Kitalált barátok 5 évesnél? Aggódjak vagy normális?

Ikerfiaimnak szintén 5 éves korukban volt képzelt barátja, mindkettejüknek ugyanaz, ráadásul egy állat, akit úgy hívtak, hogy Professzor Cica.

Gyakran emlegették, játék közben is megjelent a név, sőt, ha letoltam őket valamiért, akkor szintén ezzel válaszoltak vissza, hogy de a Professzor cica így meg úgy...

Aztán jött egy bizonyos Balog bácsi, de ő is macska volt, egy fekete varázslómacska.

Alig egy év alatt kinőtték...

Én normálisan viszonyultam ehhez, abszolút nem aggódtam miatta. Sőt, az ilyesmiből sok választ nyerhetsz, akárcsak a rajzaiból...

Nálunk majd 2 évig lakott 10 kiscica. :)

Be kellett kötni őket a kocsiban, vittük őket magunkkal a játszótérre, stb.

Pár hónapja nem hallottam róluk, 6 éves a lányom.

Szerintem teljesen normális.

Kisfiamnak 4-5 éves korában voltak képzelt barátai (2 fiú, később egy autó), illetve egy képzelt világról mesélt nekem sokat. Többnyire arról szólt a történet, hogy abban a világban, azokkal a gyerekekkel máshogy történnek a dolgok, mint nálunk, pl. nekik mindent szabad, ami neki tilos. Szerintem a vágyait élte ki így (nem mintha annyira szigorú korlátok között kellett volna élnie).

6 éves korára elmúlt ez az időszak. Én is utánaolvastam akkoriban, mert aggódtam, de a szakirodalom szerint ez teljesen normális.

Kishúgomnak meg férje volt, nem emlékszem pontosan, azt hiszem 4-5 éves lehetett. Neve is volt, és mindig mesélt róla. Aztán persze hamar "kinőtte". Azóta már tényleg van férje, sőt gyerekei is, és a 4 éves fia egyfolytában fantáziál, volt, hogy az öccsével azért veszett össze, mert az ráült a képzeletbeli kutyájára.

Ennyi idős korban ez teljesen megszokott gyerekeknél.

Attól hogy másoknál is előfordult, több gyereknél mint gondolnánk egyálatlán nem biztos, h normális. (ismerem az erre vonatkozó szakirodalmat, miszerint igen normális a jelenség bizonyos fokig és keretek között).

Ahhoz azért nem kell szakembernek lenni, hogy rájöjjünk a föld alatt élő kisfiu a halott szüleivel nem okés.

A kérdező problémája is elég egyéltelműen arra enged következtetni, h egyszerüen csak társaságra vágyik a gyerek...

Az én 4 évesemnek is van képzeletbeli barátja, egy rettentően szófogadatlan, vakmerő kisfiú az illető, aki mindenhova felmászik, ide szalad-oda szalad, mindent megengednek neki, stb.

Én úgy gondolom, hogy a kislányom rávetíti erre a képzeletbeli gyerekre az ő kis belső vágyait, amiket ő nem tehet meg, mert alapjáraton egy fegyelmezett gyerek.

Kérdeztem erről szakembert is, elvileg életkori sajátosság a képlezetbeli barát.

Utolsó:

számomra amit leírtál, abból egyértelműen látszik, h kicsit lazítanod kéne a gyeplőn. Írod, h fegyelmezett gyerek, nem lehet, h kicsit túl szigorúak vagytok?

Igen egyetétek, h így vetíti ki, amit neki nem szabad, de én elgondolkoznék, h kicsit többet engedjek neki.

Utolsó előtti vagyok: nem érzem, hogy túl szigorúak lennénk vele, mivel egyke gyerek, eléggé laza a gyeplő, de lehet ő nem feltétlenül érzi ezt.

Amiket a kitalált barátja csinál, azok számomra eléggé meredek dolgok: átmegy egyedül az úttesten (nyilván nem engedek ilyet egy 4 évesnek), felmászik a bútorokra, fára mászik, vett magának saját háziállatokat, egyedül főz stb.