Ilyen a tipikus hiperaktív gyermek, mint ezen a videón?

Akkor eleven.

De ha jól láttam ez meg a nagyobbik srác, ez sem külömb akkor az öccsénél.

http://www.youtube.com/watch?v=6mpWdcWVtgo

Elképzelhető, hogy ez a gyerek valóban az. A szemkontaktusában és a mozgásában van valami ami erre a jelenségre utalhat. Ahogy az autisták között is úgy a hiperaktív sőt az értelmi fogyatékos gyerekek viselkedése között is vannak különbségek, nincs két egyforma viselkedésű gyermek. A hiperaktívaknál a fokozott felpörgetett állapot, a figyelemzavar, koncentrációs készség alul teljesítésének meg nyilvánulása a fő tünetek közé tartozik. És gyakori tünet a dühroham is.

Az én fiam is hiperaktív és mellette értelmileg sérült. Neki is szoktak dührohamai lenni viszont nála sem ilyen mértékben nyilvánul meg mint ennél a kisfiúnál. Sőt! Ő mindenkivel szemben barátságos, irányítható de ha rájön az öt perc akkor akkor olyan hirtelen jön ahogy el is múlik. Ő általában saját magában tesz kárt ( véresre harapja a kezét, ruháját megszaggatja, a földre lefekszik)

Nálunk megállapították hogy a szerotonin szintje kétszer magasabb az átlagosnál és valószínűleg ez okozza a dührohamokat. Gyógyszert szed. Ez elég hatásos.

Egyszer láttam egy olyan kisfiút az orvosnál aki látszólag teljesen normális volt. Éppen rajzolt és én megkérdeztem tőle, hogy mit rajzolt? Erre hirtelenjében visszaválaszolt: semmi közöd hozzá. De ezt olyan hangsúllyal mondta, hogy abból rögtön következtetni lehetett valami nem stimmel nála. Szegény anyukája nem győzött mentegetőzni és majdnem sírva mondta, hogy ez milyen kellemetlen mert mindenki a nevelésére fogja a gyerek reakcióit. Pedig az ilyen gyerek és a szülő nem tehet róla. Ez nem nevelési hiba! Egy ilyen gyermek a családba bizony megkeseríti a családtagok életét.

Kedves utolsó! Tudod vannak az életben olyan dolgok amit az ember csak úgy tud megtapasztalni ha bele születik. Nem azt mondom, hogy a verés ilyen helyzetbe célravezető mert minden bizonnyal lehetnek ennél járhatóbb utak is. Ebben az esetben a szülői tehetetlenség ami igazából szerepet játszik. Egy ilyen magatartású gyerek viselkedése a nap 24 órájában teljesen elszívja a szülők energiáját.

Amint írtam az én fiamnál nem ilyen súlyos formában jelentkezik ez a tünet és én idővel megtanultam kezelni a helyzetet mert nálunk a verés csak nagyon indokolt esetben következik be és akkor a gyerek akkor jól tudja hogy miért kapta és azt is hogy megérdemelte.

Így nagyon ritkán emelek rá kezet, inkább megpróbálom mindkét kezét lefogni és szavakkal lecsillapítani. Volt úgy hogy az utcán jött rá a roham. Olyan hirtelen hogy köpni -nyelni nem tudtam, hogy most mi van? fogalmam sem volt mi váltotta ki! De hirtelen úgy éreztem magam mint a cirkuszban. Tépte le magáról a ruhát, köpködött, a fetrengése ... az idegen emberek beszólongatása, a tanácsaik... tudjátok ilyenkor ezeket az okoskodó embereket a halálfaxára kívánom. Nekem semmi bajom nincs az értelmi fogyatékos emberekkel, de a jó Istennel kiegyeztem volna ha nem egy hiperaktív, hanem egy INAKTÍV gyereket ad. És ha nagyon csúnya akarok lenni mondhatnám azt is, hogy szívesen helyet cserélnék más Anyukával akinek EGÉSZSÉGES gyereke van. És szívesen letudnám törülni az önelégültséget az arcáról, ha megtapasztalhatná azt a poklot amit mi nem egyszer bejárunk. Én az egészségesen született kisebbik fiamon látom , hogy az hogy visszabeszél meg erősen kamaszodik a gyerek ezeket leszámít kutyafüle a másikhoz viszonyítva.

Mondhatnám azt is hogy nem nagy kunszt egy egészséges gyereket szocializálni mert minden adottságuk meg van hozzá, hogy egy normális családi légkör mellett egészséges mentalitású felnőttekké váljanak. Viszont egy hiperaktív gyereknél csak nagy nehézségek vagy annak árán sem fog sikerülni.

Kételkedők pedig örüljenek, hogy nem kell nekik ezt a poklot személyesen megtapasztalniuk és az ezzel járó keresztet életük végéig cipelniük. de egy valamit senki se felejtsen el! Az ördög nem alszik! Elég egy baleset vagy betegség következtében bekövetkező agysérülés és bárki hiperaktívvá válhat!