Neveltek valakit Benjamin Spock nevelési elvei szerint? Ennek mik lettek a következményei?

Minket is eszerint nevelt anyukám és meg is örököltem itt a polcra :) Még terhesen olvastam a babákra vonatkozó részt, emlékeim szerint (ott még) nem volt benne semmi extra. Az öngyilkosos sztorit én is hallottam valakitől, nem tudom, igaz-e - de csak találsz róla valamit google-ban.

Mi egyébként elég burokban, önállótlannak lettünk nevelve. Hát nem tudom, hogy a könyvnek ebben mennyi szerepe van... de szép volt a gyerekkorunk, és most is harmonikusak a családi kötelékek nálunk.

Szia! Nagyon érdekes a kérdésed. Sajnos konkrét választ nem tudod adni rá, de azt gondolom, ha édesanyáddal nagyon jó a viszonyod a mai napig, akkor azért nagy gondok nem lehettek a nevelési elveivel. A legtöbb szülő küzd azzal, hogy a lehető legjobbat szeretné adni a gyerekének, és keresi a válaszokat a hogyanokra – az, hogy anyukád Spocknak hitt, nem baj, sőt, szerintem sokkal jobb, mintha egy autokratikus, tekintélyelvű, fagyos légkörben nőttél volna fel.

Senki sem tud kibújni a bőréből, ha anyukád nem egy vaskezű asszony, akkor a legtöbb, amit adhatott a szeretet és elfogadás – és a leírásodból úgy tűnik, ebben nem is szenvedtél hiányt.

Nem igazán tudom, mit szeretnél még, ha van egy jól működő kapcsolatod, gondolom barátaid is vannak, szerető anyád… milyen beilleszkedési problémákkal küzdesz?

Saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy nem könnyű szülőnek lenni, pláne akkor, ha egy egészséges lelkületű embert akarsz nevelni, és még a társadalom elvárásainak is meg akarsz felelni. Én nem Spock alapján nevelem a gyerekem, engem sem úgy neveltek, és igazi megfelési kényszeres kislány voltam, jó tanuló, a tanítókat „félő”, halkszavú, „jó” gyermek. Felnőttként viszont nem tudom a gyerekemet arra nevelni, hogy feltétlen fogadja el valakinek a tekintélyét, csak azért, mert felnőtt. Látom pl., hogy a tanítónői mennyire igazságtalanok, hisztérikusak, nem konzekvensek, és egyszerűen nem tudom leszidni azért a gyereket, mert magatartásból rossz „pontot” kap. Ez egy elég nehéz helyzet, mivel a tanítók nyilván azt várnák, hogy itthon ledorongoljam a gyereket ezért, de mivel ők számomra nem hiteles személyek, nem bízom az értékítéletükben (jó párszor bebizonyosodott, hogy az nem helyes), a gyerekemnek azt mondom, hogy törekedjen a jóra, de ha hülyeséget csinál, akkor is a legfontosabb, hogy vállalja érte a felelősséget, és sosem fogok rá haragudni azért, ha fekte pontot kap olyanért, ami marhaság (pl. leesik órán a tolltartója és felveszi), azért viszont igen, ha bánt valakit, sumákol vagy hazudik. Mindeközben persze őrlődöm, mert a gyerek látja, hogy az iskolai értékelőrendszerben nem hiszek, így nem fél a fekete pontoktól.

Csak azt akartam ezzel megfogalmazni, hogy a társadalomba illeszkedés nem könnyű felnőttként és gyerekként sem, és hogy az észnélküli tekintélyelvűség lehet, hogy könnyíti az ember életét, de nem biztos, hogy a „jó út”.

Dr. Spock fia nem lett öngyilkos (egyikük sem, mert ketten vannak), ez csak egy hoax. (Az egyik unokája öngyilkos lett valóban, de ebből azért nem kell messzemenő következtetéseket levonni szerintem.)

Első vagyok - elvileg szintén "spockos" gyerek, de én totál más lettem/vagyok. Anyukám egyébként szokta viccesen emlegetni néha a könyvből, hogy "azért hagytalak belelépni titket a pocsolyába, mert dr. Spock szerint így lesz szép a lelketek". Azért ez szerintem nem olyan rossz :), és én is szoktam hagyni a gyereknek - már ha meleg van vagy vízálló a cipője.:)

Kb. fél éve olvastam egyébként Szendi Gábor cikkét az IPM-ben, a címe "Boldogtalan szülők" volt és valami felmérésre hivatkozott benne, amiben kimutatták, hogy az öröklött jegyek sokkal nagyobb (többszörös) súllyal esnek latba a személyiségben, mint a nevelés vagy a közösségi élmények. Nem biztos hát, hogy mindenért anyukád vagy a könyve lenne felelős... Én is sok mindent képzeltem régen a gyereknevelésről, de egyszerűen lehetnek területek, amikben néha nem lehet megnevelni egy gyereket (mondom ezt úgy, hogy az enyém még csak 3 éves), mert ahhoz már megtörni kéne és lehet, hogy jobb, ha hagyod, saját kárán tanulja meg - még ha téged is fog hibáztatni érte.

Most egyébként a Gyerekhatárok című könyvet olvasom (Cloud és Townsend), ha érdekel a téma, pont idevág, mert a határokról, korlátokról, a saját magunkért való felelősségvállalás megtanulásáról szól.

Én olvastam Spockot, és nem értem a problémádat.

Igazán azért számított úttörőnek, mert előtte a poroszos, sőt! sokszor még hitleri elvek alapján nevelték a gyermekeket.

Pl. állították, hogy a gyermeket nem szabad sokat szeretgetni, puszilgatni, mert az majomszeretet, és önállótlan lesz. Csecsemőt etetni csak 3 óránként szabad, különben összedől a világ, stb.

Spock kicsit másképp látja a dolgokat, de én is úgy gondolom, hogy a mai nevelési elvekhez képest nem írt semmit szokatlant. Sehol nem szerepel nála, hogy a gyereket szabadjára kell engedni, meg ne tanítsuk meg szocializálódni.

Ha problémáid vannak, az nem Spocknak köszönhető, habár az igaz, hogy sokan bírálták őt, mondván, hogy a mai felelőtlen fiatalokért ő a hibás.

De én inkább abban látom a problémát, hogy a nőknek is el kellett menni dolgozni, és ezért kevesebb idejük, energiájuk maradt a gyereknevelésre.