Minden ételt-italt megszagol 7 éves fiam. Tudja hogy nem kellene, de "muszáj" neki azt mondja. Mire utal ez?

Nem rontottatok el semmit! Nem kell rögtön sem pánikoni, sem magadban hibákat keresni! Pont emiatt is tanácsolom, hogy vidd majd el a nevelési tanácsadóba, mert ott simán lehet, hogy az derül ki, hogy nincs semmi baj - csak neki ez a "heppje" (mint a legelső hozzászólásban is írtam, MINDENKINEK vannak autisztikus/kényszeres tünetei).

Próbálj meg megnyugodni és nem folyton azt figyelni, hogy megszagolja-e az ételt. Még az is lehet, hogy így jön ki rajta a feszültség, ami abból is eredhet, hogy tart az iskolától. Kezdéskor pedig beszélj a tanító nénivel.

Kedves utolsó hozzászóló - ez nem játék. Igenis, el kell vinni vizsgálatra a gyereket, ha a szülőben felmerül, hogy bármi gond lehet vele - minél korábban diagnosztizálják, ha valami gond van, annál jobb. És nem fognak diagnosztizálni olyat, ami nincs - inkább megnyugszik a szülő, ha megvizsgálják a gyereket és az derül ki, hogy nincs baj. Viszont ha mégis van, akkor bizony jobb, ha a szülők nem dugják homokba a fejüket!

Ha más probléma nincs vele - ezt a szülőnek kell látnia -, ez nem biztos, hogy valamiféle betegség tünete. Valójában teljesen természetesnek kellene lennie, hogy megszagoljuk az ételt, mielőtt eszünk belőle. Ha már túlzásba viszi és zavaró, az már jelezhet valamilyen kényszerességet.

Mivel nem régóta csinálja, az is lehet, hogy magától abbahagyja, vagy megtanulja úgy csinálni, hogy másoknak ne tűnjön fel annyira. Én még adnék neki egy kis időt. Lehet, hogy a szaglása valamiért érzékenyebb lett? Vannak erre utaló más jelek?

Vannak emberek, akiknek érzékenyebb a szaglása, tapasztalataim szerint ők lesznek ilyen "szagolgatósak". Ez bárkire jellemző lehet, a szaglóérzék gyerekek között is eltér. Az, hogy muszáj, még nem utal önmagában semmi különösre.

A kérdésről eszembe jutott, hogy kb. 5 embert tudok a közvetlen környezetemből, aki így szagolgat. Az egyik én vagyok, aki amúgy autista és rendőrkutya-szaglásom van. Ha valaki járt a szobámban, érzem a szagát. Ha ismerem, be is tudom azonosítani. Azt is kiszagolom, ha valaki beteg vagy ha épp gyógyszert vett be vagy ha fél. Mondjuk nálam nem látványos, mert messziről érzem a szagát mindennek, nem kell közel vinni az orromhoz, ezért mások nem veszik észre, hogy adott esetben épp az ő szagukat analizálom. A másik 4 szagolgatós ember teljesen normális agyműködésű, csak érzékenyebb orrműködésű csoporttársak és munkatársak. Van aki csak embereket "szagolgat", azaz ha valaki elmegy mellette, azonnal mondja, hogy milyen parfüm van rajta. Egy másik szag alapján találja meg a csokit a boltban, ő azokat a szagokat érzi erősebben, amiket kedvel, általában a levegőbe szagol mint a kutya. A harmadik azért szagolja meg a dolgokat, mert fél, hogy már "nem újak". Na ő lehet, hogy kicsit kényszeres, tárgyakat is szaglász, nem csak ételeket. A negyedik szerintem maga sem tudja, hogy ezt csinálja, csak nekem tűnt fel, konkrétan minden ételt megszagol először, mielőtt a szájába tenné.

Ennyi példával körülöttem szerintem nincs semmi különös a kis srác szaglászása körül, főleg ha nem is régóta csinálja. Az is lehet, hogy a múltban kellemetlen tapasztalata volt, valami keserűt evett és emiatt kezdett el mindent megszagolni. El is hagyhatja később.

Utolsó vagyok, szerintem a válogatósság lehet összefüggésben a szaglászással! Az ételek ízének nagy részét valójában nem is ízleljük, hanem szagoljuk. Ez adja azt az ízélményt, amit mi íznek nevezünk. Ha a szaglás kiesik pl. nátha miatt, az ízérzékelés is csökken.

Én gyerekkoromban voltam egy ilyen foglalkozáson, ahol ételeket ismertettek meg nagyon válogatós gyerekekkel (megjegyzem, ott is csak én voltam auti a sok gyerek közt). Különböző alapanyagokról, zöldségekről mutattak nekünk meséket, kis rajzfilmeket, rajzoltunk képeket boldog zöldségekről és megbeszéltük, hogy melyik étel miből készül, hogyan készül és miért egészséges. A szakemberek véleménye ugyanis az volt, hogy a válogatósság oka általában egy rossz élmény vagy az ismeretlentől való félelem, gyanakvás. A legtöbb gyerek emiatt szelektál a kaják között, mert van, ami gyanús neki. Ami gyanús, azt pedig ösztönösen megszagolja az ember. A foglalkozás végén megkóstoltunk egy csomó ételt, alapanyagot és a gyerekek legtöbbször megszagolták. A szagolgatás ad egy alapot, hogy érdemes-e beleharapni, vagy nem. Lehet, hogy a kisfiú is emiatt szagolgat.

Az auti válaszoló vagyok, én anno Aspergerrel lettem diagnosztizálva, de egy ideje úgy tudom, nem adnak már külön ilyen diagnózist.

Amúgy ha a kisfiú szeretne leszokni a szagolgatásról, próbáljatok helyette kialakítani valami "cserecselekvést". Ha úgy érzi, hogy meg kell szagolni a kaját, csináljon valamit helyette, pl. igyon egy korty vizet vagy vegye fel a kanalat, de az is jó, ha mond valamit, pl. szaglászás helyett kijelenti, hogy "de jó illat van". Így ha nem szagol, nem marad ott a megszokott cselekvés hiánya, annak a stressze, mert kap helyette egy másik cselekvést, ami jó esetben nem olyan feltűnő, mint az, amelyik helyett csinálja. És az ilyen második cselekvésről leszokni is könnyebb. Én így szoktam le pl. a 18 éven át tartó körömrágásomról, egy kis labdát nyomogattam helyette, aztán elhagytam. Amikor egyszerűen abbahagytam a rágást de nem csináltam mást helyette, 1-2 nap után visszaszoktam.