Hogyan segithetnék neki, hogy jobb legyen?

Van egy 4 és fél éves kislányom, akit egyedül nevelek, kevés fizetésből. Gondolhatjátok, hogy igy nem rajonganak körbe bennünket a barátok és arokonság sem. Nem tudnak velünk mit kezdeni. Nem is ez a baj. Mi lesz, ha nagy lesz és a társaságért mindet megtesz, befolyásolható lesz, nem lesz egy erős háttere, mert ugye azt valljuk be, hogy egyetlen anya az nem család. Aki ugye maga is magányos és boldogtalan. Hozzánk nem kell húzni, mert szegények vagyunk, mindig csak mi hajbókoljunk mások előtt. Hozzánk nem jár senki, sokszor hivtam már, de mindig kitértek ilyen olyan indokkal. Múltkor mondtam kislányomnak, hogy ha valakit megszeret az oviban, hivja meg hozzánk, játszanak el egy kicsit. Erre azt válaszolta, ami azt is mutatja számomra, hogy már ilyen kicsi korban elment az össze önbizalma, hogy de ugyse fognak eljönni Anya. Ez abból alakult ki, hogy van unokatestvére, de a sógornőm, miután elváltunk, azt mondta, hogy nem jönnek el hozzánk, a kislány menjen el hozzánk, mert én már nem vagyok családtag, ezért nem is jönnek. Tehát a kislányom a vendég náluk mindig. Mindig ő alkalmazkodik, hozzánk sosem jönnek. Kis barátai is egyszer szeretik, másszor elkergetik. Nem érti mi van. Testvérek és azt csinálhatnak vele, amit akarnak, ő meg egyke, ragaszkodna hozzájuk. Félek, hogy elkallódik, hog aszeretetért mindent meg fog tenni kamaszkorában is. Hogy emiatt kábitószeres lesz, hogy befolyásolható. Amúgy is olyan kis kedves kislány, inkább ő enged mindekinek. Apja is összedett egy nőt, akit én is ismerek (odamentem, amikor vittem apjához a kislányt, hogy megnézzem hol tölti a szombatját és egy kedves nőt ismertem meg) ott is van két kisfiú. De ők együtt játszanak, akislányom aelmondásából azt szúröm le, hogy vele meg nem nagyon. Mert nem tudják hová tenni őt. Egsz nap csak DVD-zik. Jó lenne, ha hozzá is jönnének gyerekek, de nekem ez a barátkozósdi nem nagyon megy. Mit tanácsoltok, hogyan kezdjem az egészet? Volt pár próbálkozásom, de mind kudarcba fulladt. Vagy nemet mondtak (ugye mindenki csk azt szereti, ha hozzájuk mennek, büszkék ők átjönni). YHogy erősithetném meg a kislányomat, hogy őt is lehet szeretni, hozzá is lehet jönni, az ő játékaival is lehet játszani? Mellesleg mindig kérdezi, hogy anya, ha te nem leszel, kim lesz nekem? Mert ugye se tesója, se apja velünk, se sok rokon? Hogyan érzi majd magát ebben a nehéz és kemény világban biztonságban, boldogan??? Sajnálom őt, segiteni szeretnék neki!!! Én mindig vele vagyok, de nem akarom, hogy mindig én legyek a társasága, nem akarom magamhoz láncolni.