Normális az, hogy a 3,5 éves gyerekeim, este csak nagy veszekedés, kínlódás után alszanak el? Mi lesz ennek a későbbi következménye?

Próbáld megakadályozni, hogy kijöjjenek. Persze nem fizikailag, de készíts nekik vizet a szobába, esetleg tegyél be egy bilit, kapcsolj be magnón valami zenét vagy mesét, ígérd meg, hogy ha szép csendben vannak az ágyban, hamarosan bemész és megsimogatod őket (menj is be, eleinte akár két percenként, töltsd fel a poharat, ürítsd ki a bilit, és aki csendben fekszik azt dicsérd, simogasd, vakargasd...., hogy lássa, hogy megéri. Ha viszont mégis kijönnek, a lehető legkevesebb beszéddel kísérd vissza őket, ne kezdj veszekedni, de ne is kedveskedj. Ettől eleinte még nem lesznek békés felnőtt estéitek, de idővel egyre gyorsabban elalszanak, vagy legalább békén maradnak a szobájukban.

Én azt is megengedtem, hogy valami játékot, könyvet vigyenek az ágyba, égve hagytam egy kislámpát, és amíg halkan voltak, nem érdekelt, hogy mit csinálnak. Beszélgettek a macival, vagy nézegették a könyvet és elaludtak. Ráadásul ezekkel a kedvezményekkel gonoszul zsarolni is lehetett őket. "Ha kimászkálsz, máshová fektetem a macit" "kikapcsolom a mesét" stb.

Mi is ezzel küzdünk.

És tudom, hogy megvan a menetrend.

1. lépés, takarj be, adj rám zoknit, fázik a lábam.

2. lépés, jaj, anya nem énekeltél altatódalt (ilyenkor a zokni már valahogy lekerült a lábáról)

3. lépés pisilni kell

4. lépés hol a zokni

5. lépés, takarj be

és ez kezdődik elölről

Újabban az van, hogy a gyerek ha kijön a szobából, a férjem már viszi a hideg zuhany alá, akkor már mondja, hogy megyek aludni, megyek aludni

bemegy a szobájába, és 2 perc múlva már megint jön ki sírva: hol a zoknim

Nem tudom, hogy mit lehetne vele tenni, én már sokszor sajnálom, mert sokszor kap az arcába hideg vizet, de egyszerűen se szép szó, semmi nem használ. A férjem engem már le is küld inkább, mert én csak bomlasztóan hatok rá, szerinte.

Az 5 évesem nem csinálja, soha nem is csinálta.

Szia!

Utolsó vagyok, de sajnos nálunk nem javul a helyzet egyáltalán. Pedig ha kijön a szobájából, abban nincs köszönet, de mégsem szokik le róla. Mondjuk most ebben a melegben a zokni az nem probléma. De 8-tól 10-ig ez megy minden este.

Az 5 éves lányom nem csinálja, soha nem is csinálta, szerintem ez a dackorszaknak valami kitolódása. Nappal egyébként jó gyerek, de az estéktől már előre félek.

Azt, hogy este nem szeret egy gyerek elaludni, még az ősközösségi társadalmakból hozzuk genetikusan. A csendes azonnal elalvó babák mellől elmentek a szüleik és végezték a dolgukat, és a vadállatok ezeket a gyerekeket felfalták. A sírós és el nem alvó babák mellett ott kellett, hogy maradjon a szülő, ők megmaradtak, mert apa és anya ott volt és megvédte a picit. Ezek az elalváskor babusgatást, szülői jelenlétet igénylő babák maradtak életben...

Én szerencsés vagyok, mert a férjem buddhista. Angyali türelme van és sosem jön ki a sodrából. Ezzel együtt határozott és szigorú, de valahogy mindig szeretet-teljes. Gyakran előfordul, hogy a kisfiam, amikor érzi rajtam, hogy a munkahelyi feszültséget hazahoztam, akkor a fürdésnél kijelenti - Ma Apával alszom!

Ha ideges vagyok, valahogy mindig átragad a gyerekre. Nyűgös és hisztis lesz. Külső szemlélő azt hinné, hogy szándékosan bosszant elalvás előtt - pedig nem. Az én idegességem ragad át a gyerekre. Az apjával, valahogy sokkal hamarabb elalszik, mint velem, mert az apja nyugalma ragad át rá is. Sokáig nem értettem, aztán Müller Pétert olvasgatva világosodtam meg:

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

Müller Péter

Telitalálat. Én a saját szavaimmal két oldalon tudtam volna elmondani, amit Müller 4 tömör mondatban elmond. És valóban így van.

Az esti elalváshoz visszatérve - engem is ki tud akasztani a kisfiam néha, és ha felidegesít, olyankor fél óránál is hosszabb idő az elalvás. Pedig igyekszem türtőztetni magam. De a gyerek előtt nem lehet színészkedni, ő megérzi a hangulatodat.

Az apjával 5-10 perc alatt már alszik is.

Még úgy is, hogy esetleg mese közben apa leveszi róla a hálózsákot, és kimennek a fürdőszobába inni.

Szóval úgy érzem, hogy este a gyereket inkább szeretni kell, mint nevelni. Attól megnyugszik, és békésen elalszik...