Akik figyelemzavaros gyermeketek mellett neveltek átlagos gyermeket is szintén sokkal esendőbbnek látjátok a figyelemzavarost, sokkal többet aggódtok érte, jobban féltitek, miközben a másik gyermek háttérbe szorul?
Én az átlagos gyermekem miatt szinte egy százaléknyit nem aggódom annyit, látom, hogy kiegyensúlyozott, nincsenek kudarcai.
Viszont a figyelemzavaros gyermek minden időmet, gondolatomat leköti...igazságtalan vagyok az átlagos gyermekemmel...úgy érzem több figyelnet érdemelne, holott sosem kért számon ezért.
Már az átlagos gyermekem is megtanulta a testvérével szembeni türelmes bánásmódot és mint egy kis koraérett felnőtt segít amiben csak tud , nyugtatja, bíztatja testvérét, pedig 4 évvel fiatalabb nála.
Néha összetalálkozik a tekintetünk ha testvére szélsőséges viselkedést produkál, ilyenkor azt látom, hogy azt tükrözi vissza " Anya tudom, hogy nehéz, ez ismét nagyon szélsőséges, majd befejezi mint máskor".
Mindenképpen ügyelj arra, hogy az "átlagos" gyermekeddel is legyen olyan közös programotok, dolgotok, ami a másikat nem érinti. Addig az apjával cseréljetek mondjuk. Ő foglalkozik a tesóval, te pedig a másik gyerekeddel.
Fontos a fejlesztés, de senkit nem szabad ennek az oltárán feláldozni! A családban mások is vannak, az ő életük is ugyanannyit ér!
auti kisfiú anyukája
Abszolút tudom mit érzel, nálunk ugyanez van :(
Nekem is az a "megoldásom" erre, amit a 2. válaszol írt, többnyire meg is tudom valósítani és az átl. gyerkőcömön látszik, hogy nagyon értékeli.
Sajnos pont a múlt héten hagyta el a számat egy nagyon csúnya mondat, de már nem tudom visszacsinálni: nem öltözött és azt mondtam neki, hogy "öltözz már fel, legalább veled ne legyen már gond" . :(
Az én fiamnak beszédészlelési zavara van, remélem nem több,már százszor voltunk kivizsgáláson, nem találtak mást. Viszont sokszor kezelhetetlen, nem használnak az ész érvek, csak ordít, és mondja a magáét.
Ilyenkor úgy felbosszant, próbálok nem kiabálni, meg nyugodt maradni. És akkor jön a másik gyerekem valami hülyeséggel, és vele már elkezdek kiabálni. Sokszor megtörténik, sajnos mindig csak utólag veszem észre. Persze nagyon rosszul esik neki, hogy a testvére fél órája hisztizik, nem kap egy rossz szót sem, vele meg egyből ordítok.
De kikövetelik maguknak a figyelmet, nem?
A lányom most lett elsős,meg voltam győződve róla, hogy kitűnő tanuló lesz, én is az voltam. Hát a nagy fenét, állandóan járok be szülőire, csak a panasz van rá. Ki vagyok borulva ezen, úgy érzem, hogy ennek én vagyok az oka, mert vele alig foglalkoztunk. Gondoltam, hogy majd megy minden magától. Bár velem sem foglalkozott anyám sokat, én tudtam, hogy az a dolgom, hogy tanulni kell. Sajnos ő nem tudja, se szerintem sokszor szándékosan csinálja a dolgait, hogy többet figyeljünk rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!