Autista gyermek lehet még hiperaktív is?

Miből gondolod,hogy autista? Van màr diagnòzisotok?

Egyébként érdekelnek a vàlaszok, mert ma este nekem is ugyanez jutott eszembe. Ma pl. Mi is orvosnàl voltunk, és szinte égtem a viselkedése miatt. Kontroll nélkűl csinlt mindent.

Igen, a szakirodalom alapján ugyanakkora gyakorisággal fordul elő hiperaktivitás, figyelemzavar az autisták körében, mint az átlag populációban. (Tehát ha az "átlag" gyerekek mondjuk 8%-a hiperaktív, akkor az autisták 8%-a is az, de ezt a számot most hasraütésszerűen írtam).

Ami viszont fontos, hogy a hiperaktivitásnak megvannak a maga speciális tünetei, az tévhit, hogy a "túlzott aktivitás" az, ami miatt egy gyerek hiperaktív lesz.

Mindenesetre 3 éves korban még nem igazán lehet pontosan diagnosztizálni, pláne, ha összetett tünetegyüttesről, többféle pervazív zavar együttes fennállásáról, vagy kevert specifikus zavarról van szó.

Az, hogy más gyerekekkel szaladgál, visongat, az teljesen normális gyerekviselkedés (látod, a többiek is csinálják :) ), ehhez nem kell se hiperaktívnak, se autistának lenni.

Két dolgot tudsz tenni: vagy nem viszed ilyen helyekre, illetve igyekszel minimálisra csökkenteni a várakozás idejét (általában orvosnál, ha szólsz, hogy autistával mész, aki nem tud várakozni, adnak időpontot, és soron kívül behívnak), ahova meg nem muszáj, oda nem viszed. Megjártuk ezeket az utakat, 3-4 évesen nem vittem a gyerekem ilyen helyekre (egy átlag gyerek számára is gondot okoz a várakozás, pláne autistának). Ha muszáj, akkor viszek valami játékot, képeskönyvet, amivel lekötöm. Most már hat éves az autim, és ott tartunk, hogy két órán át is tud várakozni, azt nem mondom, hogy türelmesen, de közben sokat játszunk, beszélgetünk, figyeljük a sorszámokat - ezt is meg kell tanulni, de 3 évesen még szerintem nagyon korai.

A hiszti ilyen esetben pedig megint csak "természetes", hiszen nem az van, amit ő akar, és ezt az autik nagyon rosszul viselik. Ilyenkor nálunk nagy beszélgetések, alkudozások vannak, először is igyekszem elérni, hogy rám figyeljen (leguggolok hozzá, és addig szólongatom, amíg nem érzem azt, hogy rám figyel - nem néz a szemembe, de azért érzékelhető, hogy "ott van", vagy teljesen máshol) és megbeszéljük a dolgot, megbeszéljük, mi fog következni, mit fogunk csinálni, hogyan kezeljük a helyzetet. Bevonom a megoldásba, mert amit ő talál ki, azt egész biztosan elfogadja.

Nem mondom, hogy könnyű - átlag gyereknél sem az - ez egy fokozatos tanulási folyamat a gyereknek is, a szülőnek is. Majd belejöttök. :)

Az én három éves lányom is ugyanígy viselkedik, pervazív fejlődési zavar. de nem gondolom, hogy hiperaktív, szerintem csak egy nagyon aktív, dackorszakát élő három éves. Szerintem a hiperaktív jelzővel túl sokat dobálózunk.

Egyébént a kettő társulhat.