Hátrányos helyzetű gyerekeket, szüleiket milyen játékos feladatokkal lehet motiválni (a tanulásra)?

Kérdező, én úgy látom, hogy a szülőt motiválni elég nehéz ilyen helyzetben. A nulladik lépéssel kell kezdeni mindenféleképpen, ha érzel erre elhivatottságot, türelmet és elszántságot, ami a bizalom elnyerése kell hogy legyen. A romák gyakran azért élnek teljesen elszigetelve, mert nem hiszik el, hogy bárki is segíteni akar nekik, és ha ha úgy is van, még akkor sem merik elfogadni.

Szerintem minden szülő szeretni, ha dicsérik a gyerekét, és elmondják, hogy milyen értékeket látnak benne. Lehetnek ellenségesek, de nem kell feltétlenül elkönyvelni őket rossznak, csak több türelmet igényelnek. Tudod, minden zárhoz van kulcs, csak meg kell találni. Csak meg kell érteni, hogy miért van, és akkor már könnyebb kezelni. Távolságtartás, bizalmatlanság és szégyen, kisebbségi komplexus, félelem... Lehet, hogy attól tartanak, hogy el akarod venni a gyereket, mert kavarják a pedagógust a gyámügyessel, vagy ilyesmi, netán egyszerűen szégyellik, hogy élnek, nem tudják kimutatni, jól az érzéseiket, mert ők maguk is rosszul szocializálódtak, és igen benne van a pakliban az a félelem, hogyha túl okos lesz a gyerek, akkor eltávolodik tőlük, kvázi a tanár veszi el a gyereket, ha nem is úgy, mint a gyámügy.

Fel kell mérni a helyzetet, hogy milyen segítségre szorulnak, és ahhoz a segítséghez hozzá kell segíteni őket. Pl. Önkormányzat szociális osztályán segíteni nekik. Egy analfabétát simán lepattintanak, de ha segítesz nekik valamit elintézni, akkor már lehet, (de nem biztos), hogy hálásak lesznek. Mindenesetre éhesen, fázva nehezebben megy a tanulás.

Bennem hirtelenjében az merült fel, hogy valóban a szülőket és a gyerekeket együtt is kellene foglalkoztatni, és itt készség és képességfejlesztő játékokra egyaránt gondolok. Jó, ha nem úgy állnak hozzá, hogy ez iskolai óra, hanem talán úgy, hogy családi játék, gondolok itt pl a közös zenehallgatásra, hogy elmondja mindenki, hogy milyen benyomásuk van valami zenéről, ki mit gondol valamiről.

Motiválásnál az is nagyon fontos dolog, hogy meg kell értetni, hogy mi a célja valaminek, illetve mire lehet azt használni. Hogy a százalékszámítás sem úri huncutság, hanem nagyon hasznos dolog, pl a pénzügyeknél, és a pénz szó még a szegény emberekben is megmozdít valamit. Mondjuk ha hozzáteszed, hogy az uzsorás is kamattal számol, és így nehezebben lehet becsapni őket. A lényeg, hogy mindent úgy kell megközelíteni, hogy valahogy kapcsolódjon az érdeklődési körükhöz, az élethelyzetükhöz.

És hogy az olvasás is mennyire hasznos, hiszen az segít eligazodni a nagyvilágban, anélkül nagyon kiszolgáltatva érezhetik magukat.

Úgy látom, sokan úgy kezelik, hogy aki hátrányos helyzetű, az rögtön olyan is, aki elhanyagolja a gyerekét és nem is akarja, hogy a gyerekének jó legyen. Ez szerintem nagyon sokszor nincsen így, csak lehet, hogy a szülő nincs tisztában vele, pontosan mi is lenne jó a gyerekének.

Lehetne pozitív példákat mutatni, hogy a szegénységből, hátrányos helyzetből, elszigeteltségből ki is lehet törni. Ezzel meggyőzni a szülőket, és aztán folytatni csak a gyerekekkel. Tehát a szülők lássák egyben az utat: most itt vagyunk, és amoda szeretnénk eljutni x éven belül. Sokan nincsenek is tisztában vele, mi minden lehet az emberből. A nagymamám mindig azzal jött: XY "mérnök", ez jelentette számára a világ csúcsát, de ha megkérdezted, milyen mérnök, nem tudott rá válaszolni, mert számára a "mérnök" egyetlen szakma volt. A szegényebbek néha csak annyit látnak: gyári munkás, postás, tanár, mérnök, bolti eladó, rendőr... mi lehet még az emberből? Borszakértő, pályaválasztási tanácsadó, hangszerkészítő, lektor, műsorszerkesztő, keresztrejtvény-készítő és így tovább... Ezek és még millió más nem jutnak az ember eszébe.

A gyerekeknél fel kell mérni, rendesen hallják-e, észlelik-e a különböző beszédhangok közötti különbséget, mert lehet, hogy ha tanulási nehézséget mutatnak, akkor annak az az oka, hogy nem is értik rendesen az elhangzó szöveget, és először ezen kell javítani, mert addig nem tudod motiválni őket. Az IPM-ben volt nemrég erről egy iszonyat jó cikk.

A feladatok rövidek legyenek, több érzékszervre hassanak. Azt az időt, amit koncentrálással kell töltenie a gyereknek, csak fokozatosan növeld. Ne várj elvont fogalmi gondolkodást 12 éves kor alatt, mert akkor a gondolkodás még csak a konkrétumokat érti, az elvont összefüggéseket kevéssé.

Ami nálam működött nagyobb, 10 év fölötti gyerekeknél, hogy fölvetettem egy erkölcsi problémát, és a gyerekeknek meg kellett vitatniuk, hogy abban a helyzetben kinek van igaza és miért. Így lehet, hogy nem tud majd jobban olvasni és nem szed magára tárgyi tudást, de megtanul kulturáltan vitatkozni, valaki mást végighallgatni, és a saját véleményét érvekkel alátámasztani. Ez nagyon hasznos készség az életben. Mi azt vitattuk meg hatodikosokkal, hogy Toldinak igaza volt-e a történet elején, hiszen embert ölt pusztán mert gúnyolódtak rajta. Szóval hozz egy irodalmi vagy történelmi példát, és felezd meg a csapatot, ha több gyerek van. Mindenkinek a véleményére szánj időt, senki ne maradjon ki. Főiskolán ugyanezt eljátszottuk az abortuszról való vitával, és mesterségesen lettünk csapatokba osztva, és a tanár mondta meg, melyik álláspontot kell képviselnünk, a támogatóit vagy az ellenzőit. Pont abba a csapatba kerültem, aminek a véleményével nem értettem egyet, de a végére jobban megértettem azt a nézőpontot is.

Ingerszegény környezet: nehézséget okozhat egy-egy ingerrel találkozva, hogyan írják le az élményt, hogyan öntsék szavakba. Ezt gyakorolni kell. A "nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jó" nem minősül egy érzés leírásának :D Szóval ha már nagyobbak a gyerekek, akkor írjanak élménybeszámolót egy barátnak vagy egymásnak valamiről, amivel korábban Te ismertetted meg őket, és élvezték. Ha van számítógép, játszhatnak find the differences típusú játékokat, ahol két kép közötti különbségeket kell megtalálni.