felől volt"

Ebben a konkrét helyzetben én pl. azzal próbálkoztam volna, hogy mérges arccal odafordulok a játékokhoz, és leszidom őket: "Hé, te maci! Hogy képzeled, hogy a Juli ide tesz le, te meg csak úgy átmész a másik oldalra! Így nem fér el Juli lába!" Utána a maci esdekelve bocsánatot kér és totyogva visszasiet a helyére.

Az én kislányom rendkívül élvezi, ha "élőként" kezelem a játékait, és ha "mérges" lehet rájuk.

A múltkor azt kezdte este, hogy nem akar fürdeni. És már kezdte behergelni magát a sírásra, mikor azt mondtam: "Jó, értem, nem akarsz fürdeni! És a lábad? Hadd kérdezzem meg!" A szám elé húztam a talpát: "Hé te láb! Juli ma nem akar fürdeni. Te szeretnél fürdeni?" Aztán a fülemhez vittem a lábát és tolmácsoltam sírós hangon: "Igen én fürdeni szeretnék, piszkos vagyok, viszketek!" Ugyanígy a másik lábával, kezével. Addigra már nevetett a lányom, és ő mondta, most a hasát, a fenekét is kérdezzük meg! Mire végigértünk a testrészeken, mosolyogva szaladt utánam a fürdőszobába.

Nyilván ez sem válik be mindig, de napi egy hisztit általában megúszom vele.

3-as, ez aranyos!! :-)

Bizony, humorral sok nehéz helyzetet fel lehet oldani - még felnőtteknél is.

Ahogy a hármas írt példát, arra utal, hogy humorral, és játékkal fel lehet oldani a helyzetet, és valóban, ahogy mások kiegészítették, a következetesség is fontos, de csak ha helye, ideje van.

Mégis lényeges további tényező: megtudni, miért teszi. Részben életkori sajátosság, és olykor szülői kényeztetés / engedékenység okán (nem optimális nevelési attitűd), de sokszor viszont egyéni érzelmi háttere, oka van (illetve oka is lehet) ennek a viselkedésnek ilyen életkorban, amit érdemes kideríteni - szintén játékfolyamat által.

Tehát javaslom megfigyelni, hogy spontán hogyan, mivel, mit játszik a gyermek, és megfelelően időzítve érdemes reagálnod, óvatosan beavatkoznod olykor a játékába, amikor felfigyelsz "beszédes" jelekre. Ennek során egyre jobban megérted a viselkedésének okait, így pedig megfelelőbben tudsz együtt működni vele, sőt, kevésbé fog téged zavarni a gyermek érzelmi kitörése, sőt, még segítesz is rajta.