Miért csinálja ezt, miért zavarja minden ruhadarab és el fog ez múlni valaha?

Lehet, hogy akaratos a termeszete alapbol.

Neked kell kemenyebbnek lenni most, es ellenallni a hisztijenek kovetelozesenek. Gondolom probalod, amennyire csak tudod! De ne torj meg. Akinek alapbol ilyen a szemelyisege es meg ra is segit a kornyezete, hogy minden akarata es kivansaga ervenyesuljon, azokbol sajnos rossz vegeredmeny lesz.

Nagyon sok gyerek vetkőzik folyamatosan 1-3 korában. Az én húgom, a szomszéd kislány, a barátnőm egyik lánya szintén ilyen volt. Amit tudtak mindent levettek magukról. A húgomat anyu naponta többször öltöztette fel, mert egy szál trikóra és pólóra vetkőzött, a pólót is csak azért nem tudta levenni, mert hátul gombolódott. Barátnőm kislány a pelust is lecincálta magáról és összepisilte a kiságyat, mire észrevette az anyukája. Aztán mind értelmes egészséges felnőtt lett. Szóval vannak ilyen gyerekek.

Ami az akaratosságot illeti, 3-s válaszoló nagyon jókat írt. Egyébként az én legkisebb gyerekem is borzasztó akaratos, muszáj megálljt parancsolni neki, különben a fejünkre nő.

A dackorszak is belejátszik (kb másfél/két éves kortól 3, 3 és fél éves korig tart). De még 4-5 évesekre is jellemző valamilyen szinten, hogy zavarja őket a ruha. Nekik még természetesek az érzékeik, a műszál is zavarhatja a kisgyermekeket. Bár ha, tegyük fel, hiperszenzitív, akkor a pamut is lehet probléma.

Első körben nekem is megfordult a fejemben az autizmus, bár ennyi idősen legfeljebb csak kannert lehet diagnoszizálni, tehát súlyos autizmust, azt meg kizárták nála, ahogy írtad. Középsúlyos és enyhe (magasan funkcionáló, asperger) autizmus meg nem diagnosztizálható kb 36 hós kor alatt.

Szerintem ne erőltesd a ruhát, amikor megoldható, éjjelre meg gumilepedő.

Számomra a magasan funkcionáló autizmus gyanús egy kissé, a leírásod alapján, mert jellegzetes, de súlyos formát kizárnám. De ezt, mondom, kizárólag a leírásod alapján. Távból meg képtelenség akár csak megközelítőt diagnosztizálni, na meg nem gyógypedagógus vagyok, sem gyermekpszichológus.

Nézzük meg a dackorszak oldaláról, ami a ruha problémát nem feltétlen oldja meg, de sok szempontból hasznos, és áttételesen összefügghet az általad említett problémák megoldásával is.

Másolok neked egy cikkből remek tanácsokat a dackorszakhoz. Felesleges volna összefoglalnom a saját szavaimmal, ha egyszer szerintem ennyire lényegre törő, összeszedett a cikk.

Kimásolom, mit javasol a cikk írója a szülőnek. Szakmai tapasztalatom okán szakszerűnek ítélem meg, tehát ne valami magazinos bulvár tanácsadásra gondolj az írója részéről:

 ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

 vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

 ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

 ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

 nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

 ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.

1. Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

2. A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

3. Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

4. Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.

Én már két mezítlábas gyereket neveltem fel. Az elsővel még küzdöttem, sikertelenül. A lakásban mezítláb járkált, tavastól őszig az udvaron is. Ő már elmúlt 25, él és egészséges fiatal hölgy. A kicsivel már nem izgatom magam. Most már elmúlt 12, és néha ellopja a papucsomat, ezen kívül van egy kisszőnyege amit az asztalnál a meztelen talpa alá rak. Egyikük sem betegesebb, mint a középső testvérük, aki viszont önként hordott zoknit, papucsot, bundás mamuszt kicsi korától fogva.

A legkisebb fiú kb két éves korától 5-6 éves koráig lehetőleg ruhát sem viselt. Megjött az óvodából és anyaszült meztelenre vetkőzött. Ez szerencsére elmúlt, ahogy kezdett szégyenlősebb lenni. Aludni most is ruha nélkül alszik, ha itthon vagyunk, vendégségben hajlandó felvenni egy alsógatyát, ami szerintem a takaró alatt lehúz.