Most komolyan csak a pofon segit?

Van egy 4 eves fiam es egy 2 eves lanyom. 1 oraval ezelotti sztori: a lanyom jatszik, odamegy a fiam direkt idegesiteni, a lanyom meghuzza a hajat, a fiam merges, elloki, a lanyom nekiesik az agy szelenek. Visitas, feldagadt fej.... En nagyon merges lettem, de annyira, hogy rautottem a fenekere. SOHA nem szoktam, de ma elszakadt a cerna. Nem nagyon, csak egy kicsit, es aztan kiabaltam vele (sajnos...), es bekultem a szobajaba buntetesbol. Ez naponta megismetlodik. Marmint, hogy veszekszenek. Persze jatszanak is, szerencsere. A lanyom a dackorszakban van ezerrel. Mindenre azt mondja, nem. A bolcsibol 30 perc alatt indulunk el, mert a foldhoz vagja magat, visit, hisztizik, neha mar azt sem tudom min.. En kerem szepen, megprobalom elterelni a figyelmet, megcsikizem stb. stb. Semmi nem segit, varok, amig abba nem hagyja, ha vegkepp nem megy csak felveszem es hazaviszem igy. Mar nagyon el vagyok keseredve. A ferjem szerint (akire persze mindketto hallgat) neha nem art neha egy atyai/anyai pofon... En ma eljutottam oda, hogy a fiam fenekere csaptam, de nem akarom elhinni, hogy ez az egyetlen ut. Ti hogyan oldjatok meg a hasonlo szitukat? Vagy hogyan nem orultok meg??? Hogy tudtok mindig nyugodtak maradni? Tudtok egyaltalan? En mostmar sokszor elvesztem a turelmem, es felemelem a hangom :(((