A szurikátás kisfiú ügyében, most csak jogilag nézve, ki a felelős?

Szerintem az állatkert felelőssége.

Persze a gyerek is rosszat tett.

A tanár is figyelhetett volna jobban.

De én úgy gondolom hogy első körben az állatkert nem bíztosított megfelelő biztonságot az állat számára

Ez pont a kit érdekel kategória. Könyörgöm, egy állat megharapott egy gyereket. Ha egy veszett róka lett volna az erdőben, és a gyerek fához csapja ijedtében és megdöglik, akkor is az állatot sajnálja mindenki?

Szerintem a legnagyobb bal-fék az állatkert volt, olyan körülmények közt voltak tartva az állatok, hogy be tudott nyúlni valaki. Az állat meg nem meghalt, hanem megdöglött vagy elpusztult. A véresszájú állatvédőktől miért nem állt ott valaki önkéntesként, hogy visszatartsa az idétlen benyúlkálókat? Utólag nagyon okos mindenki, de visszacsinálni nem lehet.

Az állat megdöglött, az állatkertnek okulni kell belőle és megvizsgálni minden állattartó helyet, ketrecet, kifutót, hogy azokba nem tud-e benyúlni valaki, a gyerek harapását bekötözték, egy pár napig fáj neki, aztán mindenki menjen a dolgára. Így rendben lesz minden, ahol meg rend van, nem kell törvény meg jog "osztjóvan".

A tanárról meg annyit, hogy az okoskodjon, aki szokott gyerek és kamaszcsoportokat kísérgetni. Aki meg nem az tegye meg, és rájön, hogy nem úgy működik, hogy figyelj jobban. Sok mindent lehet, de ha van egy-két renitens, azokra nem tudsz hatni, és mindent el fognak követni, hogy megszegjék a szabályaidat. Nem rossz szándékból, hanem a gyerek az ilyen.

A #13-as jól beszélt.

Kivéve, hogy Neked "megdöglött". Ha a Te általad nevelt szurikáta, kiscica, kiskutya döglött volna meg, akkor lehet, tiltakoznál. Mert aki/ami az emberhez közel áll (mentálisan), az általában meghal, vagy – valóban - elpusztul. Aki/ami megdöglik, az többnyire igen távol áll tőled, mint pl. egy gyermekgyilkos akasztáskor, vagy mint egy poloska, pók, ha eltaposod, vagy az a szurikáta, amelyet nem Te neveltél... Én maradnék az „elpusztult” kifejezésnél.

Az egyetlen dolog, amit most lehet tenni, de nem csak lehet, hanem kell is tenni, ténylegesen levonni a tanulságot az állatkert vezetésének, gyereknek, szülőknek, tanárnak, egyszóval mindenkinek, aki csak érintett lehet az ügyben. Legközelebb pedig másként csinálni... (a kifutót, a felelős nevelést, stb.)

Ami az állatka megsiratását illeti, csak azért alakulhatott ki az a bizonyos lincselő hangulat, mert a szerencsétlen kisállatnak IDENTITÁST varázsolt Valaki(k) nagyokos(ok), egyszóval nevet adtak neki, esetleg születési bizonyítványt is állítottak ki, sőt még emberre jellemző vonásokat is véltek rajta felfedezni, vagyis emberszerűvé tették a létezését, szinte családtaggá avanzsálták. Pedig a szurikáta (anya-jelölt) ezt nem kérte senkitől, tudtommal. Vagy igen? Ha beszélni tudott volna, azt kérte volna, h. vigyék már vissza őt a szülőhelyére, a vadonba.

Megjegyzem: ez a bizonyos "nevet adjunk neki" effektus mostanában annyira elharapózott, h. még a hurrikánokat is emberi nevekkel látják el. Baromság... bár lehet, hogy csak azért teszik, h. lehessen hozzá imádkozni. (agyrém) Ime: - Óhhhh... Aranka, könyörgök neked, légy irgalmas hozzánk és ne tégy tönkre, ne fújd le a házam cserepeit megint úgy, mint ahogyan legutóbb Juliska tette, az a szemét! – Ez még így egész jópofán is hangzik, nem?

