Hova írassam iskolába normál IQ-s autista gyerekem? Speciális, vagy integráló?

A bizottság véleménye alapján a szülő dönt... Kitölti a szülő a papírt, és ezt fogja beírni a bizottság...

NAgyon erősen attól függ, van-e segítő személyzet a többségi suliban (vagy csak papíron), és milyen szintűek, milyen jellegűek a tünetek.

Nekem súlyosan látássérült lányom van, nem is gondolkoztam, ment a spec suliba, ott négy év alatt olyan önállóságra tett szert, hogy utána megállt a lábán a simában. Egy többségi iskola sosem tanította volna meg az alapokra, amire építhet.

Az én lányom Aspergeresként normál iskolába jár és jól boldogul. A következő szempontokat ajánlom figyelembe venni, mert tapasztalataim szerint így, és csak így érdemes belevágni az integrációba:

-Fontosak az ovis tapasztalatok, ott már kiderül, hogy a gyerek mennyire integrálható: bírja-e a nagy létszámot (sok auti gyerek hiába lenne integrálható, 28-32 fős létszámnál rendre túltöltődnek, ami a tanulmányi eredményekre és a viselkedésre is kihat), hogy bírja a feladathelyzetet, mennyire képes kapcsolódni a többi gyerekhez, hogy viszonyul a szabályokhoz, stb. Nálunk nagycsoportra javult rengeteget a helyzet, mivel volt a lányom mellett gyógypedagógiai asszisztens, aki segítette az integrációját, megtanította neki a közösségi szabályokat, stb.)

-Elsősorban pedagógust kell keresni, aki pozitívan viszonyul az integrációhoz. Olyan szellemiségű pedagógus alkalmas, aki hajlandó változtatni a bevált, megszokott módszerein és képes újakat tanulni. Olyan, aki azt vallja: minden gyermek egyedi, és nem nekik kell alkalmazkodni az oktatási rendszerhez, hanem a pedagógusnak a gyerek egyedi szükségleteihez. A mi tanító nénink ilyen, egy csoda! Kihívásnak tekintette a lányom integrációját, rengeteget tanul (magától) az autizmusról, ha valamit nem tud, utánajár, segítséget kér szakemberektől.

-Fontos az iskola hozzáállása. Ahol csak "megtűrik" az auti gyerekeket, ott nem sok jóra lehet számítani. Nálunk a helyi iskolában ez van, ezért nem oda vittem a lányom. Aki egy kicsit is más, azzal nem tudnak mit kezdeni. Szerencsés helyzet, ha már van az iskolának (pozitív) tapasztalata az autik integrációjában és kérnek hozzá szakmai segítséget.

-Mivel egy auti számára nagyon fontos a kiszámíthatóság, hogy előre lássa, mi vár rá, ezért fontos, hogy legyen lehetőség előre ismerkedni a leendő tanító nénivel, iskolával. Mi már egy évvel a sulikezdés előtt jártunk előkészítőre, a lányom megismerte az épületet, a tanító néni többször körbevezette, megmutatott neki mindent, mesélt az iskolai életről. Így a tanítóját is jól ismerte már, mire mentünk és magát az intézményt is.

Összességében: én nem vágtam volna bele próba-szerencse lapon az integrációba. Eldöntöttem, hogy csak olyan helyre viszem a lányom, ahol tényleg szívesen látják, ahol hajlandóak alkalmazkodni hozzá. Sokat számított az ovis felkészítés is. Magam is pedagógus vagyok, dolgoztam speciális iskolában, és láttam, hogy kerülnek át második-harmadik-negyedik osztályban sikertelen integráció után a sajátos nevelési igényű gyerekek: addigra tele vannak már kudarcélményekkel, gyakran egy életre megutálják az iskolát. Azt nem akartam, hogy a lányom így induljon, ezért fontosnak tartottam, hogy már az első iskolai élményei a lehető legpozitívabbak legyenek.

Tényleg sok utánajárást igényelt, a legtöbb iskolában hallani sem akartak róla. De ahová végül is került, ott szívesen fogadták, a tanító nénije pedig szívügyének tekinti a lányom integrációját!

Én úgy látom, nem bánták meg, és mi sem. Most harmadikos, és nagyon jól teljesít, már versenyekre jár és szép eredményeket ér el. Jól be tudott illeszkedni a közösségbe. Az iskola hozzáállása nagyon pozitív: rugalmasak, az esetlegesen felmerülő problémákat igyekeznek kezelni.

