A szurikátás kisfiú ügyében, most csak jogilag nézve, ki a felelős?
Nekem még felsőben, szinte minden nap elmondták, hogy nem tehetem ki a lábam az épületből, mert az iskola felel értem jogilag, ha elüt a kocsi, vagy elrabolnak stb. Hiába vagyok egy neveletlen kölyök, ha hülyeséget csinálok, akár kiránduláson is, a suli felel értem. Ezért is hagytunk otthon pár osztálytársamat év végén sokszor. Persze, kérdezheted, hogy egy tanár hogy tudja biztosítani egy osztálynyi gyerek biztonságát.
Na most csak jogilag nézve. Ha a szurikátás gyerek szülei kapnak bármilyen büntetést, azt nem a tanárnak kéne kapnia? Hiszen az ő feladata, hogy vigyázzon a kölykökre. Ha meg képtelen rá akkor vinni kell szülőket, vagy egy két tanárt segíteni. Értem, hogy állat kert, és mindenki menjen amerra lát, és majd találkozunk a bejáratnál 2kor, deeeeee ha ilyen gyerekek járnak oda, akkor nem kellett volna jobban figyelnie a tanárnak?
#20.
Teljesen igazat adok Neked mindhárom pontban.
1. A tanár nem azért van. Erre vannak (volnának) a pedagógusok. De, hogy mi a különbség tanár és pedagógus között azt Te is ki tudod guglizni.
Mindenesetre (régebben legalábbis) nevelők is voltak a pedagógusok persze több-kevesebb sikerrel. De egy dolog biztos (amennyire visszaemlékszem, ~50 éve), rendesen adták a körmöst is, szóval létezett a testi fenyítés is. Volt is fegyelem... Ma meg...? Arról ne is beszéljünk, h. a túl "liberális" nevelés, iskolapolitika milyen torz eredményeket szült napjainkra. Amiket hallok, elképesztő...
2. Egy tanár nem tud figyelni, mert az csak a tantárgyához ért, valóban. De egy pedagógus sokkalta jobban ismeri nebulói szokásait, s tudja, hogy kikre kell jobban odafigyelnie. Emellett, ha rászól valamelyikre, az hallgat is rá. Nem mer visszapofázni. Miért is? Mert tekintélye van a diákjai között.
Honnan ismeri jobban a nebulóit? Onnan, hogy nem csak tanítja őket, hanem többet van együtt velük, együtt mennek játszótérre, kirándulni és más közös programú helyekre. Egy diákot az osztályteremben csak óraadás közben nem lehet megismerni, ki-ismerni.
3. A szülők a tanárra mutogatnak, a tanárok meg a szülőkre. S mindkettőjüknek igazuk van valamennyire. Sajna sem a "csak" tanárok, sem a szülők nem igazán tudják, mi is lenne a dolguk a gyerekkel kapcsolatos bánásmód tekintetében. (Nem is nagyon tanítják) A szülőnek nevelnie kéne a gyermekét, azaz együtt játszani, együtt tanulni, példát mutatni, hitelesen élni a családban és nem várni el azt a kölyöktől, hogy olyasmit tegyen meg, amire egyébként a szülő is képtelen. Más szóval: A gyereknek vizet prédikálni, miközben meg bort iszik. (Ez a hiteltelen szülő tipikus esete)
Még annyit... A jó pedagógus(!) hamar felismeri egy-egy nebuló viselkedésében azon jellegzetes vonásokat, melyek a szülői ház (vagy akár az utca) nevelési gyengeségeiből adódóan észrevehetőek. De tudja is, mit lehet ilyenkor tenni, h. ellensúlyozza a negatívumokat. Viszont ehhez igencsak jó emberismerettel, azaz gyermek-ismerettel kell rendelkeznie amellett, hogy időt is kell töltenie vele. Nem is keveset.
Alapvetően ez különbözteti meg a pedagógust a tanártól.
Az ERŐ legyen veletek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!