De, ha névtelenül imádkoznának hozzá: - Ó, te randa, büdös szélvihar, könyörgöm hozzád, mennél a pic’ába inkább máshova fújni, köpködni, mint megint csak az én házam cserepeit leborítani...! –

Nos, ez esetben hülyének néznék. Mert a szomszéd is azt kiabálná át a kerítésen:

- De bolond vagy te szomszéd, ne a hurrikánhoz imádkozz, ha más ötleted nincs, hanem Istenhez! -

Az ERŐ legyen veletek!

szerintem a dolog igen egyszerű:

egyrészt a tanár felelőssége volt(persze ez nem várható el ennyi gyerek mellett)

másrészt ilyenkor a jegy hátulján kisbetűvel ott van hogy a látogató felelősséget vállal stb.

aztán a gyerek 10-en évesen már fel tudja fogni a tettét és nem utolsó sorban el tudja olvasni a kitett feliratokat

és végül a szülő nevelésének a következménye mindez.

Az állatkert kiírta mit nem szabad,tehát megtette a kellő óvintézkedést az ügyben(arról nem is beszélve, hogy a fenntartótól nem lehet ripsz-ropsz pénzt igényelni átépítésre, mondván alacsony a védőfal), tehát a felelősség a szülőé.

A jogi felelősség szerintem meg 1/3-1/3-1/3 arányú. Szülő-Tanár-állatkert között.

1. Szülő: Megtanítani a gyermekem, hogy ne nyúlkáljon olyan helyre, ahol még külön is figyelmeztető tábla van... az a szülő (nevelő) felelőssége. A gáz-sparhelt lángjába sem engedem, hogy belenyúlkáljon csak azért, mert szép kékes lángja van. Megmutatom neki, hogy mit okoz a tűz (melege). Ha látom, hogy... csak próbálkozik, kételkedik... odatartom az ujját kicsit, hogy megtapasztalja(!). Miért is? Mert az a valódi tudás, a megtapasztalás. Ha csak mondom neki, nem elég... vagy elhiszi, vagy nem. Tapasztalja meg! S még az sem biztos tudás, csak valószínűsíthetően sokkal mélyebben beépülő tudás, mint olvasva, vagy mondva. (Persze, tudom... mindennel ezt nem lehet eljátszani) Olyan ez mint az étel. Ha csak étlapon, vagy szakácskönyvben olvasgatok róla mindenféle szépet, vagy mesélnek róla szóban, mutatnak a TV-ben, az még nem tudás. De, ha elkészítem, meg is kóstolom, akkor megtapasztaltam azt, amiről bár igen sokat lehet regélni, mégsem ér egy fabatkát sem. Csak akkor derülhet ki számomra, hogy az az étel-különlegesség valóban finom-e (nekem), vagy tényleg felejtős...

Másfelől, ha én, mint szülő nem vagyok biztos benne, h. gyermekem nem fog csínytevést, vagyis felelőtlen magatartást tanúsítani egy kiránduláson, akkor el sem engedem. Főleg, ha tudom, h. nem mindenhol állatbarát, azaz tuti biztonságos a szurikáta kifutója. Ugye. (Persze nem tudta, honnan is tudta volna. Én sem tudtam.)

Egyszóval, mivel biztos nem lehetek a gyermekemben, de valószínűsíthetem, h. normálisan fog viselkedni, ha már eddig 100 esetből 100-szor szófogadó volt. De erre garancia nincs. Tehát kockáztatok, mint szülő.