Sajnos kevés ilyen intézmény ill. pedagógus van az országban, de megéri felkutatni!

Megjegyzem, ha kétségesnek éreztem volna a helyzetet, akkor inkább speciális iskolát választottam volna, kislétszámú osztállyal, szaksegítséggel. Olyat, ami nem zsákutca, ahonnan néhány év előkészítés után át van lehetőség átmenni normál iskolába (találtam ilyen sulit is, ők magukat integráció-előkészítő intézményként határozzák meg, mert nekik is az a céljuk, hogy akit csak lehet, felkészítsenek a sikeres integrációra).

Én ezt a két lehetőséget láttam, tehát mindenképpen az integráció volt a cél hosszú távon, de a gyermekem nem állt volna rá készen, vagy nem találtam volna számára megfelelő intézményt, pedagógust, akkor inkább eltoltam volna pár évvel, és megfelelő előkészítettség után került volna át integráló suliba.

A 2. vagyok: közeli családtagnál vol ilyen a speciális iskolában minden gyereket "értelmi fogyatékosnak" tekintettek, és a negyedik végére alig tudtak írni olvasni is, meg aki nagyon erölködött, az tudod összeadni is - de ennél többre nem jutottak.

Persze lehet, hogy itt is igen nagy külnbségek vannak az egyes iskolák között a válaszokat olvasva.

Nekem az elözö válaszoló általi megoldás az optimális, persze csakis megfelelö elökészítésssel (fejleszt pedagógus az óvodában) és olyan iskolával/tanítóval, mint amit ö írt.

Nézd, az integráció egyben azt is jelenti, hogy a gyereknek meg kell tanulni alkalmazkodni a követelményekhez, szabályokhoz. Ezt egyedileg lehet eldönteni, hogy erre mennyire alkalmas...

Az én lányom is egyest kap, ha nem készíti el a feladatát, vagy rossz dolgozatot ír. Ugyanazt a követelményt kell teljesítenie, amit a többieknek, és erre képes is. Eddig négyes-ötös tanuló (inkább az ötös felé tendál). A tanulmányokban nincs speciális bánásmód, csak annyi, hogy ha nehezére esik egy feladat, akkor abból esetleg kevesebbet kap. A szakértői bizottság írja elő, hogy milyen támogatást, esetleg felmentést kap, ezt egyedileg bírálják el. De ha a gyerek elvileg képes lenne teljesíteni az iskolai elvárásokat, mégsem teszi, akkor bizony ugyanolyan elbírálás alá esik, mint bárki más. Ezt tudomásul kell venni, ha integrált iskolát választotok. Ha túl sok speciális igénye van, akkor valószínűleg jobb megoldás a speciális iskola, mert a hazai oktatási rendszer még a legnagyobb jószándék mellett sem tudja biztosítani az integráció feltételeit.

Na ez az, amit nem lehet interneten keresztül megmondani, mert teljesen egyénfüggő!

Az autisták kis százaléka alkalmas integrációra, ők viszont igen teljes mértékben. Bizonyos részük akkor alkalmas integrációra, ha a feltételek adottak, megfelelő az iskola felkészültsége és pedagógiai módszere, hozzáállása.

Jó értelmi és nyelvi képességű, enyhén érintett autistáknak van igazán esélyük a normál iskolára, sokan közülük kiválóan teljesítenek és támogató közeg estén nem szorulnak a peremre. Több felnőtt autistát ismerek, akiknek felsőfokú végzettségük van (mérnökök, informatikusok, van köztük orvos is). Ők is normál iskolából indultak, tehát van ilyen, de tényleg gyerekfüggő.

Jó tanulási készségek, szabálykövetés kell hozzá.

A speciális iskola is lehet jó választás, ha hasonszőrű gyermekeket sikerül összerakni. PL magasan funkcionáló, okos autistákat kis létszámban.

A gyermekem is aspergeres auti, ő normál oviba jár, emellett egy fejlesztő oviba is, ahol autik vannak. A fejlesztő spec helyen is rengeteget tanul, mert az ottani auti gyerekek is kiváló értelmi képességűek, nagyon húzzák egymást.

A buktatásról annyit, hogy nem biztos, hogy nem a gyerek érdeke, ne ítéljünk információk nélkül!

Mivel a kormány elvette a jogot a szülőktől, hogy felsőbb évfolyamon is élhet a joggal, miszerint kérésére ismételhet a gyerek, ez az egy eszköz marad arra, hogy tovább maradhasson alsós.