Hiperaktív gyerek bentlakásos iskolába való?

Ha súlyos eset és csak bentlakásos iskola tudja kezelni. Tehát speciálisan az ő igényeihez van kialakítva az iskola és ez az egyetlen egy megoldás, akkor egyértelmű igen.

Gyerekkoromban volt egy siket barátom, akit Pesten tanítottak bentlakásos iskolában jelelni, szájról olvasni és a többi. Tisztelem a szüleit, hogy a gyerek érdekében felülemelkedtek saját magukon és beadták bent lakásos iskolába. Ott megtanult minden hasznosat, hogy boldogulni tudjon az életben és boldogul. Pedig piszok nehéz volt, vasárnap visszavinni.

De ugyanígy volt vak iskolatársam, aki szintén bent lakásos iskolába járt, Pestre és aztán már normál gimnáziumba, egyetemre.

De volt olyan ismerősöm, aki nem adta a Pető intézetbe a gyerekét, mert mit képzelnek, épp most láttam az újságban koldultak betevőért, iszonyúan elhízott, kerekesszékes a lány, pedig azt mondták annó, ha beadja talpra állítják, megtanítják járni és teljes életet élhet. De anyuka inkább erőltette az integrációs nevelést. És nem is vitte semmire.

Szóval ha létezik olyan iskola, ami neki való és nincs más megoldás, akkor persze, igen. Semmi értelmét nem látom beadni egy normál iskolába, 30 fős osztályba, egy hozzá nem értő tanárhoz, aki tönkre teszi egy életre és örülhet az anyuka, ha nem végzi ki az osztályt nyolcadikra dühében. Nézd meg, hány hiperaktív gyerek édesanyja ír ide, a gyerekem a hülye gyerek, a kezelhetetlen, mindenki utálja, de ugye, hogy joga van oda járni, menjen a francba az óvónő meg a többi szülő. És végig sem gondolja jó ez a gyereknek, mert joga van ehhez a gyereknek és anyukának is.

Első vagyok, és lehet nyersnek tűntem. bocsi!

Én nem tudtam, hogy van bentlakásos iskola erre. De ha van és tényleg előnyös, és azért a szülő felvállalja a hétvégeket legalább, hogy a gyerekkel legyen, akkor nemellenzem én. Mert a gyereknek a szülő a szülője marad, és fontos neki a támogatása, bár segítséget más tud nyújtani.

Nálunk (külföld) úgy van, (bár hyperről nem tudok, de szerintem az is úgy tűnik egy osztálytársa a fiunknak az) de autizmus, figyelemzavar - feltételezem bizonyos fokig -rendes osztályba járnak. Ezekbe az osztályokba több tanár van, a fő tanár, egy segítő tanár, ez még mindenhol meg van. Viszont a fiamékéban mikor nyilt napon voltunk volt még két tanár. Az egyik kimondottan azokkal a gyerekekkel foglalkozott, akik diagnosztizálva voltak a bibijükkel. Így senki nem nézi le a gyereket, meg a másik osztályok sem nézik le azt az osztályt, mert vegyes. Jelenleg két ilyen elsős osztály van ott ahova a fiunk jár.

Jó lenne otthon is valami ilyesmi .

De be kell látni a hyper eléggé figyelemelterelő lehet az összes többi gyerek számára. Ki tudja melyik az erősebb, ha a többi nem tud figyelni egy miatt, vagy hátha hozzászokik, látva a többit, és plusz fejlesztve, hogy hogyan is kell. De valamiféle fejlesztés extra kell neki.

Én személy szerint nem hiszek ebben kérdező, hogy igenis járjon rendes iskolába, mert látja... Oké a viselkedés másolt dolog, egyértelmű, és elkezdheti másolni mások viselkedését és ez jó hatással lenne rá.

De általában és számomra riportokból is úgy tűnik, hogy ezek a gyerekek sajnos nagyon nagyon jól tisztában vannak azzal, hogy ők nem tudnak! jók lenni, nem tudnak 45 percet figyelni stb stb. Akarnak, de nem tudnak. Kb mintha egy vaktól azt várnád, lásson és írja meg a házi feladatát, mert látja-vagyis nyilván érzékeli a többi gyerek meg tudja csinálni.

