4 éves lányom néha kiakaszt. Hogy neveljem helyesen? Hogy tudom majd Őt ösztönözni a tanulásra, ha iskolás lesz? "Mi" lesz így belőle? Örökölhette a viselkedését? Kinőheti ezt valamikor?

Túl sokat vársz el tőle, és túl kritikus szemmel nézed. Amiket leírsz, azok teljesen természetesek egy kisgyereknél (is). Attól, mert egy gyereknek nincsenek felnőtt fejjel komolyan vehető "gondjai", még neki is lehetnek rossz napjai, rossz időszakai, ahogy a felnőtteknek is.

Én azt nem értem, hogy "mit szeretne,mit csináljak,hogy ügyes legyen? " Micsoda kérdés ez egy kisgyerekhez, akinek lételeme, hogy biztos legyen abban, ő a szüleinek úgy tökéletes ahogy van? Nem azzal van baj, hogy elvársz tőle dolgokat, hanem az, hogy ha nem úgy teljesít ahogy te elvárod, akkor érzi, hogy "falnak mész tőle". Tele lehet szorongással, nehogy hibázzon, mert akkor fekete pontot kap (??), vagy kiakadsz rá.

Az pedig, hogy te a most 4 éves lányodból már előre nem nézel ki alapszintű iskolai teljesítményt sem, bár nem "ostoba", nem csúnya gondolat, hanem egyszerűen elképesztő. Mint ha egy vadidegenről mondanál véleményt... És ennek semmi köze ahhoz, hogy a nagypapa sértődékeny-e, vagy sem.

En is durcas, hisztis gyerek voltam, ha bevertem a drucit, egesz nap meg sem szolaltam, csak rondan neztem mindnekire. Az altalanos iskolaban meg kozepes tanulo voltam. Jelenleg egy nyugat-europai egyetemen vagyok kutato, doktori fokozattal, eleg sok publikacioval.

Nem gondolod, hogy tul koran kezdtel aggodni? Nyugi. A gyermeked a peldabol tanul: ha te olvasol, tanulsz es lathatolag komolyan veszed a munkadat, akkor o is ezt fogja kovetni. Egyebkent a hisztis gyerekkori viselkedes valamelyest orokolheto, de nem hatarozza meg a felnottkort.

Nem gondolom, hogy a hozzaszolasom ugy lenne ertheto, hogy a gyereket nem kell nevelni. Viszont minden gyereket a szemelyisegenek megfeleloen lehet nevelni. Ha az van, amit sejtek, es onerzetessegbol jon a dac (vagyis az van, ami nalam volt), akkor valoszinuleg nem fog nala minden modszer ugy mukodni, mint masoknal. Gondolom ez okozza nalad is a rossz erzest: kivaloan teljesitesz mint szulo a tobbi gyereknel, de ennel az egynel valahogy nem mukodnek a megszokott praktikak. Ilyenkor meg rogton az Omen jut az ketsegbeesett szulo eszebe. :-)

Na, azert irtam a sajat peldamrol, hogy kisse megnyugodj. A kislanyt nem ismerem, igy csak azt tudom elmondani en miert voltam ilyen, ugyanis meg emlekszem az akkori erzeseimre (hogy mi volt tegnap, azt sajnos elfelejtem, de a gyerekkori emlekek valahogy bevesodtek).

Annak idejen azert voltam dacos, mert ugy ereztem, hogy becsapnak, es igazsagtalanok velem. A magam gyerekeszevel nagyon racionalis volt a haragom. A durci csak kovetkezmeny volt: minek mondjam el mi bajom van, ugysem ertik meg, ugysem adnak sosem igazat. Ilyenkor csak duzzogtam, haragosan neztem, es meg sem szolaltam. Ugyanis semmi ertelmet nem lattam. Ugye, ez nagyon racionalisan hangzik?

Kivulrol ez ugy nezett ki, hogy nagyon haragos, sertodos gyerek vagyok, biztos szellemi fogyatekos (na, azert ezt megsem gondoltak rolam). "Tudofeju ocsikem", ahogy batyam mondogatta, mert gondolom meg a fejem is belillult.

Modfelett utaltam gyereknek lenni, amit nehezen ertettek meg a felnottek, mert szerintuk az egy csodas allapot. Hat, nem mindig az.

Ha nem talalod meg a megoldast, mindenesetre akkor se keseredj el, mert amikor nagyobb lesz, meg mindig hozza tudsz ferni.

A ruhahajtogatasrol meg annyit, hogy az en apam mindig szethagyta a ruhait. Anyam onnantol csinalhatott barmit, en is szethagytam a ruhaimat. A gyerek tenyleg a peldabol tanul.

Szia!

Ajánlom Neked Vekerdy Tamás könyveit. Rengeteget írt már a középső, ezért speciális helyzetben lévő gyerekekről.

Az én középsőm is külön kategória volt ennyi idős korában. Bizony ő is húzta az időt az öltözködéssel, vagy egyáltalán nem is akart felöltözni (utánozta kisbaba tesóját). Megmondom őszintén, én nem szidtam le, inkább felöltöztettem, minden harag és morgás nélkül. Aztán egy idő után már megint ment egyedül a dolog.

Nekünk az lett a megoldás, hogy hétvégeken egy-két órát csak vele töltöttem. Elmentünk játszótérre vagy csak úgy sétálni. Próbáld meg, hátha sikerül. Drukkolok nektek!

"Egy-egy sértődésnél még át is ölelnénk,de határozottan eltol magától,ha puszit adnánk,dettó. Eltol és még jobban duzzog. Ez mitől lehet?"

Megint csak abbol tudok kiindulni, hogy en miert voltam pont ugyanilyen. Sztem buszkeseg es dac. Ha engedne magat olelgetni azt gyengesegnek erezne. Ha mar bedurcizott, nincs igazan mit tenni, hagyni kell neki idot es elmulik. Olyankor mar nem igazan van hely a racionalitasnak.

En is dacoskodtam, kesobb megis nagyon jo, oszinte kapcsolatom lett edesanyammal.

Egy gyerekpszichologus tanacsadasa, akar konyvon keresztul, akar szemleyesen tenyleg jo otlet, rengeteget tudnak segiteni a szuloknek.