Mi a véleményed arról, hogy a súlyos ADHD -s gyermekét egy anya nagy türelemmel kezeli évekig, majd végső tehetetlenségében mégis jól elfenekeli egyszer?

Szia,

Te írtál kb 1-2 éve nagyon pozitívan a TSMT-ről s pavorról?

Akkor mégsem lett minden OK? Mi is még mindig nyúzzuk, de sokszor én is elkeseredem...

Nem vagyok veréspárti, de egyszer-egyszer egy jól időzített pofon vagy fenekelés tényleg kellhet!

Én egyszer kaptam, kb. 7 éves koromban - nagyon megérdemelten!!! -, és a mai napig emlékszem rá. És én szégyellem magam azért, mert nagyon rossz voltam, eszemben sincs az apukámra haragudni érte.

Nyilván ne napi szinten verje a gyerekét az ember, de adódhat olyan alkalom, amikor a saját érdekében le kell állítani, és csak így lehetséges.

Magyarul ne emészd magad, hanem tarts ki amellett, hogy van egy olyan szintje a rosszalkodásnak, amit már NEM. Magyarázd el neki, hogy ezt ő most átlépte, és reméled, hogy sosem fordul elő többet, mert te sem szereted, ha meg kell ütni, de értse meg, hogy igenis vannak "lazább", és vannak nagyon is szigorú szabályok, amiket be KELL tartani.

Egy videó a hiperaktivitás természetes gyógymódjáról:

http://www.youtube.com/watch?v=zLxEdaRYHQ8

Az a véleményem, hogy az anya is ember, ő sem robot, gép, érzelmek nélküli gyereknevelő rabszolga.

Autista gyermeket nevelünk, nagyon-nagyon nehéz megpróbáltatás, iszonyatos türelmet igényel, vannak könnyebb és nehezebb napok,a türelem pedig nem véges dolog.