Miért hiszik azt a szülök, hogy ha ráordítanak a síró gyerekre, hogy fogja be a száját, és ne sírjon, attól jobb lesz?

Nem biztos, hogy azt hiszik. Csak nem tudnak nevelni, mert őket sem nevelték, mert nem néztek utána, mert nem veszik a fáradtságot, mert lusták.

Ha meg azt hiszik: azt gondolják, hogy a megfélemlítés a gyereknevelés lehetséges módja.

Komolyan egyikőtök sem kiabál soha a gyerekével?

Amikor hisztizik , ordít percek óta, még akkor is simogatod????

Akkor csak én vagyok itt a rossz anya,akinél igenis elszakad a cérna, és ráordítok, hogy maradjon csendbe..

1-es vagyok

Síró gyerekre még soha nem ordítottam rá, hogy "fogd be a szád". Szoktam felemelni a hangom, de az az ordítástól messze van. Ez is inkább olyankor fordul elő, ha valami veszélyeset akar csinálni. Ha nem áll meg az utcán, és már messze jár a kismotorral. Ha a fiókot rángatja. Szerencsére földhözverős hiszti nálunk nemnagyon van, ha mégis próbálkozik, felkapom, és hazaviszem. Előbb csukom rá a szobaajtót, amíg én is lehiggadok, minthogy ordibáljak, vagy elverjem. 2-szer csaptam a kezére, mindkettőnél én éreztem magam rosszul utána.

A sok okos könyvből nevelő embertől megkérdezném, hogy van-e gyereke. Igen könnyű úgy bírálni, hogy nem voltál még olyan helyzetben.

Voltam szülői értekezleten, ahol a védőnő felolvasta, hogy napjainkban nagyon sok a gyerekbántalmazás, és mi számít annak:

-ha rákiabálsz, ha sarokba állítod, ha megvonod tőle a játékait, ha hisztizik és beteszed a zuhany alá.

Komolyan, még ezek is benne voltak!!!

Erre már én is megkérdeztem, hogy akkor adjon már tanácsot, hogy lehet a gyereket fegyelmezni. Erre úgy nézett rám, mintha valami elvetemült gyermekgyilkos lennék, hogy miért csak büntetéssel és agresszióval akarom a gyereket nevelni.

Pedig van olyan, hogy a szép szó nem használ, hajaj! És a szülő is ember, igen, van, hogy rákiabálok a gyerekre. És nem hagyja abba ettől, én is jól tudom. De már nekem is ki kell adnom magamból valahogy a feszültséget. Még mindig jobb, mintha jól elverném.

Nem hiszik, csak lehet, hogy kimerültek, több gyerekük van, fáradtak, férj, apa nem segít. ezer és ezer oka lehet. sajnos manapság már általában nem nagy családokban élnek az anyák, nem kapnak segítséget, legtöbb teljesen neveli a gyermekeit a nap 24 órájában. lehet, hogy apuka félrekefél, lehet, hogy anyuka idegroncs lett az anya szerepétől, elfáradt.

sajnos rengeteg oka lehet, hogyha kiabál a gyerekével. az sem mindegy, hogy egy-két alkalom vagy rendszeres. és még mindig jobb kiabálni, mint odacsapni. szerintem.

én sem hittem volna az első gyerekemnél, hogy valaha kiabálni fogok. sajnos az életkörülmények, helyzetek, fáradtság, gyerekek száma miatt megesik, hogy rájuk ordítok, ha még huszadjára sem hallják meg, amit kérek. gyarlók vagyunk. és ne legyünk már álszentek.....