Kisfiam kisebb tárgyakat ráz a szeme előtt és figyeli a mozgásukat. Ez autisztikus tünet lenne?

Jesszusom. Azonnali gyógykezelés

Nem. Általános, minden gyerek ezt csinálja!

Első kérdésem, hogy miért pont az autizmusra gondolsz? Azért, mert ez a "népszerű" diagnózis mostanában?

Tudod, hogy mennyi más minden van még, ami hasonló tüneteket okoz ennyi idősen?!

A leírtak alapján a gyermeked teljesen normálisan fejlődő gyereknek tűnik. Természetesen látatlanban és vizsgálat nélkül semmire sem lehet biztosat mondani.

Az autizmus három nagy tünetkategóriát hordoz. 1. A szociális interakciók károsodása 2. a kommunikáció minőségi(!) eltérése (és nem mennyiségi, hogy keveset beszél) 3. rugalmatlan viselkedésszerveződés

2 évesen még abszolút belefér a pár szó, főleg a fiúknál. 3 éves kor fölött beszélünk megkésett beszédfejlődésről. A beszédindulás nagyon gyakran genetika, érdemes érdeklődni, hogy ki mikor beszélt a családban. Egészségesen fejlődő gyermeket nem kell siettetni, mert megfog eredni a nyelve külső ráhatás nélkül is. Ha a családban volt bárkinél beszédértési zavar, autizmus, afázia, akkor természetesen érdemes szakemberhez fáradni, de csakis azért, hogy megállapítsa a fejlődés megfelelő ütemét.

A kommunikációs zavar az autistáknál azt jelenti, hogy a kommunikáció egyoldalú, nincsen meg a reciprok jellege, a gyermek a válaszra nem figyel, nagyon gyakran a beszédértése is károsodott, a szavakat nem kommunikációs célból használja, ezért echolál, ismételgeti a hallottakat anélkül, hogy a jelentésével tisztában lenne, vagy a helyzethez adekvátan illene. Ezt azonban egy 2 éves gyermeknél még vizsgálni sem lehet, mert a beszédindulás elején az echolália normális. Ha 3 éves korában is ez van még, akkor jelent gyanút.

A rugalmatlan viselkedésszerveződés az jelenti, hogy az autista általában (mert ugye minden auti más) nehezen tűri a változásokat, játéktevékenysége eltér az átlagostól, a játékokat nem a funkciónak megfelelően használja, jellemző itt is az ismételgetés, fantáziátlan mechanikus tevékenységek végzése (pl ajtó nyitogatása akár órákon keresztül), a szerepjáték hiánya, vagy mechanikus volta. (2 évesen még ez is nehezen vizsgálható, mert mag a szerepjáték kezdemény is csak ilyen tájban indul el)

A szemkontaktus tartásának károsodása legalább annyira jellemző azokra a gyerekekre, akiknél később figyelemzavart, ADHD-t diagnosztizálnak, vagy súlyos beszédészlelési zavaruk van.

A korai jelek az autizmusnál az élménymegosztás hiánya (nem hozza neked a számára érdekes dolgokat, nem mutat rá az utcán, vagy máshol, nem kér segítséget, nem bújik, ha bánatos, nem örül neked, a felnőttet és a többi embert figyelmen kívül hagyja).

Ezt meg lehet nézni úgy is, ha rámutat a tárgyra, mert valami teszik neki, vagy szeretné, akkor utána bevon-e téged, rád néz-e. (tőled akarja) Ezt a triádikus helyzetet szokták nézni a szakemberek is. Ennek hiánya felhívó jel, de még mindig nem jelent autizmust, mivel okozhatja más is. (pl észlelési zavar)

Ha aggódsz bármi miatt, akkor kérj a korai fejlesztőben egy általános kivizsgálást, ott szakszerűen, mindenre kiterjedően megvizsgálják, majd átbeszélitek a látottakat. Ha kutya baja, akkor ,meg ne hagyd magad behúzni a jól jövedelmező "fejlesztőiparba". Mondókázzatok sokat, rengeteget legyen levegőn, hintázzon, mászókázzon, csúzdázzon, formabedobózzatok, fújjatok habot, gyertyát, szívjon szívószállal stb. Ha gond van, akkor elküldenek speciális tornára (pl TSMT), ami segít megindítani a beszédet is. Ne aggódj fölöslegesen, mert azt a gyerkőc is érzi és ez fog a végén kárt okozni a kapcsolatotokban. Ha leírnám mennyi minden miatt aggódhatnál még, akkor aludni sem aludnál többet:) Nem érdemes:)

Érintett szülőként írom: ennyi idős korban pontosan ezek a tünetek jellemzők (az "integetés" is repkedésnek számít, ha egy kézzel csinálja is).

Én mindenképpen javasolnám, hogy keress fel egy hozzáértő diagnosztikai centrumot (javaslom pl. a Bethesda korai fejlesztő és diagnosztikai centrumát, 5 éven aluliakkal jelenleg ők tudnak érdemben foglalkozni). Maximum megcáfolják a gyanút, és akkor megnyugszol, de ezek igenis gyanújelek, ami kivizsgálást érdemel! Sokan mondják majd, hogy paraanyu vagy, túlaggódod, stb. Nekem is ezt mondták. 5 éves korban lett diagnózisunk, úgy, hogy másfél éves kortól tudtam, hogy a gyerekemnek autisztikus tünetei vannak.

