A fiúnk azt mondta az anyjának hogy utálja és nem szereti. Teljes mértékben ignorálja napok óta, mit tehetünk?

Szerintem ebben a korban ezt meg nem kell veresen komolyan venni. A gyerekek sok mindent mondanak, bar az is igaz hogy oszintek. Mitol o a “rosszgyerek”? Lehet hogy a rosszassag figyelemfelhivas amire nem ugy reagaltok mint ahogy o szeretne es ezert meg lazadobb, esetleg amugy nem is biztos hogy komolyan gondolta csak meg akarta bantani mert az anyja is megbantotta ot. Most a tiltastol fuggetlen.

Azt kellene tudni hogy alapjaraton milyen szemelyiseg. Mik a valos igenyei? Pl onallobb tipus es nem szeretik ha korlatozzak. Ami nyilvan kell de egy szabadabb gyereknek hatarokon belul tobb mindent meg kell es lehet engedni. Vagy mi a szeretetnyelve? Hogyan fejezi kiha szeret valakit es ugymond hogyan varja vissza? Ugy kapja ahogy neki jelenti a szeretet? Stb..stb..nem erezheti e ugy hogy a tesojaval esetleg kivetelezes van mert o jo es o meg rossz es akar ilyen teren erzodik is az eles hatar a reszetekrol?

Egy 4 és fél éves gyerek nem tud rossz lenni.

Maximum fáradt, figyelemhiányos stb.

Sok dolgot a lányok előbb csinálnak (mozgás, beszédfejlődés, de még a foguk is előbb jön ki). Szóval lehet, hogy úgy érzi, ő sosem tud első lenni, az ő produkciója sosem olyan érdekes, hisz a vele egyidős másik testvér más korábban megcsinálta ezt.

Én keresném azokat a dolgokat, amikben ő egyedi, ami az ő speciális értéke, és abban nagyon sokat dicsérném.

Igyekeznék apa-fia programokat csinálni, amiknél a teljes figyelem őrá irányul.

Nyilván nem látunk bele a hétköznapjaitokba. Van egy olyan sejtésem, hogy a szófogadóbb, bújósabb kislány anya kívánsága szerinti gyerek, míg a fiú ezzel összehasonlítva mindig rosszabb és ezt tudat alatt érzi a kisfiú. Őt nem tudja feleséged a maga öntörvényűbb, konokabb természetével elfogadni.

Nálunk a kisfiú ugyanennyi idős, a kislány még pici (1 éves), de a fiúnkkal a feleségem aránytalanul nehezebben bír és többet veszekszik, mint én. Mondjuk a kisfiam nem olyan, mint a tiéd, de ő is öntörvényű, kihajtja a maga követelését, keményen tud durcizni - amellett viszont hihetetlenül érzékeny és vágyik a dicséretre, az ölelésre, simogatásra.

Azzal rosszat biztos nem tesztek, ha felkerestek egy gyerekpszichológust.

Szerintem ti menjetek pszichológushoz a feleségeddel. Az, hogy egy 4,5 évest rossznak tartotok, az nem azért van mert vele van a baj. Miért akarjátok, hogy olyan legyen mint a tesója? Joggal érezheti úgy, hogy nem szeretik.

Más gyereknek más feltételek kellenek. Valahogy ki kell lépnetek abból a szerepkörből, hogy ő egy rossz gyerek, és az írásodból az derül ki, hogy ez egyedül nem fog menni. Ha a szülei megváltoznak a gyerek is változik.