A 3 éves fiam ütögeti, fellöki, megrúgja a 10 hónapos húgát. Mit csináljak?

Most biztos megszólnak, de nekem az vált be, hogy megmutattam, hogy kis tesónak ez hogy esik. Pl. ha meghúzta a nagy a kicsi haját, akkor én is meghúztam a nagy haját és elmondtam neki, hogy látod neked is mennyire fáj neki is ugyan úgy fájt. Majd elmondtam, hogy mennyire szeretem és ilyet nem szabad csinálni és megmutattam, hogy mi a helyes.

Mikor a kicsi már tudott menni és elvette a játékokat akkor megint volt egy időszak amikor jöttek a bántások, de mindig elmondtam a nagynak, hogy nem szabad irigynek lenni játszanak együtt vagy vettem vmi más játékot és akkor én játszottam vele. Na meg a kicsi sem vehette el mindig azt a játékot ami a nagynál volt. Most a nagy 3 éves a kicsi meg másfél. Most egész jól eljátszanak együtt. Nagyokat nevetnek és bohóckodnak csak néha a nagy nem tudja, hogy a kicsi mennyit bír. De most már csak annyit kell mondjak, hogy figyeljen rá és óvatos legyen és már egészen máshogy nyúl hozzá.

De azt persze hozzá kell tennem, hogy a nagyobb gyerek egy nagyon nyugis szófogadó. Szóval az hogy nálam ezek a dolgok beváltak tuti annak is köszönhető, hogy Ő milyen természetű. A kicsi már sokkal akaratosabb és nem nagyon érdekli, hogy mit mondok neki. Most jön a harmadik gyerek tuti, hogy vele már nem fogom tudni olyan könnyen megértetni, hogy nem bántjuk a kisebbet. Nála majd vmi mást kell kitaláljak :)

Sok sikert és nagy türelmet!

Nekem 3 éves a nagyobbik, 1 éves a kisebbik fiam. Amit a kérdező írt, azt az időszakot nagy nehezen túléltük, a nagy lassan megunta, hogy bántsa a kisebbet, szerintem őt is megviseli, amikor a kicsi sír. Most már a játékokon megy a veszekedés. Általában a nagy veszi el a játékokat a kicsitől, vagy nem engedi játszani. A kicsi is már hisztizik, sír, csapkod, dobál. Én legtöbbször együtt szidom le őket: "Gyerekek, ne veszekedjetek, mert bemegyünk" (ha kint játszunk), vagy "mert elteszem az összes autót". Így a nagy nem érzi úgy, hogy mindig ő van leszidva. A kicsi még úgysem érti :)

Másik lehetőség az elkülönítés: ha a nagy bántja a kicsit, elküldöm másik szobába játszani. Persze maradni akar, ezért inkább egy ideig jól viselkedik.

A kicsitől is bocsánatot kell kérnie, ha bántotta, még ha véletlen is volt. Ha a kicsi bántotta a nagyot, én kérek tőle bocsánatot a helyében. Ezt nagyon fontosnak tartom, és persze ha megvolt a bocsánatkérés, megdicsérem, megszeretgetem a nagyot.

Nagyon nehéz időszak volt ez nekünk, onnantól kezdve, hogy a kicsi elkezdett "közlekedni", felállni, de mostanában mintha jobb lenne a helyzet. Persze még így is nagyon fárasztó, nagyon oda kell figyelnem rájuk, nem hagyhatom őket egy percre sem kettesben.