2. Tanár: Ha én, mint tanár úgy ismerem a tanítványom, h. megbízhatatlan, nem vállalom elvinni. Ha nem ismerem őket (mert nem az én osztályom) szintén nem vállalom. Vagy, ha úgy ismerem az állatkerti körülményeket, h. lehetséges benyúlni az állatok aurájánál közelebb is a testükhöz, el sem megyek a szurikáták kifutójához osztályommal. Nyilván nem tudta, vagyis valamit nem tudott. De, ha tudta azt, h. vannak a gyerekek közt megbízhatatlanabbak is, akkor minimum azoknak a kezét fogva sétálgatok velük. Ha meg több is van, mint kettő akkor +tanárral, +szülővel indulok az útnak. Ha meg tanár létemre önmagamban nem bízok, akkor szintén nem vállalom a kísérő szerepét. De lehet, h. az iskolai tanár szerepét sem. Ha biztosra akarok menni. De mivel (mint írtam) abszolút biztonság nincs, hát ezért (meg némi tanári fizetésért cserébe) kockáztatok.

Megjegyzés: Az iskola az azon kívüli tartózkodásokért felelősséget nem vállalhat. Azért már a kísérőnek kell vállalnia, akár tanár, akár nem. De a leendő kísérő tanár mondhatja azt: nem vállalom elvinni őket, mert nem ismerem az iskolán kívüli szokásaikat. (Ha nem mondja, akkor kockáztat)

3. Állatkert: Érdekes, a zsiráfok, elefántok, tigris, stb... kifutója úgy van megalkotva, ha az állat, de a látogató se tudjanak semmiképpen érintési testközelbe kerülni... A kígyókat, pókokat is üveglap választja el tőlünk. Vajon miért? A kis kecskék a simogatóban nem. De én még olyat nem hallottam, h. kecske megharapott, vagy felrúgott volna egy tizenéves gyereket, mert simizni akarta volna. Ha csak nem valami fenyegető közeledést nem vélt felfedezni az állat. Akkor még az is lehetséges. (De oda csak szülői felügyelettel lehet bemenni fiataloknak és szigorúan saját felelősségre!)

Tehát, mivel az állatkerti vezetés sem lehetett biztos abban, hogy nem lesz a sok-sok látogató között legalább 1 olyan személy, aki vakmerő, vagy szeleburdi, vagy nem tud olvasni, vagy maga is állatkertbe való... hát kockáztatott.

Mondják: "Nagy ám az Isten állatkertje!", nem véletlenül.

Valójában pedig, mindhárom esetben kockáztatás történt. Egyenlő arányban. Csak most nem jött be. Ennyi.

Megjegyzésem: A jól menő cégek vezetői is, a tőzsdézők is, stb... kockáztatnak, s nekik sem mindig jön be.

Sőt, magam is kockáztatok, amikor ezen hosszadalmas okfejtést a komment oldalon közzéteszem. Mert talán lesz, aki végig olvassa, talán lesz aki egyet is ért velem, de nem tudhatom, hogy volt-e értelme. Viszont sok időt töltöttem el fogalmazással, ahelyett hogy inkább pénzt kerestem volna ezalatt.

Szóval kockázatos, h. megérte-e. :-)

Az ERŐ legyen veletek.

yoda ez pár pontban hibás feltevés.

Az állatkert ha hibás is :

egy állatkert nem alakítható át ripsz-ropsz, mivel az az állam tulajdona.

Na már most ekkora összeget nem lehet állambácsitól kérni csak úgy, vagyis ilyenkor megy egy kérvény a fenntartónak(önkormányzat) amely továbbküldi a minisztériumnak és talán megadják az összeget(sokszor megadják és az is csak 1 év múlva lesz átutalva). De most már lesz mivel érvelniük és mivel ez rosszt fényt vet mindenkire, biztos igényelhetnek majd pénzt az építkezére könnyedén.

A gyerek hibás, mert nem volt hülye, tudott olvasni és lehet a tanár rá is szólt. Könnyen lehet hogy rászólt aztán megfordult mert Pistike is rosszalkodott, ő meg ezt kihasználva csakazért is benyúlt.

