Mit gondolnátok, ha tanúi vagytok ennek a jelenetek?

én együttéreznék az anyával, mert tudom, mennyire kínos, ha a boltban viselkedik rosszul az ember gyereke. arra gondolnék, hogy talán azért üt a gyereke fenekére, mert úgy érzi, demonstrálnia kell a nyilvánosság előtt, hogy ő igenis neveli a gyerekét. igen erős a nyomás ilyenkor, hogy egy rosszalkodó gyermek közmegvetésben részesülő anyja megmutassa, nem az ő hibája a gyermeke szófogadatlansága, hiszen ő lám, még rá is csap, ha kell. velem is volt már ilyen, csak én nem csapkodtam, hanem simán csak keményen szidtam. keményebben, mintha kettesben lettünk volna, mert hatottak rám aki nem mondott társadalmi elvárások: ne rosszalkodjon a gyereked, és ha mégis megteszi, ne bánj vele kesztyűs kézzel, mert akkor elkényeztetett kismajomnak hiszik majd, akinek mindent szabad, téged pedig azonnal sz*ranyának bélyegeznek, ha eddig nem tették volna meg.

és elszomorodnék, mert az gondolnám, hogy ha a társadalom toleranciáját és támogatását élvezné a szóban forgó anyuka, talán nem érezné úgy, hogy neki itt most keményen meg kell mutatnia, hogy ő igenis betartatja a szabályokat a gyerekeivel. arra gondolnék, bárcsak ne néznének rá úgy, mint a véres rongyra, amikor a gyereke a dobozokat pakolja, mert akkor talán a szégyenkezés nélkül képes lenne jobb megoldást is találni a fenekelésnél. ugyanis biztos vagyok benne, hogy van jobb megoldás. és arra is gondolnék még, hogy ilyen módszerek mellett nem csoda, ha szófogadatlan a gyereke, mert szilárd meggyőződésem, hogy az odacsapkodós nevelés hosszútávon kontraproduktív.

Na igen utolsó!

Egyetértek. Én a gyerek oldaláról is látom a dolgokat. Tisztán emlékszem, mikor négyesben mentünk iskolai-óvodai bevásárlásra.

Anyukánk már a bolt előtt befenyített minket, hogy ha nem viselkedünk, a bolt közepén lehúzza a gatyánkat, és elver.

Ez persze nem történt meg, de betojtunk rendesen.

Én előre félek, négy év van a két gyerek közt. Szerencsére a férjem segítő típus, és imád vásárolni. Szóval lesz segítségem az ilyen vásárlásoknál.

Amúgy van egy nagyon szép emlékem is. Még ovis voltam, és a kiskamasz bátyámra az istennek se talált anyukánk jó ünneplő nadrágot. Én meg már unatkoztam, de ha szökni próbáltam, elkapott anyukám. A boltos kézenfogott, odavitt a pulthoz, és arra kért, hogy segítsek pecsételni.

Valami reklámújság lehetett és arra kért az eladónéni, hogy minden képre nyomjak egy pecsétet. Aztán mikor a többiek végeztek, meg köszönte, hogy segítettem. Hát én olyan fontos embernek éreztem magam, egész hazaúton be nem állt a szám, hogy én ott fogok dolgozni :).

Maradjunk abban, hogy nem tudott volna jót csinálni az adott anyuka. Akinek hisztizik a gyereke, vagy szófogadatlan, már eleve hátránnyal indul a szuperanyák között, ha még rá is csak a fenekére, akkor eláshatja magát itt. Az persze nem szempont, hogy 3 gyerekkel kínlódik tök egyedül, nyilván pont ehhez volt kedve. Emberből van, mint itt bárki.

Igen, normális.

Ki nevelte utolsó? Te?

Egy baba , mint már régóta tudjuk nem tiszta lap. Ami az egyik gyereknél bevált, a másiknál nem biztos, hogy fog.