Miért engedékenyek és elnézőek némely szülők, ha a gyerekük állatokat bánt?

Nyilván mind két esetben igyekeznék közbeavatkozni, de ha szándékos bántalmazásról és szadista hajlamokról van szó (pláne visszatérő dologként) ott nem elég egy "meg ne lássam ezt még egyszer" típusú megszólalás, mert valószínűleg mélyebb dolgok állnak a dolog hátterében mint a gyerekes "figyelmetlenség". (frusztráció, gyereket ért trauma amit így vezet le)

Ha pedig nem tudok a dolgok mélyére ásni én nem tartanám kizártnak, hogy szakember segítségét kérném. Egy ilyen dolog komoly pszichés gondoknak az előszele, komolyan kell venni.

(4.) Sajnos valószínűleg komolyabb bajok is vannak a gyerekkel. Mi jeleztük ezt a szülőnek, aki egy irgumburgummal letudta. Mikor megjegyeztük, hogy lehet nem ártana egy pszichológus akkor mi voltunk az utolsó szarok, hogy ilyet mondunk a gyerekére.

Nem tudom, hogy otthon milyen gyakran és hogyan bántja az állatokat, de ha pl. folytogatja vagy üti a kis (akár még csukott szemű) kutyákat akkor nem szólnak rá. Meg azt is láttam már, hogy bottal üti a felnőtt kutyákat. A szülő szerint ez rendben van, csak játszik. A bogarakat, csigákat üvöltve szokta eltaposni.

Az a baj, hogy a szülő szarik az egészre magasról. Az már rég nem normális, hogy a gyerek viccesnek találja, hogy megverik a testvérét a semmiért. Meg, hogy úgy dobálja az állatkölyköket, mintha egy darab kő lenne. Az egyik még csukott szemű kiskutyát vagy 2 méterről dobta vissza az ólba. Előtte össze vissza rázta meg forgott vele, én el szerettem volna tőle venni, de ő kb. játéknak fogta fel az egészet és hogy ne szerezzük meg, eldobta.

Olyat is csinált már, ilyet nem tudom látott e már más, hogy minecraftban megcsinálta a háziállatainkat és ott ölte meg őket. Nekem ez is elég betegnek tűnik egy (akkor még) 6 évestől, mert ezek szerint eszébe jut, hogy agyonveri meg élve elássa a macskáinkat.

Egyébként rengeteg türelemmel, következetességgel és szeretettel kezelhető a gyerek. Nálunk pl. már egész értelmesen tud viselkedni, mert mi nem hagyunk rá mindent, nem dőlünk be a hisztinek és foglalkozunk vele, ha itt van. A mi kutyánkkal szépen játszik (már), mert megtanítottuk neki, hogy hogyan kell és tudja, hogy itt bizony nem nézzük el, ha belerúg. Még sétáltatni is szokta, mindig kéri, hogy vihesse ő. Néha olyan, mintha szeretné ő az állatokat, csak nem tud velük bánni.

13-as, bevallom a történetedről saját magam jutottam eszembe. Az általad leírt kisgyerektől annyiban különböztem, hogy nem öltem soha csigát-békát-rovarokat és egyáltalán nem élveztem direk azt, hogy bántom az állatokat. Én nem szándékosan csináltam és lehet, hogy ez a kisfiú sem akarja direkt bántani az állatokat, csak egyszerűen nem érti, hogy azok élő és érő lények. Még... És hát lássuk be, a szülők hozzáállása kicsit se segít ezen.

Engem pici gyerekként érdekeltek az állatok, de valahogy nem tudtam normálisan viselkedni velük. Sajnos én is volt, hogy pici, ki nem nyílt szemű kiscicákat halálra szadiztam, zacskóba tettem, nyuzsi fülét összetörtem meg ilyenek (3-4 évesen)... Sírni tudnék ha ma erre gondolok és őszintén nem értem, hogy a szüleim hogy a rézfánfütyülő szentséges szarba engedhették ezeket a dolgokat megtörténni. Fingom sincs, őszintén, hiszen állatszerető, értelmes emberek.

Körülbelül 8 éves lehettem, amikor nagyon szerettem volna egy saját kiscicát. A szomszédban mindig születtek, megkérdeztem ott a bácsit, hogy kaphatok-e. Ők nyilván látták, hogy milyen remek érzékem van az állatokhoz, de nem hajtottak el a büdös francba, hanem azt mondták, hogy ha átjövök és szépen játszom velük, akkor majd kaphatok. Voltaképpen a bácsi meg a néni tanított meg óvatosan bánni az állatokkal és végül fél év után kaptam is egy cicát tőlük. Soha de soha nem bántottam... Azóta macskamentőknél vagyok ideiglenes gazdi, vagy cicám, kutyám, jelenleg állatpanzió létrehozásán fáradozom. A mai napig imádom az állatokat és nagyon sajnálom, hogy amikor pici voltam, akkor nem törődtek ezzel a szüleim és nem akadályozták meg azt, hogy ártsak más élőlényeknek. De végül nem lett belőlem se gyilkos se szadista... :)