Hogyan lehetne büntetés nélkül elérni a gyermeknél változást?
Fiam most 5,5 éves. Jövőre megy iskolába. Eddig igyekeztem mindig szavakkal nevelni. Néha erősebb hangnemben, de többnyire nyugodtan. (hiába is tagadnám, hogy sajnos azért voltak mélypontok a türelmemben :-(( sajnos volt, hogy kiabáltam, pl. amikor az autók közé szaladt, vagy épp már 1,5 órája könyörögtem, hogy induljunk már fürödni, vagy amikor a szomszéd már a rendőrséget akarta rám hívni, mert a fiam egy egyszerű hajmosásnál úgy ordított, mintha épp kínoznám)
Már kicsi korától nagyon akaratos és önfejű volt. Folyton tanítgattam és a mai napig is igyekszem Neki elmagyarázni a dolgokat büntetés helyett. De az esetek 90%-ában már meg sem hallgat, csak mondja a magáét, a többi esetben pedig türelmetlenül megígéri, hogy ezentúl azt nem teszi (épp amiről beszélünk) csak hagyjam már békén. Persze rögtön elfelejti, hogy mit ígért.
Eddig az óvodában nem volt vele gond, szót fogadott a Nevelőknek és segítőkész volt. Mostanában viszont már ott is próbálkozik, szemtelen, hisztizik, ha nem az van, amit Ő akar. Mostanában többször is arra értem oda, hogy épp valamin dühöng és a Nevelő próbálja nyugtatni és magyarázni Neki. Ő pedig üt, rugdos és őrjöng.
Eddig nem büntettem, bíztam abban, hogy ha elmondom 100-szor, vagy 1000-szer a dolgokat, akkor egyszer csak meghallja és elfogadja. De most valahogy úgy látom, hogy ez így nem fog megváltozni. Csak, ha én változtatok a módszeremen. Csak éppen azt nem tudom, merre. Nem vagyok a büntetés híve, így elképzelésem sincs arról, hol lenne Vele szemben a büntetés határa. Volt már, hogy megtiltottam a TV-nézést, mesézést, de egy-két óra múlva megszokta az állapotot így az sem használt.
Ma már arra gondoltam, hogy bezárom a szobáját, hogy ne férjen hozzá a játékaihoz és egy hétig nem játszom vele és nem játszhat a játékaival. De ez egy kicsit nem erős?
Tudom, hogy kapok majd hideget-meleget, hogy mennyire gyenge vagyok... stb. Gondolom. De azért remélem, hogy van véleményetek vagy ötletetek.
Voltunk már nevelési tanacsadoban, ahol azt mondták minden rendben van a gyerekkel csak én várok tőle túl sokat. Az óvodai pszichológus is azt mondta teljesen normális, nincs sem pszichés sem elme probkémája.
Nem írtam de lehet, hogy az apa hiánya miatt ilyen. Talán haragszik rám, mert Neki nincs apukája. Elhagyott amikor terhes voltam...
Mennyire vagy szorongó és/vagy türelmetlen?
A stresszt érzik a gyerekek, de szűk az eszköztár, általában dühkitörés formájában fejezik ki a frusztrációt.
Ha jól értem, benned a mai napig munkál a bűntudat, hogy elhagyott az apja?
Hát ami azt illeti igen. Van bennem bűntudat, de ezt soha nem mondanám ki és nem is ereztetem vele. Ha szóba kerül az apja, akkor megmutatom a fényképeket és elmondom róla amit tudok. De igyekszem nem negatívan beszélni.
Szorongó, gatlasos nem vagyok, de néha talán bizonytalan abban, hogy jól csinálom-e.
Semmi baj nincs vele, nem kell nevelési tanácsadó, csak szigor. Eddig partnerként kezelted, de nem az vagy, hanem a szülője.
És akkor mégis mi történik, ha többször kiabálsz rá, vagy bünteted? Semmi olyan, ami törést okozna a kis lelkében. Sőt, megtanulná, hogy a tetteinek következményei vannak, és azt viselni kell, megtanulná, hogy viselkedni kell, nem pedig mindig azt csinálni, amit akar. Mégis mikor akarod ezeket megtanítani neki? Majd 12-14 évesen? Akkor már késő lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!