Nálatok mennyire vált be a szép szóval nevelés, ordításmentes nelvelés? Lehet az gyerekfüggő, hogy kinél válik be?

Nekem ikreim vannak es azt latom, h megertik, ha turelmes vagyok veluk, de akkor nagyon szajbaragosan kell nekik elmagyarazni, nehol peldaval megmutatni a dolgokat es ez idoigenyes...De hasznos.

Elofordul, h elvesztem a turelmemet es akkor felemelem a hangomat, de akkor azt lattam az esetek tobbsegeben, h arra figyelnek, h felemelem a hangom, nem pedig magara a mondanivalora es elkezdenek visszakiabalni. Akkor persze megjobban elvesztem a turelmemet es egy ordogi kor alakul ki.

Ez egy eleg osszetett kerdes, m nyilvan nem lehet mindent szep szoval elmagyarazni es nehez megtalalni a hatarvonalat a hatarozott es a felemelt hangnem kozott. Altalaban azt hasznalom, ami az adott esetben a leghatasosabbnak tunik, es az az inkabb hatarozott hangnem, meg a peldak.

Az én tapasztalatom szerint a felsorolt példákban tökéletesen működik kiabálás nélkül is a dolog. Viszont életrevaló kisfiúknál teljesen nem lehet elhagyni. Elsősorban az életveszélyes/agresszív helyzetek elhárításánál lehet szükség egy jól kieresztett bődülésre.

Vannak azok az anyukák, akik szerint náluk a bölcsek köve és megrovóan néznek, amikor rákiabálsz a gyerekedre. Na nekik szinte mindig 1 vagy 2 szelíd kislányuk van. Néha egy-egy bamba kisfiú anyukája is tud hangos szó nélkül nevelni, de nem ez az általános.

Három fiús anyukák viszont szinte folyamatosan hangosan fegyelmeznek. Szóval szerintem főleg nemi és szelídségi alapon dől el.

#2-es valaszolo vagyok. Igen, a #3-asnak igaza van es annyit tennek hozza, h ha fel is emeli az ember a hangjat, akkor azt tenyleg olyan helyzetben kell tenni, amiben ez a leghatasosabb. Nekem is van olyan anyuka ismerosom, aki allandoan ordit a fiaival, es azok mar nem is vesznek rola tudomast, m ez a megszokott hangnem es nem latjak a jelentoseget.

Nekem 1 fiam, 1 lanyom van, es azt latom, h a lanyom ovatosabb, mig a fiam a bevallalos es hiaba mondom el neki szepen, h azt nem szabad, m veszelyes stb., magasrol tesz ram, m o akkor is ki akarja probalni. Ilyenkor hasznos a felemelt hangnem, h nyomatekosabb legyek vele.

Én abszolút a türelmesség híve vagyok és be is vált eddig (10 év alatt), de:

-a gyerekem tudja, hogy ha haragszom, akkor igenis felemelem a hangom. Haragot nem lehet suttogva kommunikálni, az hiteltelen. Emberből vagyok, vannak érzéseim, sőt mi több, a gyermekem tőlem tanulja a saját érzéseit is. Azt is igyekszem megtanítani neki, hogy az indulatokat hogyan lehet levezetni, és a harag levezetésének a leghatékonyabb módja, ha kiadjuk magunkból (attól ugyanis elveszíti a feszültségtartalmát). Eleinte persze ijesztő egy gyereknek (sőt, sokszor egy felnőttnek is), ha azt éli át, hogy egy szerette haragszik rá. Viszont néhány alkalom után megtapasztalja, hogy ez átmeneti, attól még nem veszíti el a másik szeretetét.

Arra mindig nagyon gondosan ügyelek, hogy ne a gyermekemet minősítsem, hanem a viselkedését, ami zavar.

Illetve olyan is előfordult, hogy nem rá haragudtam, hanem egészen más váltotta ki a dühöm, csak ő is épp a közelemben volt: akkor mindenképpen jelzem, hogy nem neki szól a haragom.

