7 éves kislány rendszeresen bekakil. Mik lehetnek a lehetséges okok és mennyire normális, hogy a szülők nem foglalkoznak vele?

Szia! Bocs, ha valakit undorít a téma, akkor ne olvassa az alábbiakat. :)

Bár nem egészen ugyanígy, de a fiamnak is voltak székelési gondja, ő miután már a pisilést nézve szobatiszta lett, így már nem hordott pelenkát, elkezdte visszatartani a kakilást. Az első időben megoldás volt, hogy pelenkát adtunk rá, és akkor abba elvégezte a dolgot.

Aztán az a fázis jött, hogy szólunk neki rendszeres időközönként (illetve mikor láttuk, hogy „úgy” gubbaszt), hogy menjen vécére, és próbáljon meg kakilni. Ez nagyon nehéz időszak volt, mert addig tartotta vissza, amíg csak bírta, persze akkor meg már akkora adagot kellett „megszülnie”, hogy szerintem fájt is neki – hiába adtunk székletlazító dolgokat neki, azzal csak azt értük el, hogy a nagy kakagömb mellett kibuggyant a lágy széklet, és így gyakran neki is koszos lett ettől a gatyája.

Kivizsgálták persze, de nem volt szervi oka a dolognak, szorongást mondtak nekünk is, no meg az egyre szaporodó rossz éleményeket (fájdalom kakiláskor), amelyek szintén a dolog ellen hatnak.

A lényeg, hogy tudom, milyen nehéz szülőként is ez, én nem egyszer fakadtam sírva a tehetetlenségérzettől a gyerek gatyájának mosása közben, hogy a 6-7 éves gyerekemmel mi lehet a „baj”, mit kéne csinálnom.

Bevallom, bár nem vagyok büszke rá, nálam is elszakadt néha a cérna, és kiszakadt belőlem, hogy meddig lesz ez még így, de azért nagyon igyekeztem higgadt maradni, hogy ne növeljem a szorongását. Mondjuk meg nem szégyenítettem, pláne nem mások előtt, ha elő is fordult emberek között egy kis baleset, akkor gyorsan, diszkréten elintéztük…

A lényeg, hogy az évek során egyre jobb lett a helyzet, iskolás korában már olyan nem fordult elő, hogy kicsit is olyanos lett volna az alsónadrágja, viszotn az tény, hogy továbbra sem rendszeresen székel. De ezt csak onnan vesszük észre, hogy idegesebb, feszültebb. A suliban igazából annyi már csak a gond, hogy az ottani vécét nem szereti használni, így tartogatná hazáig, viszont gyakran addigra nem kell már, ugye.

Pontos tippem nincs, hogy mi segített idáig eljutnunk, mi az alábbiakat tettük a cél érdekében:

– rostdús kaják (pl. reggelente müzli búzakorpával),

– kitaláltunk egy „becenevet” a kakilásnak, mert úgy éreztük, hogy ha szimplán azt mondjuk, „menj kakilni” vagy kérdezzük, hogy „mikor kakiltál?”, már ettől feszült lesz a gyerek, ami nyilván nem segíti az ügyet. Ez lehet, hogy hülyén hangzik, de mivel ez a „becenév” mókás, elveszi a dolog élét.

– úgy tapasztalom, a mozgás is nagyon fontos, utána jobban jön az inger.

Szerencsére a suliban kiderült, hogy egy kis barátjának is hasonló gondjai vannak, így nekem szülőként jót tett, hogy láttam, nem vagyok egyedül a gondommal.

Sokat olvasgattam nyilván a témában, sok mindent írnak e problémakörről, amit nem mindig jó olvasni anyaként (pl. hogy az anya-gyerek kapcsolat defektusát mutatja a dolog), de elgondolkodni mindenen érdemes.

A kakilás egyébként a kontrollérzéssel is kapcsolatos lehet. Ez egy olyan dolog, amit csak te uralsz, nem szólhat bele senki, ezért lehet, hogy a gyerek így mutatja, hogy túl sok a kontroll rajta, folyton utasítgatják, nem kap elég önállóságot. Persze erre mondhatnánk, hogy hülye lenne olyat tenni, amiért aztán megszégyenül, leszidják – de ne feledjük, hogy gyerekről van szó, aki nem godnolkodik olyan ok-okozati sémákban, mint mi, és nagyon nem tudatosak nála ezek a dolgok.

Sajnálom, hogy nem tudom a konkrét választ, de talán segít nektek is kicsit, ha tudjátok, nem vagytok egyedül.

Érdemes elolvasnod az alábbi kérdést és a válaszokat, hátha segít:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Az alábbi linken pedig szerintem elég jól összefoglalja a lehetséges okokat is ( a végén pontokba szedett részben):

[link]

Nem lustaságról van szó, hanem arról, hogy a gyerek nem akar kiszakadni abból a tevékenységből, amit folytat. Sajnálja abbahagyni a játékot, vagy a tv nézést holmi pisilés, vagy kakilás miatt.

Az én kisfiam is ilyen. Már szaladgál az asztal körül, amin kisautózik, annyira kell neki szorongatnia, hogy be ne menjen, de pisilni csak akkor megy el, ha rászólok, hogy mostmár aztán irány a WC!!!