# 5: "Tudod, hogy mennyi más minden van még, ami hasonló tüneteket okoz ennyi idősen?!"

Sorold fel kérlek, hogy mi okozhat rázogatást, repkedést, forgó alkatrészek figyelését 2 éves gyermeknél autizmuson kívül? Mert én nem ismerek más olyan állapotot, ami ezt okozza.

Amiket írsz, az alapvetően pontos összefoglalója az autizmusnak, de NEM egy két éves gyerek esetében. Két évesen pontosan ennyi tünetet produkálnak, mint amit a kérdező írt. Sőt, ennél kevesebbet, mert nálunk még megkésett beszédfejlődés sem volt. Illetve volt pár rituálé, ami akkor még nem tűnt fel, csak utólag nyert jelentőséget. Az összes többi tünet csak később jött.

Ezek pontosan azok az alarm jelek, amire oda kell figyelni! Vagy teljes felelősséggel ki mered azt jelenteni, hogy nincs a gyerekkel semmi gond, és ha a szülő elesik több százezer forintnyi támogatástól, mert évek múlva csak kapnak csak diagnózist, akkor kifizeted? Mert valóban, a fejlesztés pénzbe kerül, sok pénzbe, de ezért van a meghosszabbított GYES, meg az emelt családi pótlék, hogy ezeket fedezze... illetve akkor az oviban is kaphatja (ingyen) a fejlesztést a gyerek, ha már papírosan kerül be... és azért egy diagnózis nem 5 perc, már most el kéne indítani gyanú esetén!

A repkedés alarm jel, de egyáltalán nem kizárólag csak az autista csinálja! Lehet egészséges gyereknél is, akik később elhagyják ezt.

A motoros tic-ről hallottál már? Ez sem kizárólag az autistákra jellemző.

Az oké, hogy gyanú esetén vizsgálatra kell elmenni. Senki sem írta ennek az ellenkezőjét! De az sem tartom rendjén valónak, hogy internet alapján bárki távdiagnózist állítson fel é hozza rá a frászt a szülőre. Annál is inkább, hogy a kérdező gyermeke számos olyan tulajdonsággal is bír, ami nem jellemző az autistákra. Ez egy bonyolult és olykor hosszadalmas diagnosztikai folyamat, aminek csak egy része a repetitív mozgások jelenléte. A kommunikációról, szociális interakcióról semmit sem tudunk. Az, hogy kinek mennyi tünete van 2 évesen változó. Nincs egyetlen egyforma auti sem.

"Vagy teljes felelősséggel ki mered azt jelenteni, hogy nincs a gyerekkel semmi gond"

Ilyet hol olvastál, már ne is haragudj!!!

# 8: Természetesen hallottam motoros ticről, ugyanis mi azzal indultunk kivizsgálásra, és ki is zárták. És a motoros tic is indokolja a kivizsgálást, nem lehet rá azt mondani, hogy "belefér", szóval ha tic, akkor is ki kell vizsgálni.

"Annál is inkább, hogy a kérdező gyermeke számos olyan tulajdonsággal is bír, ami nem jellemző az autistákra. "

A 6 éves lányom rengeteg olyan tulajdonsággal bír, ami nem jellemző autistákra, sőt, szinte kizárt, hogy egy autista ilyesmire képes legyen. Pedig diagnosztizált autista. Nincs két egyforma auti, de az alarm jelek azok alarm jelek.

Ha egy 2 évesnek van egy sor repetitív mozgása, ha odahúzza a szülők kezét az elérni kívánt dolgokhoz, az bőven indokolja a kivizsgálást.

Írod, hogy nem jó az interneten szerzett ismeret. Akkor mégis hogyan jutnának a gyerekek diagnózishoz? Több tucat érintett család élettörténetét ismerem, és mind úgy kezdődik, hogy "olvastam az interneten"... aztán jó esetben kapcsolatba kerülünk más érintett szülőkkel, akik eligazgatnak a diagnózishoz vezető út rögös ösvényét. Mert senki nem segít... a gyerekorvosok, védőnők nem értenek az autizmushoz. (Hallottam olyan gyerekorvosról, aki szerint az autista az, aki ül a sarokban és egész nem nézi a fényt... védőnőképzésben annyi szó esik az autizmusról, hogy megnézik az Esőembert... mindamellett látják 5 percig a gyereket, annyi idő alatt nem lehet még alarm jeleket sem érzékelni, még akkor sem, ha ér hozzá valamennyire... erre még autizmusban jártas pszichiáterek sem képesek!). A legtöbb tudás jelenleg az érintett szülőknél van, ezt már a szakemberek is kezdik belátni, mert mi élünk együtt az autijainkkal, mi látjuk őket a mindennapokban, tapasztaljuk meg a furcsaságaikat, és egyre több szakember nyit arra, hogy tőlünk tanuljon, és ne a könyvekből!

Amiket te a két éves kori jellemző tünetekről írtál, azok például az én lányomra egyáltalán nem voltak jellemzőek. Mert hát ugye minden auti más... :) Egyformák és mégis mások! :)