Milyen volt ADHD-s gyereked 3 évesen? Késöbb mire vitte az életben?

Megfékezhetetlen. :)

Semmi veszélyérzet, egész nap meg nem áll, be nem áll a szája, és mindig rá kell figyelni. Sorolhatnám.

Még nem tudom, mire fogja vinni később.

Elsőben 2. lett szavaló versenyen, matekversenyekre jár, imád focizni, és 12 évesen nulla felkészüléssel bejutott 8 osztályos gimibe.

Kicsit aggódok, hogy eddig erőfeszítés nélkül az ölébe esett az ötös, de most már tanulni is kéne érte. Az nem megy. :(

En adhd-s gyerek voltam, mar 4 evesen nyugtatoztak. Agressziv, sokat verekedtem, rosszul tanultam.

Most 27 evesen teljesen normalis vagyok, tudomanyos teruleten dolgozok.

Én is az voltam.

3 éves voltam amikor fél percre egyedül hagytak. A kutyát nem hagytam enni és megharapott.

Buszozni nem lehetett többször vágódtam el rajta mert én nem ülök le véletlenül se.

Oviban utáltak, evés közben se voltam nyugodt alvás közben meg állandóan rám kellett szólni.

Suliban se bírtam magammal.

Levelezőn érettségiztem le.

Aztán későn, de megjött az eszem. Vinni már nem sokra vittem mondjuk de legalább okj-s képzéseknél már nem kerültem az iskolát és tanultam is, amikor kellett.

Fröccsöntő cégnél vagyok gépbeállító, 2 év után sikerült 1 műszakba kerülni és a megyéhez és a céghez képest egész jó fizetésem van (Szabolcs megye), a gyedem beleütközött a max korlátba.

Felnőttként tanultam meg a stresszt kezelni, korábban sajnos gyakran voltam dühkitöréseim. Már türelmes is vagyok.

Önbizalomhiánnyal küzdöttem még fiatal felnőttként is, de a munka miatt elmúlt. Szeretem azt csinálni, amit.

Barátnőm sose volt sok.

8 éves voltam, amikor ADHD diagnózist kaptam.

29/N, 11 hónapos kisfiú anyukája.

A férjem ADHD-s, anyósom szerint (ahogy az 1. válaszoló írta), „megfékezhetetlen” volt. Az iskolában a minimumra törekedett, nem érdekelte semmi a mozgásos tevékenységeken (ha nem sportolt, akkor is konkrétan futva közlekdett folyton) és a kortárs kapcsolatain kívül, a tanárok nem kedvelték, mert bár nem zavarta az órákat, nagy szája volt, mindig kiállt az igazság mellett velük szemben. A gyerekek viszont annál inkább kedvelték.

S hogy milyen most? Egy iszonyúan jó eszű fickó, imádom az agyát, baromi gyorsan vág, és fergeteges humora van. Megbízható, segítőkész, igazi társasági ember, viszont az tény, hogy hajlamos „túlvállalni” magát, annyi új ötlete, terve van, hogy ettől sokszor szétesik. Felnőttként is imádják a gyerekek, sokszor mondták már rá, hogy ő nem is felnőtt, hanem gyerek igazából. Szóval nem egy sótlan fickó. :)

iszonyat jó a kérdés kedves kérdező...:-) :'(

Köszönöm

..és egész reménykeltőek a válaszok, igaz?...:-)