Anyukák, apukák: tényleg ennyire nehéz dolog a gyereknevelés? Sok szülő miért nem neveli egyáltalán a gyerekét?

szegény én? :):):):)

Hát elmondanám neked: 20 éve van egy értékes ember férjem, van egy gyönyörű és okos, kiegyensúlyozott 4 éves kisfiúnk. Van egy jól fizető állásom már régóta, mérnöki diplomám, szép házunk gyönyörű kerttel. A munkahelyemen nagyon jól érzem magam. Miért is tetszik sajnálni? :)Miért is vagyok szegény? :):):) Mert tükröt tartottam neked.

Kezdeném a végéről, tehát a kutyás esettel.

Ha már messzebb volt a gyerek az anyjától, mikor megindult futni a kutyáid felé, akkor valószínűleg nem fogja tudni időben elkapni a gyereket az anyja, hiába indul meg ő is futva, valószínűleg akkor is a gyerek fog előbb a kutyákhoz érni. Pláne, ha az anyuka lassú mozgású, vagy nem figyelt fel idejében a veszélyforrásra (kutyákra).

Biztos félti a gyerekét, főleg 3 kutyától egyszerre, akikre csak egy gazdi jut. 3 szájkosár nélküli kutyát egy ember nem tud kordában tartani, ha azok agresszívak. És még egy szelíd kutyák is azzá válhatnak, ha csapatban vannak, 3 - ez már csapat, plusz még támadás is éri őket egy kisgyerek személyében.

Egy 4 éves csak olyan dolgokat ért meg azzal kapcsolatban, hogy mit nem szabad, amit már sokszor hallott. Vagyis ami ennélfogva többször megismétlődött már vele. Pl. bökdöste már többször a testvérét, és ezért sokadjára szidják már le, ekkor már megjegyzi, hogy nem szabad.

Azonban kutyákkal ritkán találkozik az ember manapság, ezért nagy valószínűség szerint, ha a 4 éves kisgyerek volt is hasonló helyzetben életében, tehát, hogy közel akart menni egy kutyához, vagy már a közelében is volt netán és piszkálni akarta, stb. és ennélfogva elhangzott a szülői utasítás is, hogy nem szabad, valamint, hogy sosem szabad közel menni kutyákhoz, ezt már rég elfelejtette, akkor is, ha csak egy-két hete volt.

Csak arra emlékszik egy ilyen kisgyerek, amire rendszeresen emlékeztetve van, ámde, ha ne találkozik gyakran kutyákkal, akkor hiába is próbálták meg pár hete nevelni a szülők a kutyákkal szembeni helyes viselkedésre, akkor sem fog rá emlékezni.

Epret szedni elvinni egy ilyen kis gyereket, elég hibás gondolat... (bár itt konkrétan nem írtad, hogy hány éves)

Még ha nem is rohangál, akkor sem tudja kontrollálni a mozgását, hogy csak is kizárólag óvatosan közlekedjen a sorok között. Egy rövid ideig talán képes rá, de hosszabban csak a nyugisabb típusú gyerekek esetleg. De

akinek épp ugrabugrálhatnékja van, az biztos, hogy nem sokáig lesz nyugton.

Erre az lett volna a megoldás, hogy addig egy másik felnőtt felügyeli a gyereket, hogy ne is menjen be az ágyások közé. Max. kézen fogva, pár lépésre, hogy ismerkedjen azzal, mi is az, hogy eper.

Ezt az anyukát nyilván nem érdekelte, hogy a gyereke kárt okoz, ezért nem tett semmi számottevőt a gyerek viselkedése ellen, sem erélyesen küldte ki a gyereket a sorok közül (bár ha az erélyes hangnemű figyelmeztetéshez nincs szokva a gyerek, valószínűleg úgysem hatott volna rá), sem más felnőttre nem bízta addig a gyerek felügyeletét, amíg ő epret szedett.

Gyanítom nem az anyuka saját kertjében történt az eper letaposása, vagyis a továbbiakat a kert tulajdonosával kell megbeszélnie az anyának, vagyis, hogy miképpen fogja megtéríteni a károkozást, amennyiben erre igényt tartanának a tulajdonosok.

De akit zavar, ha egy kisgyerek összeugrálja a veteményesét - és természetesen miért ne zavarna bármelyikünket is -, annak legjobb még azelőtt intézkednie, mielőtt elhívna magához látogatóba egy kisgyerekes anyát. Vagyis tisztázni, hogy egy esetleges károkozás esetén mi az, ami még tűrhető, és mi az, amit már ki kell fizetni.

Vagy pedig, ha tudja a meghívó az anyáról, hogy olyan típus, aki nem gondoskodik a gyereke felügyeletéről (pl. nem kér meg rá senki más jelen lévő felnőttet), míg ő maga epret szed jelen esetben, vagy pedig eleve "leszarom tabletta" evő az anya, akkor legjobb, ha eleve meg sem hívja magához.

A kavicsokkal dobálással kapcsolatban nem tudni, hogy látta-e korábban a szülő Pistikét (kavicsokat) dobálni. Mert lehet, hogy mostanában vette fel ezt a szokást, és még csak az óvodában csinálta, a szülő pedig még nem tud róla, talán az óvónők sem, vagy csak látta egy másik gyerektől az óvodában, játszótéren, és ő most először csinálja, utánozza ezt a "játékot".

Szóval nem biztos, hogy szülői hanyagság eredménye az, hogy kavicsokat dobál.

A kavicsdobálás tiltásával kapcsolatban is természetesen az a szabály érvényes, hogy egyszeri (többedszeri) magyarázás, szidás, kb. hatástalan egy ilyen kis gyereknél. Csak ha már sokadszorra hallja, hogy ilyet nem szabad csinálni, akkor fogadja el, hogy ezt nem szabad.

Vannak persze szófogadó gyerekek is, akiknek kevesebb tiltás is elég, ahhoz, hogy engedelmeskedjenek, de ez a kisgyerek még nem tart ott, talán soha nem is fog, ha tegyük fel, eleve öntörvényű típus.

Természetesen az a helyes, ha a párod ilyenkor rászól a gyerekre, valamint a gyerek anyját is informálja Pistike helytelen viselkedéséről.