És elképzelhető, hogy frusztrálja őket és felteszi magának a kérdést, én mikor leszek olyan, mint a Pistike. Engem mikor dícsérnek meg, hogy ügyes vagy, mikor emelnek ki, hogy jó magaviseletért dícséret. Hozzáteszem nekem volt nem egy sőt inkább csupa olyan tanárom, aki az erőfeszítést is díjazta-nem a teljesítményt-ha kifognál egy ilyen pedagógust, akkor fel sem merülhet probléma, mert nála simán kapna év végén könyvet, magatartásért is-és ez feldobja a gyereket.És alsó tagozatban például simán lehetett járkálni, megnézni a másik gyerek munkáját-anyukám mai napig emlegeti, hogy le volt döbbenve a nyílt napon, hogy jöttek mentek a teremben a gyerekek. És azt mondta Kriszta néni neki, az a lényeg a feladatot megcsinálja, majd aztán jön az is, hogy a helyére ül a gyerek. És így vissza gondolva egyébként 39-en voltunk az osztályban, tele problémás gyerekkel és mindenki tovább tanult és eljutott valahova, nyilván képességeinek megfelelően. Nem lett mindenki orvos meg ügyvéd-nyilván, de szerintem elégedettek lehetünk.

Illetve amit az elején mondani akartam, én nem hiszek az integrációban, mert az alsó tagozat egy alapozó, és ha ott szegregáltan foglalkoznak vele, neki megfelelő módon, felső tagozatban akár úgy be tud illeszkedni normál gyerekek közé, hogy fel sem tűnik, neki problémái lennének. Nem véletlen egyébként Fehérváron a speciális, magániskola alapból alsó tagozatig foglalkozik a gyerekekkel. Mert ekkor fontos.

De első körben a tanár. Aki vállalja és szívesen foglalkozik problémás gyerekkel, semmi gond. Nekem volt az egyetemen olyan pedagógus tanárom, aki illetve akik megesküdtek rá a hiperaktív gyerekekkel az ég világon semmi probléma, könnyen kezelhetőek, olyanok mint az ajtó, ha megvan a megfelelő kulcs, akkor olajozottan működnek.

Bentlakásosba semmiképp nem adnám, de speciálisba igen. Épp azért amit itt leírtak, hogy ott tudnak foglalkozni a gyerekekkel ahogy egy hiper gyerek igényli.

Pl. egy átlag suliba soha senki nem fogja megdícsérni, csak mert végigülte az órát (ami ugye alap), viszont neki ez hatalmas teljesítmény. És őt frusztrálni fogja, hogy nem kap dícséretet az igyekezetért, csak a teljesítményért. Ezáltal fel fogja adni és a suliban ő lesz a rossz gyerek.

Már az oviban is látom. Végre eljutottunk arra a szintre, hogy amikor megyek érte, a nagy rohangálás közben odaszalad az óvónénihez és köszön. De ez a galád gyerek "szia" így köszön. :( És mindig leszidja az óvónéni, hogy nem szia hanem csókolom. Ez rendben van, de nála már az is nagy dolog, hogy eszébe jut, visszaszalad és köszön. Tudom mi lesz az eredménye, ezt nem díjazza sokáig az óvónéni, leszidást kap és pár héten belül megint kifele rohan az oviból, nem vissza a csoportszobába. Ez egy kis példa , de szerintem tükrözi azt, amire kivetíteni szeretném. Nincsenek erre felkészülve a pedagógusok.

Mondják, van itt a kisegítő. Közel s távol egyetlen "más" suli. Kérdem én adjam kisegítőbe az okos gyerekemet. Mert okos. Csak a viselkedéssel van gond. De megfelelő visszajelzéssel lehet támogatni. De ezt a rendes suliban, oviban nem kapja meg. Akkor most mi a jó?? Kisegítőbe járnak ugye a nagyon sérült gyerekek. Legyen az szellemi vagy testi. Elfogadja a testi sérült gyerekeket, van ilyen ismerős, de nem fog vele tudni játszani. Hisz egyik sem fog vele rohangálni. Szellemi sérült gyerekkel nem fog tudni kapcsolatba lépni, hisz ő nem sérült szellemileg. Akkor ez jó lesz neki a jövőre nézve??? De ha sima sulba adom ott kirekesztik a gyerekeke is meg valószínű a pedagógusok is, akik szerint speciális suliban van a helye.

Akkor most hova tegyünk egy hiperaktív gyereket??????