Mit tehetnék? Lesz ez valaha jobb?

Van egy 12 éves lányom. 4 éves kora óta hazudozik. Van, hogy komplett történeteket talál ki, van hogy azért hazudozik, mert hülyeséget csinál és menteni akarja magát. Sokszor kerültem már kínos helyzetbe amiatt, hogy hittem neki és kiderült, hogy hazugság volt. Ha nem hiszek neki, megbántódik, hiába mondom, hogy azért nem hiszek, mert folyton hazudozik.

Szinte folyton rosszkedvű. Bármit teszek érte, jó programunk van, ajándékot kap, a vége mindig az, hogy sír. Pl. vidámparkból sírva jön ki, mert várnia kellett valami miatt, nem pedig örömmel, hogy mennyi mindenre felülhetett.

Nagyon sokszor csúnyán megbánt. Olyanokat mond, hogy engem mindenki elhagy, senki sem szeret. Ez egy válásnál nem igazán esik jól az embernek. Vagy olyat, hogy én lusta vagyok, mert nem csinálok meg valamit azonnal, hogy ő kéri, nem számít, hogy épp 10 másikat csináltam meg neki. Mindezt azért, hogy visszavágjon, ha ő nem csinál rendet a szobájában vagy készül az iskolára.

Volt idő, hogy folyton veszélybe sodorta a kisöccsét.

4 éves kora óta hordom pszichológushoz/pszichiáterhez, de semmi javulás. A mostani pszichológus szerint csak az én projekcióm, hogy baj van vele. Hát, a fentik alapján, nagymama azonos visszajelzése után, iskolai galibák kapcsán én ezt nem hiszem el. Azt javasolta, hogy csak több időt kell kettesben a lányom örömére eltöltenünk, de a helyzet csak romlik.

Úgy érzem, hogy elkényeztetem, lehetőségeinket felül költök rá, mintha jutalmaznám a borzasztó viselkedését!