Valóban segíthet a torna? Jó ez így?

3 éves a fiam, és alig beszél. Igazából nem tud senki mit mondani, nálunk a kisvárosban nincs terapeuta, aki ennyi idős gyereket bevállalna. Logopédushoz járunk, de azt mondja, hogy nem sok mindent tud vele csinálni, mert nem együttműködő, csak nagyon rövid ideig. Valószínűleg figyelemzavaros, de jövő héten visszük gyermekpszichológiára. De ott is azt mondták nekem ismerősök, hogy attól függ, kit fogunk ki, mert van aki jó, van aki meg türelmetlen, és félrediagnosztizál.

Heti egyszer van itt valami gyermektorna. Hasonlít a TSMT-hez, de valamit alakított rajta a bácsi. Első alkalommal 10 perc után kiborult a gyerek, és iszonyú hisztit levert, haza kellett hozni. A bácsi azt mondta, hogy ez a hiszti nevelési probléma, szoktassuk le róla. Hogy az a baj, hogy megtanulta, ha hisztizik, akkor az lesz, amit ő akar. A férjem volt vele, de én ezen teljesen kiakadtam. Mit kellett volna tenni? Erőszakkal tornásztatni? Mivel sajnos senki más nincs, aki ezzel foglalkozna a környéken, mentünk másodszor is, most én is ott voltam. A kisfiam most nagyon ügyes volt, szinte végig csinálta a feladatokat. A zsákban ugrást egyedül nem akarta, nagyon sírt, a férjem erőltette volna. Már én szóltam rá, hogy hagyjuk, ha nem akarja, hát ne csinálja. Erre persze a bácsitól kaptam egy szúrós pillantást.

A végén megkérdeztem, hogy mi a véleménye a gyerekről, azt mondta, hogy nagyon jó volt. Más gyerek is sírt első alkalommal, és lám, micsoda csoda, nézzem meg a többieket. Tény és való, hogy elég súlyos esetek is vannak a csoportban, és ügyesen ugrálnak, meg minden. De ugyanúgy gagyognak még mindig, mint a fiam. Akkor most hol az eredmény? Ez tényleg használ? És erőltessem, amit nem akar csinálni?