Olyan is volt, hogy elképesztően rosszul jött össze minden a gyermekemnek is, nekem is, mindketten dühösek voltunk... de nem lett belőle veszekedés, hanem szépen tudatosítottuk, hogy most nagyon dühösek vagyunk, és elkezdtünk párnákat püfölni és hangosan kiabálni (nem egymással). Aztán röhögésbe fulladt, mert miután kiadtuk a dühöt, elmúlt és utólag viccesnek tűnt, amit előtte műveltünk.

Nincs semmi baj szerintem a kiabálással, csak nem mindegy, hogy hogyan tesszük!

Van egy 3,5 éves lányom, még nem találtuk meg vele a közös hangot :S

Pl kivesz a fiókból egy kést, mondom neki hogy légyszives tedd vissza, megvághatod magad vele és nagyon fog fájni. Ahelyett hogy visszatenné, tudomást sem vesz róla és elkezd mászkálni vele, odamegyek, elveszem, visszarakom, ordít és újra kiveszi... De mindennel így van, ha valamire megkérem vagy rászólok hogy ne csináljon valamit meg sem hallja, ha rákiabálok egetverő hisztibe kezd. Ha megbüntetem, pl kizárom az étkezőbe vagy elveszem a "baj forrását" szintén jön a hiszti, a kizárásnál jobb esetben egy idő után mondja hogy jól fog viselkedni, de amint bejön ugyanott folytatja ahol abbahagyta. Az oviban sem igazán fogad szót. Ha nyugodt órái vannak teljesen jó kislány, de sajnos ez csak úgy 25-75%-ban van így, és nem tudom hogyan tudnánk kezelni őt, de a szép beszéddel nem érünk el semmit :S

Attól, hogy a gyerek valamiről tudja, hogy nem kellene megcsinálnia (vagy pont fontos volna),érti is hogy miért, még nem biztos, hogy mosolyogva,lelkesen teszi a helyes dolgot. Néha erősebb a kísértés, a lustaság, kíváncsiság, esetleg az ő szempontjai egészen mások, szerinte még egyáltalán nem mászott túl magasra a fán...

A szülő dolga, hogy a fontos esetekben mégis közbeavatkozzon, és határozott módon megakadályozza a gyereket bizonyos dolgok elkövetésében. Vagy józan mérlegelés alapján hagyja őket tanulni a saját kárukon. Ordítozni (értsd kiabálva szidni, fenyegetőzni)egyikhez sem kell.

Ha rákiabálsz, hogy ne rohanjon le az úttestre az nem az "ordítozás" kategória.

A felnőttek sem mindig az teszik, amit kell. Néha befalnak egy egész tábla csokit, pedig hizlal, későn fekszenek le, pedig másnap fáradtak lesznek, nem kelnek fel időben reggel, pedig akkor kapkodással kezdődik a nap, és a Gyakori Kérdéseket olvasgatják, pedig más dolguk volna.

Ha pedig valaki (gyerek, házastárs, főnök, stb.) emlékezteti őket a hibáikra, nem indulnak boldog mosollyal pótolni amit elmulasztottak. Megsértődnek, duzzognak, veszekedni kezdenek...

A gyerekek bizonyos korban még nincsenek tisztában a veszéllyel. És hiába mondom, hogy ne szaladj ki az útra, mert nem érti, hogy mi történhet vele, és el sem tudja képzelni. Mindig közel voltam, amikor a kis futóbiciklijével tepert a járdán, mert éreztem a beszélgetéseinkből, hogy csak a szeretete miatt mondja azt, amit hallani szeretnék, és nem belső meggyőződésből.

És a gyermeki lélek útvesztőiben sem könnyű eligazodni.

Éppen itt a gyakorin volt egy aranyos története egy anyukának a szemcseppentéssel kapcsolatban:

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgy..

Érdemes elolvasni, hogy mit mondott a gyerek, amikor az anyukája azt mondta neki, hogy van egy jó híre a szemcseppel kapcsolatban, és nem kell többé lefognia...