"Verekedős" kisgyerekeddel mennyit jártatok óvoda előtt játszótérre, gyerektársaságba?

Én ettől még vinném a játszótérre. Hiszen azt írod nem minden napos a verekedés, lökdösődés.

Ovira lehet hogy marad valami ebből, de az teljesen más szituáció, lehet hogy ott másképp fog viselkedni, nem lehet egy játszótérrel összehasonlítani.

Az enyémnek van öccse, de már akkor is kezdett dobálni, harapni, amikor még csak terhes voltam.

Nem mindig csinálja, ha nem bírok vele a játszón, akkor pakolunk és jövünk.

Általában lapáttal csap oda, vagy nyakon szórja a másikat direkt és többször is homokkal. Ellöki a kisebbet, vagy elveszi a játékát és még oda is csap.

Az öccsét rendszeresen dobálta, fejbeverte és hidd el, mindent megpróbáltam, de az oldotta meg igazából, hogy az öccse is visszacsap/harap már.

Azóta megemberelte magát.

A többi gyereknél is az használt, hogy találtam olyan társaságot neki, ahol az anyukák nem rémültek meg, ha a fiukkal összeakadt és hagyták, hogy a gyerekek visszavágjanak. Sokkal össze is járunk és érdekes, azokkal már másképp viselkedik. Nem csak ő bánthat, hanem ő is kapott és hihetetlen, de nyugi van. Meg okosabb is lett, kezdi érteni, hogy nem szabad. Persze a kisebbekkel és akik erre nem vevők, azoktól én emelem ki továbbra is és ha nem viselkedik, pakolunk, jövünk. Egyszer figyemeztetem, aztán annyi. Hamar megértette ezt is. Nyilván nem fog megoldódni ez ennyitől sem, de rengeteget javult a neki való társaságtól - azonok kor, habitus, erő. Az ovi szerintem meg fogja oldani majd, attól ne tarts.

Az enyém is ilyen volt. Gyomorgörccsel jártam vele a játszóra, ennek ellenére megpróbáltuk mindennap, mert máshol nem tudtunk levegőzni, egyébként is úgy gondoltam, szokja meg.

Oviban rendeződött a helyzet, nem hogy nem volt rá panasz, az óvónő "kiemelkedően jólnevelt"-nek titulálta. El voltam hűlve. Már sulis, ott is jó a magatartása, és időközben teljesen leszokott a verekedésről.

A leírásod alapján jól kezeled a.hely