Mi a teendő egy 3 éves anyaverő gyerkőccel?

Ez így elég kevés infó. Egyszercsak gonolt egyet és rákezdett?

Én nem engedném...volt a fiamnak is ilyen korszaka, életkori sajátosság. Jött, rámvert. Kikértem magamnak, fáj, szomorú vagyok. Ha nem vette komolyan faképnél hagytam (nyilván otthon, pl játék közben). Hívott, h jöjjek vissza, mondtam, hogy nem akarok, mert félek, hogy újra bántani fog és az rossz nekem. Egy kicsit huzakodtam, aztán visszamentem, mondtam, hogy csak simi simi vagy semmi.

Most 2,5 már elég régóta nem csinálja, max ha túlpörög, de akkor elég figyelmeztetni.

Jo tanacsot adott a 4-es.

Nalunk nem utes volt, hanem a csipkedes es a kopkodes tudomanyat sajatitotta el a gyerekem kb ennyi idosen potom 3 nap alatt az unokatestotol. (Unokateso pl a azota csinalta, hogy a bolcsodebe jart, szoval nagyon fogekonyak az ilyesmire ennyi idosen.)

En is igy csinaltam, azonnal leraktam, elmondtam, hogy rossz dolog, faj, stb es ott hagytam, hogy jatszon/legyen egyedul. Ha a nagyobb testverevel csinalta, akkor ugyanigy jartam el, persze a ferjem is. Nagyon hamar abbahagyta, mert megertette, hogy ez rossz es nem vagyunk ebben partnerek.

Sogornom pl sokaig szenvedett, nehezen szokott le a fia rola, pedig ugyanezt probalta csinalni. De amikor o abbahagyta a gyerekkel a jatekot ilyen miatt es a gyerek sirni kezdett, akkor nagymama/nagypapa/apuka megsajnalta es mentek vigasztalnj, jatszani vele. Azaz nem erezte a gyerek, hogy negativ kovetkezmenye van a viselkedesenek es valtoztatnia kell.

Szoval beszelj mindenkivel, aki a gyerek kornyezeteben van, hogy ugyanugy reagaljatok a viselkedesere.