Hogy tudnám rászoktatni a gyereket hogy fogja a kezemet?

rengeteg hangos üvöltés árán.

szerintem egy idő után hozzászokik... de addig mást nem tehetsz, mint hogy nem teszed opcionálissá a dolgot. A kezedet fogni kell. Ha nem fogja, nincs önjáró gyerek, ülhet vissza a babakocsiba. (upsz, akkor mégis opció a kézfogás. tehát vagy kézfogás, vagy babakocsi)

Én ebben baromi következetes voltam, pont azért, mert sok elrettentő példát láttam, hogy még a 3 évesekkel se tudtak értelmesen közlekedni a szülők.

Megmondtam a kisasszonynak, hogy ha nem fogja szépen a kezemet, és jön normálisan, akkor bizony visszateszem a babakocsiba. Hát, igen, üvölt, igen, kínos, de ez van, másképp nem fogja megtanulni. Volt rá példa, hogy az ordító gyerekkel rongyoltam haza végig a városon, nem volt kellemes élmény, de nem kellett sokszor megcsinálni ahhoz, hogy rájöjjön, jobb, ha szépen szótfogad.

Most ez amúgy nem azt jelenti, hogy egy fegyőr vagyok, és nem állhatott meg kavicsot szedni stb., de ne akarjon az úttestre menni, ne akarjon ellenkező irányba elszaladni, ne vágjon be más emberek lába elé, meg ilyenek. Én amikor hisztizett, kétszer mindig figyelmeztettem, hogy aki nem tud viselkedni, az megy a babakocsiba. Harmadjára betettem, de volt egy dobása, megbeszéltük, hogy ha jön normálisan, kijöhet. Ha ezen a ponton se volt változás, akkor maradt a babakocsiban, és nyomás hazafele. Gyorsan eljutottunk odáig, hogy szépen, kézenfogva sétáljunk.

A fiam bizony üvöltött, leült a földre, megmakacsolta magát, én pedig álltam vagy guggoltam mellette, és vártam, hogy lehiggadjon. Addig viszont nem mehetett semerre, amíg meg nem fogta a kezem. Hamar rájött, hogy nem annyira buli két percenként a földön ülni ahelyett, hogy haladnánk kézen fogva, és eljutnánk a célig.

Persze, én gyakran megálltam Vele mindenféle hihetetlenül érdekes dolgot megcsodálni útközben, nem érezhette, hogy hajszolom, de a kezemet fognia kellett.

Azért, ahol mehetett, messze volt az úttest, nem volt gond, ha két méterrel előttem halad, ott én elengedtem, és a nyomában voltam.

Így megtanulhatta, melyek azok a helyzetek, amikor egészen biztosan meg kell fognia a kezem. Most már 5 éves nagyfiú, szólni sem kell Neki az úttest előtt, automatikusan megáll, Ő néz körbe, és "ad" nekem engedélyt, hogy a zebrára léphessek😊

16 hóbapos kora óta nincs babakocsi, mindenhová sétálva mentünk.

Én nem kombináltam a kettőt. Vagy babakocsival mentünk vagy gyalog/kismotor. Mert kombinálva (babakocsival és gyalog egyszerreléggé nehezemre esett volna ha babakocsibol kikéredzkedne, mert ahhoz lenne szokva, igy meg zokszo nélkül elvolt a kocsiban, és amikor gyalog/motorral voltunk valahol, akkor pedig engem nem terhelt egy üres babakocsi.

Később futobicaja lett

2 gyerekem van, mindkettőnek meg tudtam úgy fogni a kezét (a csuklójánál), hogy nem tudott kiszabadulni. Ha rángatta, erősebben fogtam, ha nem akart szépen jönni, vagy hisztizett, megálltam és türelmesen megvártam, amíg lehiggad. Gyorsan rájöttek, hogy nem érdemes ellenkezni, és onnantól szépen fogták a kezemet az utcán.

Mi esernyőre csukható babakocsival mentünk sétálni 1 éves koruk után. Ha kikéredzkedtek belőle, simán tudtam húzni magam után vagy összecsukva kézben vinni.