Vannak itt olyan szülők, akiknek minden hétvége egy nyűglődés, mert a gyereke nem akarja megcsinálni a nem kevés leckéjét?

Próbálkoztál esetleg azzal, hogy keresel online oktatóanyagokat a fiadnak? Rengeteg oldal van, ahol vannak fent animált anyagok, vagy a tankönyvkiadóknak is vannak digitális tananyagaik.

Szerintem az, hogy látja a gyerek, miről van szó, nagyon sokat segít a megjegyzésében (pl. be lehet magolni a görög istenek neveit és „tevékenyégi körét”, de meg is lehet nézni róluk valami animációt, vagy a Minótaurusz legendájával kapcsolatban megnézni az Ariadné fonala c. magyar díjnyertes animációs filmet, stb.

A másik, hogy miután elolvastam a gyerekem némelyik tankönyvét, nekem az jött le, hogy sok esetben totál nem logikusan írják le a dolgokat (persze lehet, hogy nekem vannak szövegértési gondjaim, a „fogyatékossámból” adódóan ;), s mivel én már magolni nem vagyok hajlandó, keresni kezdtem azt, hogyan tudnám érthetővé, így megjegyezhetővé tenni a sok adatot és össze-vissza infót – ilyenkor átbeszéljük a dolgokat, kvázi én is újratanulom vele, pontosabban próbáljuk együtt megérteni. (Ilyesmire gondolj: párhuzamokat vagy ellentéteket keresünk Spárta és Athén társadalmi berendezkésében.)

Macera ez, persze, és ha valakinek „kötelességtudó” gyereke van, aki 8 óra iskolai lét után még magától leül tanulni otthon is, annak nyilván tisztább-rendesebb a lakása a miénknél, mert marad ideje erre is.

Viszont azt is gondolom, hogy az élményszerű és logikus dolgokat sokkal jobban megjegyzi az ember (netán még alkalmazni is tudja, felismeri az összefüggéseiket más szitukkal), mint a bemagoltakat.

Ismerem,hidd el.

Most épp felesben olvassuk a Pál utcai fiúkat.

1 órát tanulta az Alföld 2 versszakát,de alig nyögi.

Matekból hétfőn felmérő,de megbeszéljük a szabályt-amit már elvileg 5ször megtanult- és 2 példával később már fogalma sincs róla.

Én megpróbáltam a rábízom dolgot,hát ne tudd meg milyen jegyeket hozott haza.

Ujjé!

Nekem mindkét gyerekem figyelemzavaros. A kislányommal elsőben kezdődtek a problémák, 5-kor úgy hoztam haza a suliból, hogy még nem volt kész a leckéje, és este 8-ig sírtunk a könyvek felett mindketten. Hamar rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, a férjem pont munkanélküli volt, ezért úgy döntöttünk, hogy kiveszi a napköziből, és ha már így is itthon kell vele tanulni, legalább ne este kelljen. A tanárokkal többször is beszéltem, mindig az volt a válasz, hogy nagyon lassú, a többiek már rég kész vannak mindennel, ők ezzel nem tudnak foglalkozni. Nagyon haragudtam ezért rájuk, többször mentem még az igazgatónőhöz is, de amúgy az összes ismerősöm is azzal jött, hogy ezt egyik iskolában, egyik tanítónő sem fogja tolerálni. Aztán második osztályban úgy tűnt, hogy minden rendben. Üres táskát hordott haza, mert minden lecke kész. Aztán félévzárás előtt 2 héttel kapott magyarból 2 darab, matekból 1 darab egyest, mert most jöttek össze a feketepontok a hiányzó leckéből. Én is totál padlót fogtam, hogy minden jegyét szépen lerontotta, és hogy ha már napközi, és nincs kész a lecke, mégis kinek kéne egyest kapnia. A tanító nőnek, vagy a gyereknek? Mondtam, hogyha nem csinálta meg a gyerek a leckét, legalább a táskába tegyék be, de erre is az volt a válasz, hogy ő egy ennyi idős gyereknek nem ellenőrizgeti, hogy mit tesz a táskájába. Mi most jutottunk el odáig, hogy iskolát váltottunk, mert ebből elegem van. 2 hete jár az új helyre, de itt lényegesen kevesebb lecke van, hát remélem nem bánjuk meg később sem.

Amit még Vekerdi szokott mondani, hogy diktáld le a gyereknek te, akkor hamarabb elkészül, anyám is mindig azt szokta csinálni.

De én elgondolkodnék az iskolaváltáson is a helyedben.

Átérzem a helyzetet, nálunk is sokáig így volt, illetve bizonyos lecketípusokkal még mindig így van.

Nálunk sokat segített, hogy

-Leckeírás közben ott ültem a gyerekem mellett és segítettem visszaterelni a figyelmét, ha elkalandozott

-Ő dönthetett arról, hogy hogyan osztja be az idejét, mikor melyik háziját készíti el, én csak tanácsokat adtam, de nem kötelező jelleggel

-Azt is elmondtam, hogy megteheti, hogy NEM készíti el a leckéjét, de ez nyilván következményekkel jár, amiket neki kell majd viselnie

Mivel ő dönthetett az őt érintő kérdésekben, ezért apránként egyre felelősségteljesebben viszonyult a leckéhez. Néha még mindig van mumus házi (ha sokat kell írni), de most már kb. 80-90%-ban önként, egyedül készíti el a háziját "essünk túl rajta hamar" alapon.

Mi is kivettük 1.ben 2 hónap után a napköziből,mert az órai munkát nem javították ki,ha hibás volt.Szorgalmi feladatokat mindig adtak,meg verstanulást.

Így 16.30 után még nyúzni kellett volna.

1-3ban az itthoni tanulás ment gond nélkül.

4.től kezdtük önállósítani,hát nem jött be!!!

Várom,hogy végre AKARJON tanulni.