Segítség! Mit csináljak? Séta-kérdés!

Szintén zenés, csak nekem lányom van :-)

Adok neki valami indulás előtt a kezébe, azt hozzá. Ez leköti egy ideig.

vannak olyan részek, ahol szabad szaladgálni, falat simogatni, a bokrokat szagolgatni stb.

A boltban pedig adok neki feladatokat: ezt te hozod, azt tedd bele a nagy kosárba, a másikat a kicsibe (van egy kis kosárkája), add oda anyának stb. Nem egyszerű, bevallom. De látom a haladást :-) Pár napja már megállunk a zebránál.

Másfél évesen a fiam sem volt különb. Túl kíváncsi volt ahhoz, hogy nyugodtan sétáljon kézen fogva mellettem. Most, 2 és fél évesen jön mellettem úgy, hogy fogja a kezem.:)

Nálunk ez úgy működött, hogy ahol szabad volt, ott engedtem magam előtt, ha nagyon elkószált, ahová nem kellett volna, vagy túl sokáig ragadt le valahol, akkor megfogtam a kezét és irányítottam tovább, egy szakaszon megfogtam a kezét és akkor utána újra elengedtem.

Nem minden gyerek fogja az anyukája kezét és megy célirányosan. Vannak, akik csak később jutnak el odáig.

Kettes vagyok.

A fiam is sok mindent csinált a nagyszülők mellett, amit mellettünk nem és ugyanez fordítva.

Az egy más helyzet, egy más környezet. Nézd meg a legelevenebb kisgyerek is egy idegen helyen, idegen környezetben nem olyan aktív, mint ahol már ismerős és megszokott.

Szóval majd lesz jobb is, kitartás!:)

Lányom dettó volt 1,5 évesen. Most 2,5 és tök ügyesen fogja a kezem, ha kérem. :-)) Állati jó érzés, hogy sikerült ezt elérnünk..:-)) Nagyon örülök neki.

Én semmiképp nem hagytam rá. Ha olyan helyen voltunk, akkor hagytam, had menjen a feje után, tényleg nagy teret hagytam neki és igyekeztem olyan útvonalakat választani, hogy ne kelljen kézenfogva menni, de ha veszélyes helyen voltunk, akkor nem volt mese. Nekem is volt földönvergődés(az még mindig van, de nem ez miatt:-)), meg ordítás, sírás, minden. Ha nagyon nem bírt rám odafigyelni, mert annyira hisztikézett, akkor vagy kivártam, és akkor is meg kellett fognai a kezem, vagy felvettem, és mentünk akkor is.

Ha meg képes voltam a figyelmét magamra irányítani, akkor megmondtam neki, hogy vagy fogod a kezem, vagy mész a babakocsiba, és dönthetett. Kb. 3 igazán gázos alkalom volt, mikor erőszakkal kellett a babakocsiba betennem, utána felfogta a szabályt, és fogta a kezem ahol kértem. Fő, hogy amit megígérsz, azt tartsd is be, ha kiüvölti a lelkét akkor is.

nekem volt,hogy betettem a babakocsiba, és én is sírtam, de muszáj volt, mert annyira elharapózott a dolog, hogy már veszélyes volt rá nézve.

Nekem is ilyen volt a kicsi. Amúgy nem volt rossz gyerkőc, egyedül a közlekedésben volt vele gond. A földön fetrengős hisztijeit a zebra közepére tartogatta, nem lehetett vele sehová menni mert nem fogta meg a kezem, stb. Pedig ott volt a 1.5 évvel idősebb nővére, akitől látta is a jó példát. Az a gyerekem pelenkával a s.ggén is példaértékűen közlekedett, soha de soha nem volt vele semmi gond, az első perctől fogva az volt a természetes, hogy zebra előtt leszállt a kismotorról, átadta és megfogta a kezem. Azt hittem tudok én gyereket nevelni, lám milyen szépen megtanítottam.... Aha, a kicsi meg olyan tombolást rendezett, hogy gyomorgörcsöm volt egy sétától is.

Aztán úgy szokott le, hogy egy nap a nagyszülőknél volt mind a kettő és elindultak fagyizni. Az első sarkon a nagy megfogta apukám kezét, a kicsi meg előadta a szokásosat. Anyukámnak meg akkor nem volt kedve hozzá, mondta apámnak, hogy ők menjenek, ő meg hazamegy a kicsivel, őt nem érdekli. Szépen visszaindult, aztán ahogy tette a kulcsot a kapuba, a kicsi nyújtotta a kezét, hogy "mama, megfogom a kezedet". Onnantól kezdve abbamaradt a cirkusz. Úgyhogy "megnevelve" kaptam vissza. :-)