SNI-s fiam nem kapott mentességet a bizottságtól. Fellebezhetek emiatt? Van értelme?

Jogod van fellebbezni, az a kérdés, hogy mi a helyes döntés.

Felmentés nélkül is lehet adni könnyítést. Az viszont nonszensz, amit a fiad csinál! 13 évesen nem visz haza leckét, könyvet, nem ír házit, stb.

Egyetértek a bizottsággal. A motiváció hiányát is kezelni kellene, bizonyára sok kudarc éri, tehát részben indokolt, de ne ez legyen a megoldás.

Felmenteni akkor szoktuk, ha súlyos részképesség zavar van, ami rendszeres gyakorlással sem behozható. Ha ez nem áll fenn, mert mondjuk rendszeres korrepetálással javuló tendencia látszik, akkor nem szabad felmenteni.

Most olvastam, voltatok pszichológusnál. Hol, mennyi ideig?

A pszichológiában maga a vizsgálati szakasz 5 alkalom, a terápia hónapok.

A nevelési módszereid, a büntetések nem jók. Másfajta motivációs rendszert kell összeállítani, pozitív húzóerőkkel, a büntetést elfelejteni. A jutalmakat kizárólag a teljesítés esetén adni (tilos ellőni a hétköznapokban). Ha nem teljesít, a jutalom elmarad. (de nincs büntetés)

Mindenkinek lehet formálni a viselkedését, csak meg kell találni a megfelelő motiváló rendszert.

Az azonnali pénzjutalom sem jó. Mindig vizuálisan jelezni kell, hol tart a jutalom és azt is, hogy mire van szükség, hogy elnyerje a jutalmat.

Látod, ez nem egyszerű laikusnak, el kell menni szakemberhez, aki ért a kognitív viselkedésterápiához.

Mindemellett a teljes motiválatlanság, energiátlanságnak sokszor komoly oka van. Ez lehet serdülőkori depresszió is, mely másfajta terápiát igényel.

Milyen diagnózis miatt SNI a fiad? Milyen fejlesztéseket írtak elő neki? Ezeket megkapja? Mit mond a gyógypedagógusa?

Ha figyelem és/vagy aktivitászavara van, azt kezelik?

A viselkedésterápiához értő pszichológus mindenképpen hasznos lenne, és a magántanár is, mert pl. a matek hiányosságokat nem lehet egyedül bepótolni. Az se tragédia, ha évet ismétel a gyerek. Igazán nagy lemaradásnál másképp nemigen tudja utolérni a többieket.

Vadaskert: tavaly óta már csak körzetes gyerekeket fogad, mert annyira leterheltek voltak.

Felmentést akkor adnak értékelés alól, ha szerintük diszlexiás, diszkalkuliás. Akkor sem minden esetben, csak esetleg írásbeli értékelés alól, vagy kiírják, hogy számítógéppel írhatja a dolgozatait.

A motiváció sem ilyen egyszerű. Végülis mi a végső diagnózis? Nem adhd-s?

Az én lányom az. IQ 148, olvasni a mai napig nem tud rendesen, igaz, hogy még csak 3. osztályos. Az írása annyira katasztrófális, hogy nem tudom már hogy hova legyek.

Matekból egyik nap keni-vágja a példákat, másnap nem tudja mennyi 2+2, de szó szerint.

Nem kapott semmiből sem felmentést, mert szerintük mindennek hátterében a figyelemzavar áll, nem diszkalkuliás sem nem diszlexiás. Annyi, hogy tovább írhatja a dolgozatokat, de ez nem ér semmit, mert hiába ülhet felette 60 percig a 45 helyett, ha már 20 perc után nem tud koncentrálni. Én azt mondtam, hogy az lenne a megoldás, ha két részletben írhatná meg a dolgozatokat, de állítólag meg van szabva nekik, hogy miket írhatnak ki, és ez nincs köztük.

A motiválatlanság mögött egyrészt bizonyos hormonok alultermelődése, másrészt a korábbi kudarcélmények állnak. Már mi sem tudunk ebből kikecmeredni, egyszerűen nem érdekli a tanulás. Amúgy meg megmondta, ha megszakad, akkor sem tudja megcsinálni, amit kérnek tőle, ami egyébként meg tök igaz, mert nincsenek rá tekintettel. Nálunk a tanítónő is katasztrófa, próbáltam iskolát váltani, de problémás gyereket nem körzetes suliba nem vesznek át.

Az egyetlen, amit nekünk ajánlottak, az a gyógyszer, de abból meg nem kérünk. Én is végtelenül el vagyok keseredve, és nem tudom, hogy mit tehetnék.

Nevtanban kiírtak heti 2 óra fejlesztést, ahol nagyjából ilyeneket gyakoroltat a tanítónő a gyerekkel, hogy ismerje fel az évszakokat a képen. Állítólag ezek a feladatok segítenek, de tényleg? 2 éve a világon semmi fejlődést nem látok. A viselkedésterápiát is felírta a drága gyerekpszichiáter, de arra már nincs kapacitásuk. Én kipróbáltam 3 magánpszichológust is, hadd ne mondjam, mi vagyonokat elköltöttem erre. Jelenleg ott tartok, hogy visítozva elrohanok, ha a közelembe jön egy pszichológus. Az első megállapította, hogy azért figyelemzavaros, mert belekakilt a magzatvízbe. A második megállapította, hogy autista. A harmadik szerint meg igazából semmi baja. Abban viszont mind egyöntetűen egyetértettek, hogy engem kéne kezelni. Ezek után már tényleg. Totál bizonytalan vagyok abban, hogy egyáltalán én magam normális vagyok-e, de hogy nem tudok gyereket nevelni, az egész biztos.