Ezen felül a tanár nem teheti meg hogy azt mondja Pistikét nem viszi el, mert akkor a szülő ordítva bemasírozik és az iskola a végén a tanárt szólja le(tudom, mert ismerősöm rossz jegyet sem adhat akkor sem ha megérdemli a gyerek).

Végezetül a szülő utólag már nem tud ezen változtatni, hogy rosszul nevelte ez van, de az pofátlan hogy miiután az ő kölke a hibás, nem hogy megbüntetné a gyerekét még védelmezi is és mindenki másra ujjal mutogat csak hogy ne az ő nevelési hibája legyen a ludas.

Tehát a gyerek a hibás teljesen, hisz tudatosan cselekedett és a szülő felel a tettéért, mert még kiskorú.

Kedves #18.

Én meg azt mondom, ha még nem alkalmas a kifutó (átépítésre szorul), nem teljesen biztonságosan a kisállatok számára, akkor addig nem mutogatom senkinek. Majd, ha biztonságos lesz. Majd, ha lesz pénz rá.

Ja, persze, akkor nem lesz annyira vonzó állatkertbe járni... Mert a szurikáta (mint lehetőség) jó reklám az állatkertnek, amely egyébként is (lehet) anyagi nehézségekkel küzd. (Tehát jól jön a sok-sok látogató).

Ha viszont, direkt csalinak tették oda a szegény párát, h. hátha valaki valamilyen bajt okoz majd, s akkor már lesz nyomós indíték menni követségben pénz sajtolni az államtitkártól:

- Lám-lám... mondtuk pedig, hogy fel kellene újítani a biztonság érdekében, de Te nem hallgattál ránk, minden más fontosabb volt... azt mondtad, h. kockáztassunk... és most tessék. Megtörtént a baj, amitől mindig is tartottunk. Akkor most már ADSZ végre PÉNZT a felújításra? Vagy pusztuljon el a következő állat is? -

No, ez esetben vajon ki a hibás, a felelős? Az államtitkár? Akinek nem volt pénz-lehetősége?

Nem. Az állatkert vezetése. Mert tudta, hogy kockázatos, de mégis belement a kert anyagi "túlélése" reményében. Mert így voltak sokan látogatók. Talán múlt időben.

Vagy talán most is (hogy már nincs szurikáta) ugyanannyian vannak?

Igen? Akkor meg pláne felelős a halálért, hiszen nem érte anyagi veszteség a további látogatók el nem maradása okán.

Vagy csak azért járnak most is sokan, mert hirtelen beesett ez a szurikátás ügy, mint REKLÁM? Mert az.

Ami egy gyerek hülyeségét illeti... (Megtörtént eset)

14 éves koromban osztálykirándulásra készültünk menni hajóval (Bem rakpart). Az osztály legjobb, legokosabb (kitűnő) tanulója, akit szinte mindenki kedvelt, általános köztiszteletnek örvendett, a tanárok is kedvelték, ráadásul gyönyörű egy leány volt. Óriási jövő várt rá ezekkel az adottságokkal. Tehát nem volt hülye.

Mégis, amikor a rakparti út villamos felőli oldalán, szemben megpillantott minket osztálytársait, s már szaladt is át ide, a kikötői oldalra. Egyenesen egy teherautó elé... ott halt meg a szemünk láttára. Szörnyű látvány volt, elhiheted.

Vajon hová tűnt az addigi okossága, bölcsessége hirtelen? Hogy körül is nézzen, átjöhet-e?

Hát elszállt egy pillanatra... Mert akkor éppen HÜLYE volt. De az elég volt neki meghalni.

Az állatkertben is ez történt, a különbség csak annyi, hogy a gyermek pillanatnyi (felelőtlen) hülyeségébe nem Ő maga, hanem a kisállat halt bele. De hozzáteszem, ez csak a testsúly tömeg arányok viszonyulása miatt volt így. Mint ahogyan a teherautó gázolása esetében is. Ugyanis, ha a teherautó helyett egy épp egy kisállat masírozott volna az úton... simán beletaposta volna az aszfaltba.

Az ERŐ legyen Veletek!