Mit ronthattam el 4 éves fiamnál, hogyan hozzam helyre, miért vagyok ennyire béna?
Nagyon el vagyok keseredve, lehet rám dobni hideget meleget, hátha a válaszokból okulni is tudok. Fiam most 4 éves, apukája nélkül szültem meg. Úgy éreztem, hogy minden szeretetet megadok Neki és nem csak én, hanem a nagymama és a keresztapukája is, illetve a testvérem családja.
A problémám az, hogy kisfiam mindenben ellenszegül. Nem mos fogat, reggel felkelés után nem mosakszik, nem akart felöltözni, hidegben nem hajlandó kabátot felvenni, fürdés egy rémálom, ordít mert megmosom a kis testét, a fülét, az arcát. A boltban cirkuszol (szokásos gyerekcirkuszi, mindent meg akar kapni) játékait dobálja, rongálja, engem és a családban még 1-2 megüt, köpköd, dobál :-(((, nem hajlandó normális ételt (pl. zöldséget, húst) enni, csak 1-2 dolgot...
Az elején kicsit engedtem Neki, mondván, kicsi még és én annyira szeretem, meg, hogy meg ne sérüljön a kis lelke. Aztán egyre durvább lett, már szinte semmiben nem fogad szót. Ha itthon vagyunk egész nap problémázik valamin és sír vagy ordít, ha valami nem úgy van, ahogy Ő akarja.
Ha próbálom szép szóval tanítani, hogy mi a szép viselkedés, hogyan viselkednek az okos gyerekek stb. egyszerűen nem hallgat meg. Hiába beszélek Neki. Nem hagy tanulni, kikapcsolódni, a TV-ben a híreket sem lehet megnézni, csak az Ő meséit, nem tudok pl. itthon tornázni sem, sem orvoshoz sem fodrászhoz nem lehet elvinni, mindkét helyen oltári hisztit csap, hogy mindenki minket néz, volt, hogy azt hitték beteg :-( én pedig szégyenlem magam, hogy lehetek ekkora balek. Nem adtam neki elég szeretetet???? Vagy mi lehet az oka, hogy engem ennyire nem szeret? Mondja is, hogy Anya én nem szeretlek. Talán max. 3-szor ütöttem a kezére, soha nem vertem meg, mert nem tartom jó nevelési elvnek, még fiúnál sem...
Próbálkoztam először szeretettel, szép szóval, leköpött, megütött - ilyet tőlem soha nem látott, esküszöm... próbálkoztam büntetéssel, nincs TV, elvettem a bicaját, nem kapott csokit. De semmi nem használt.
Év elején próbálkoztam nevelési tanácsadóval, de ott a kezelőnk semmi extrát nem tapasztalt, csak annyit okosodtam, hogy én vagyok a hibás... ezt eddig is tudtam... Úgy érzem, hogy valami elfojtott düh vagy valami elfojtás lehet benne, de nem tudja még megfogalmazni mi, én magamtól nem tudok rájönni, lehet, hogy ismét szakemberre lenne szükség.
Most ráadásul külföldön élünk, de már előtte is voltak bajok. Az óvodában egyébként semmi baj nincs vele, annak ellenére, hogy egyenlőre csak magyarul beszél, nagyon jól elvan. Mindig mondják, hogy milyen ügyes, milyen önálló és milyen szépen alkalmazkodik, szépen játszik....
Az apukája sajnos elég pszihés típus :-( nagyon depressziós és elég gyenge, gondolom ezért is lépett le a gyereknevelés elől. Lehet ilyet örökölni?
Amikor a boltban ordít, akkor elmondom Neki, hogy otthon is van már elég édesség, ezért most nem veszünk,mert nem azért jöttünk. Hiába ordít, akkor sem veszem meg, mert a cél az, hogy ezt-azt vegyünk. Próbálom rávenni, hogy együtt válasszuk ki pl. a felvágottat...stb.
A tornánál ha állok lökdös, ha fekszem ráül a fejemre, a hasamra. Mondom Neki hogy próbáljuk együtt, milyen egészséges.
Kinyomja a gépet, folyton abba kell hagynom a tornázást a fegyelmezés miatt.
Hiába ígérem meg Neki, hogy utána együtt megnézünk egy mesét. Tudom, hogy Neki fontos, hogy mindig Vele foglalkozzak...
Ha elfojtott feszültséget érzel rajta, én megpróbálnám a kineziológust. Neked kell menni, de rá is hat.
Azt próbáltad már, hogy ha vergődik, leguggolsz hozzá, halkan beszélsz és megöleled? Mi így lendültünk a dackorszakból. 10-ből 10 esetben működik. A lenagyobb hisztit is azonnal megállítja.
Tole nagyon sokat lehet tanulni:
1. Most iszod a levét annak, hogy nem voltak időben korlátok felállítva. Ami pont, hogy hasznos, mert ezek nélkül a gyerek bizonytalannak, elveszettnek érezheti magát és ez szülhet olyan belső frusztrációt, amit te érzel.
