Miért engedékenyek és elnézőek némely szülők, ha a gyerekük állatokat bánt?

Mert maguk is primitívek.

Igazából én ilyen viselkedést csak cigányoknál tapasztaltam, ők le...ják az állatok szenvedését sajnos.

Magyarokra ez azért nemigen jellemző, legalábbis én nem találkoztam ilyennek, hogy ha egy gyerek bánt állatot, akkor a szülő ne szólt volna rá.

Igaz, engem már az is zavar, ha egy kisgyerek hajkurássza a galambokat, na azt nagyrészt sajnos hagyni szokták a szülők.

"Igaz, engem már az is zavar, ha egy kisgyerek hajkurássza a galambokat, na azt nagyrészt sajnos hagyni szokták a szülők." ---> azért túlzásba se kell esni.

Én sem tapasztaltam a környezetemben, hogy ne szóljanak. De azért mert katicákat gyűjtenek (amik sokszor áldozatul esnek a gyerekkezeknek) vagy galambokat és egyéb madarakat kergetnek nem szólok én sem. Ha elkapja a madarat szólnék, de azért mert tetszik, hogy közelít és elrepül felesleges.

Nálunk sajnos van a családban ilyen gyerek, 7 éves. A szülő azért engedi, mert legalább addig sem kell vele foglalkozni. Ugyanez van, ha gépezik, tv-t néz, stb. Bármit csinálhat, csak ne őket nyaggassa.

A szülő is ugyan úgy belerúg a kutyába, ha olyanja van. A gyerek ebben nőtt fel, neki ez teljesen természetes.

A kutya állandóan fial. Ha véletlenül meghal egy kutya (akár a gyerek miatt is) "nem baj", hiszen úgyis lesz egy csomó másik. Még örülnek is neki, hogy eggyel kevesebb. A felesleges kiskutyákat a szülők is agyon ütik. Szintén természetes a gyereknek ez a viselkedés.

Ha a kutya rosszat tesz (pl. odakap ijedtében a gyereknek, mikor az bántja) akkor rögtön a kutyát verik meg. Ahelyett, hogy elmagyaráznák a gyereknek, hogy veszélyes lehet, ha bántja. Ha már az állat érdekeit nem nézik, legalább ebbe gondolnának bele, de nem.

De ami a legaggasztóbb számomra az az, hogy a gyerek sokszor csak hazudja, hogy a kutya rossz, csak hogy megverhesse vagy ő vagy a szülők. Neki ez tök vicces. A testvérével is ezt szokta csinálni. Random a semmiből elkezd kiabálni, hogy bántja és a szülők megütik a tesóját meg üvöltöznek vele ő meg jót röhög rajta. Oviban a többi gyereket is bántotta nem is enyhén. Az anyja szerint ez teljesen normális.

A mi kutyánkkal (ami előzőleg az övék volt) is ilyen volt. Szó szerint nem hagyhattam őket egy szobában, mert ha már elfordultam nyüszített a kutya. Egyszer ki akarta tépni a körmét, mert szerinte nem illik oda. Csipkedte, ütögette, rázta a fejét. Mindezt egyik pillanatról a másikra. Egyszer még szépen simogatta, aztán izomból belecsíp. Hiába magyaráztam neki, hogy ez fáj neki, nem szabad, le se szarta. Mikor megkérdeztem, hogy miért bántja azt mondta, hogy azért, mert olyankor vicces dolgokat csinál. Tehát ezzel szórakoztatta magát. Egyszer állatorvoshoz is vittük a kutyát, mikor nálunk volt a gyerek (igaz, más miatt) és mondtuk, hogy ha baja lett a játéktól akkor most kiderül. Megrántotta a vállát, hogy jövőre úgyis születik másik. Nálunk is próbált hülyeségeket fogni a kutyára, hogy megverhesse, de nyilván nem engedtük. Ekkor kiverte a hisztit, sírt, ordibált, hogy meg kell verni meg fel akarja rúgni, mert evett, mert oda feküdt, arra ment. Bármire ráfogott bármit, hogy bánthassa. Az egyik cicájuk úgy halt meg, hogy a 3 éves gyerek játék közben megfolytotta. A szülők ezt nevetve mesélték. Utána természetesen kapott új macskát, ahelyett, hogy elmagyarázták volna neki, hogy mit csinált rosszul. Egyszerűen fel sem fogják, hogy nagy eséllyel most nevelnek gyilkost a gyerekükből. Már most lop, csal, hazudik, bántja a társait és állatoik kínzásában leli örömét, pedig még csak 7 éves.