Mondjam -e a barátnőmnek hogy szerintem gond van a gyermekével ha ő nem érzi? Nem tudom elbirja e a baratsagunk.

Ha tényleg annyira jó barátnő, szerintem még ha csak feltételezésnek is szánt dologról van szó részedről, akkoris jobb lenne, ha valami módon említést tennél róla neki. Lehet már ő is gyanakszik valamire, csak éppen nem bírja elhinni (felfogni), vagy azt hiszi, hogy csak ő képzeli. Így lehet neki is könnyebb lenne megnyílnia előtted (akár). De úgy gondolom, ha tényleg jó barátnőd, akkor már említette volna, ha észrevett valamit is...

Orvosnak, védőnőnek is említenie kellett volna már neki (ha rendszeresen látják), hogy valami nem stimmel. Hát, sok sikert, hogy megmaradjon a "barátságotok", ha megemlíted neki.

A leírás alapján engem is aggasztana a gyermek viselkedése. Ami jeleket leírtál, az sajnos az autisztikus spektrum jelei. Mindenképpen vizsgálandó, méghozzá sűrgősen. A gyermek érdekében. Most még olyan korban van - bár kétségtelenül jobb lett volna hamarabb - hogy fejlesztésekkel kizökkenthető lenne ebből az állapootból. Ha a gyermeknek ez a viselkedése, játékmódja még jobban rögzül - mint ahogy már úgy vélem a leírásból, hogy rögzült is - akkor később sokkal nehezebb lesz ebből egy normális viselkedést elérni.

Összegezve, én diplomatikusan, de mindenképpen szólnék. A barátnők nemcsak arra valók, hogy mindig bólogassanak egymásnak, hanem arra is, hogy bizonyos esetekben egymás negatív kritikáit is elfogadják. Engem amúgy nem érdekelne, ha megsértődne rám, de ha annyit elérnék, hogy a gyermeket vizsgálatra viszik - márpedig ezt a gyermeket már kellene vinni valahová - akkor már megérte.

Az előző vagyok.

A barátnődnek csúnyán szólva szívességet tennél, ha tájékoztatnád arról, hogy te hogyan látod az ő gyermekét. Elképzelhető, hogy annyira elfogult, hogy nem lát dolgokat, az is elképzelhető, hogy érzékeli, hogy valami nincs rendben, csak nem tudja eldönteni, hogy reálisan látja-e. És ez nemcsak a gyermek érdeke, hanem a barátnődééké is, mert ha elkezdődhetne valami fejlesztés, akkor a későbbiekben hálás lesz azért neked, hogy még idejében szóltál te is és esetlegesen megerősítetted abban, amit talán már ő is sejt: valami nem stimmel a gyermekkel.

Én a védőnőnek nem szólnék. Ha a kérdező úgy látja, hogy az ő védőnőjük szerint "megvan keze, lába, tehát egészséges", akkor felesleges is.

Én a kislányomon magam láttam, hogy vannak eltérések és bár védőnő, gyermekorvos, rokonok, akárkik mind nyugtattak, hogy azok, amiket észrevettem, életkori sajátosságok, én magam mégis butalókat kértem ide-oda, és vittem megnézetni a gyermekemet neurológushoz, fejlesztőhöz, alapítványhoz. Az én gyermekem csak apróbb eltéréseket produkált, de mégis egy spektrumra rátették, fejlesztéseket kezdtünk, ami óriásit lódított minden területen rajta. Ha akkor én az apró jelekre nem figyeltem volna, de valaki más jelez, hogy észrevette, akkor csak hálás lettem volna neki. Eszembe sem jutott volna sértődni.

Szia,

mindenképpen szólj a gyerek érdekében. Mert ha beteg, akkor fontos, hogy minél előbb megkapja a szükséges kezeléseket. A barátnőd ha meg is haragszik rá emiatt, később majd úgyis megbékél. Neki is majd időt kell hagyni. Szólj neki mindenképpen!!! Lehet, hogy haragudni fog, de hidd el, hogy 1-2 év múlva újra barátok lesztek.