2. Most nagyon fontos lenne a következetesség és a szigor. Szigor alatt nem ordibálást vagy verést értek, hanem határozottságot. A mimikádon, hangsúlyodon is érezze, hogy nem viccelsz.
3. Saját magadban is tedd helyre a dolgokat. Utalsz arra, hogy mennyi szeretetet és törődést adtál neki, a sorok között az olvasható, hogy ezért hálát várnál.
A gyereknevelés nem üzlet, ez sajnos nem így működik, legalábbis nem így térül meg.
Azt már magad is látod, hogy a túlzott engedékenység visszaütött. Módszert és rendszert kell váltani és szívósan ragaszkodni hozzá. Az első 3 évben letett, bevésett (gyermeklélektan alapján a fő határokat, fékeket akkor sajátítják el, főleg a családi minta alapján) határok hiányoznak. Később nem lehetetlen, de jóval nehezebb feladat ezeket átadni.
Ne érezzen rajtad bizonytalanságot, amikor valamire utasítod. Az legyen megkérdőjelezhetetlen. De verbálisan fejezhesse ki a negatív érzéseit, ésszerű határok között mondhasson nemet.
Ha olyanokat mond, hogy "nem szeretlek", az határpróbálgatás, vagy a düh kifejezése, amire nincs eszköze. Ezt az eszközt neked kell átadnod. Úgy látom, hogy az kimaradt, hogy a saját érzelmeit nevén tudja nevezni és konkrétan el tudja mondani, hogy mit érez. Ezért inkább üt, sérteget, stb.
Az ilyen mondatokat gyerektől soha nem szabad szó szerint érteni, mert ők se úgy értik. Ne reagálj rá. Vagy annyit, hogy "én szeretlek", aztán fordulj el és csináld tovább a dolgod. Ne lássa azt, hogy ezzel hatást ér el, befolyásolhat.
A rajta látott érzelmeket kezdd el megnevezni és kérdezd meg, hogy miért érez így. Eleinte értelmes választ nem fog adni, mert idő kell ahhoz, hogy ő is rendszerezni tudja őket, de egy tanulási folyamat elindul.
nem egyszerű :)
amit leírtál abból az jön le, hogy nem vagy következetes. ez pedig baj, mert ha kicsit is megbillen ez, akkor a gyerek kiszúrja és már mászik is bele a résbe és annyi neked :)
ne keverd a szeretet a neveléssel. ilyen nincs, hogy pedig jajj de szeretem, miért szófogadatlan?! mert nem jó eszközzel neveled, de ennek semmi köze a szeretethez.
mindig legyen büntetve ha kell, egyszer szólj rá, hogy ezt ne tegye. másodjára mond el neki, hogy ha nem fejezi be, akkor bünti. és 3.ra tényleg menjen büntetésbe. enyém a szobájába megy, az ágya szélére ül le, 5 percre, néma csöndben. ha feláll vagy megszólal, akkor kezdődik elölről. bár 6 éves, idejét se tudom mikor kellett elölről kezdeni, talán 4 évesen ;) persze ha a rosszalkodáshoz köthető bünti is van, akkor mindig azt válaszd.
bolt előtt beszéld meg vele, hogy 1 dolgot választhat, de csak egyet! ne szólj bele a választásába (persze ha drága akkor mond el, hogy ez nem lehet, mert nincs pénzed). hagyj neki ennyi önállóságot, majd rájön, hogy nem szereti vagy megromlik, mert otthon már van 20, de ez az ő baja, neki kell megtapasztalnia.
ha tornáznál és nem hagy akkor mehet a szobájába. de mindig előtte mond el neki, hogy most tornázol, legyen ügyes nagy fiú és játsszon a szobájába. ha nem megy és rádül akkor bünti a figyelmeztetés után.
de arra figyelj, hogy bünti után mindig mondja el mi volt a gond, miért kapta és kérjen bocsánatot. te meg mond el, hogy nem haragszol!
az öltözéshez, fogmosáshoz állj lazábban, legyél jópofa és kreatív, így tudod a legjobban ösztönözni. pl. készítsd ki a ruhákat, a tiedet is, hívd oda és kérd meg, hogy versenyezzetek, ki veszi fel előbb. tuti röhögve elkezd öltözni :)
mondhatod neki vicces hanggal, hogy pffujjj, ott egy fogmanó, gyorsan futás fogat mosni, már láááátod, hogy elkezdte kalapálni a fogáááát :D
nálunk ezek nagyon beválnak :)
tehát következetesen és mindent megbeszélni, előre elmondani, megkérni, ha olyan akkor jutalmat ígérni!
pl. ha tornáztam akkor utána megnézheted a kedvenc meséd vagy legozok veled. de ha nem hagy akkor tényleg nem játszol vele... :)
Melegen ajánlom, hogy olvasgass a Gordon módszerről. Teljes könyv is volt róla valamikor magyarul, antikváriumban meglehet.:
PET néven vannak angolnyelvű találatok is a neten
Alap infók a gyerekekkel való kommunikációhoz,és ahhoz, hogy az érzelmeinket kifejezzük szóban. És még sok más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!