Normalis ilyen fokú hiszti?

Hát az én 3 éves fiam is ilyen háklis dolgokra. Ha vmi nem úgy sikerül, ahogy gondolta, megy a hiszti, meg a "Neeeem tudooom." Lehet, hogy ilyen személyiség. Ezt örökölte. Volt kitől.

De az is lehet, hogy túl türelmesek vagyunk. Más szülők katonásan ráparancsolnak a gyerekeikre. Lehet, hogy itt van a probléma gyökere.

Amiről írsz, az nem egy dolog, érdemes két részre bontani, és kétféleképpen kezelni. Nem csak "A hiszti" létezik.

1

A gyerek hisztizhet azért, mert valamilyen csalódás, frusztráció, stb. érte. Ilyenkor nem követel semmit a környezetétől, csak ki kell adnia az indulatait.

A helyes módszer egyrészt az, ha segítünk neki rájönni, hogy mit érez. Mert érzelmek vannak benne, de nem tudja kifejezni, megnevezni őket. Pl. "tudom, hogy most csalódott vagy", "tudom, hogy most szomorú vagy". Ilyenkor érdemes megölelni és úgy megnyugtatni, mert indulatok dúlnak benne, és még nem tudja őket kezelni.

Ilyenkor ne hagyd egyedül a gyerekedet, mert még ha abba is hagyja a sírást, továbbra is szomorú, lehangolt.

2

A gyerek hisztizhet azért is, mert meg akar kapni valamit, ami ott van előtte, de nem lehet (még) az övé. Ilyenkor viszont tényleg manipulálni akarja a környezetét. Ebben az esetben nem szabad babusgatni, szeretgetni, ölelgetni, mert azzal az tudatosul benne, hogy ha hisztizik, szeretetet kap. Engedni sem szabad neki, mert akkor rászokik arra, hogy "ugráltathat", ha kicsit felemeli a hangját.

Ilyenkor érdemes magára hagyni a gyereket, hogy "ne legyen közönsége". Ha tutibiztos, hogy nem az első típusú a hiszti, akkor ki kell menni a szobából, magára hagyni.

Nyugtatáskor sem szabad magyarázkodni, vagy érvelni, mert azzal is csak "műsort csinál". Egyszerű NEM-et kell mondani, illetve azt mondani, hogy "ha megnyugszol, megbeszélhetjük". Mindenképpen azt kell közvetíteni a gyerek felé, hogy ha nyugodt hangon beszél, hamarabb eléri a céljait.

Viszont arra vigyázz, hogy a két hiszti átalakulhat egymásba. Pl. azt mondja vacsora előtt, hogy "kérek egy túrórudit." Te erre azt mondod, hogy "majd vacsora után". Ilyenkor jön a hiszti. Ez tutira a második típusú. Érdemes magára hagyni. De ha idő elteltével úgy hallod, hogy "sírósabbá" válik a sírása, megjelennek a könnyek, akkor az bizony már a szomorúság okozta, 1-es hiszti. Az is jellemző, hogy amíg beszél (kiabál, követelőzik) és csapkod, rohangál, addig 2-es hiszti, miután már csak áll egy helyben és sír, nem beszél, 1-es.

De lehet fordítva is. Mondjuk látott valami állatkát a boltban, vagy a parkban, és este azzal szeretne aludni. Persze nem lehet. Ilyenkor mélyről kezd el sírni, zaklatottan, szomorúan. Megöleled, beszélsz hozzá, próbálod megnyugtatni. Viszont egy idő után "sok a jóból", megbátorodik, és esetleg elkezd követelni, hogy "MOST hozz egy olyat", "MOST akarom", "menj el érte", stb. Na ez meg már a 2-es.

A követelős hisztik kezelésére a humor is jól bevált módszer. Pl. ha akar valamit, de te elfoglalt vagy és nem lehet, játékosan ráparancsolsz a játékaira, hogy hozzák oda. Persze a játékok nem mozdulnak, nahát, micsoda játékok, biztos alszanak, lustiznak, stb...

Vagy ha főzöl, és azért nem tudsz rögtön rohanni, érdemes "narrálni" a dolgokat, közvetíteni, hogy ne csak azt lássa, hogy matatsz, rámolsz, és nem adod oda. Ha mondod, hogy hol tartasz és hogy mindjárt ráérsz, ő is türelmesebb lesz. Pl. "Na, még anya gyorsan megfűszerezi a húst, nézd csak, mehet rá a fólia, jól odaszorítjuk a szélénél, megvan, hopszlá, mehet a sütőbe, anya megcsavargatja a gombokat, és már jövök is."