Mi számít nagyobb kikapásnak?

Én soha nem ütök, nagy kikapás nálunk ha a kiabálok, de úgy hogy a szomszédok is hallják. Ritkán van ilyen, de abból tudják a gyereke, hogy nagy a baj.

Húúú, néha én is nagyon durva vagyok. A párom szokott rám szólni, ha eldurran az agyam, és kiabálok a kisfiammal. Tényleg maximálisan türelmes vagyok, de most 3 éves és gondolom, ezzel minden elmondtam róla:-)

Volt olyan,hogy fakanállal ütöttem meg gyermekem ami eltört a fotel fa karfáján! Ekkor döbbentem rá mit tettem? Akkor megfogadtam:soha többé nem ütöm meg a gyermekemet! Az ok:egész nap dolgoztam és nem volt semmi időm a pihenésre.A délutánra bezsúfolva voltak a programok:összeszedni a gyerekeket az oviból,isiből,vásárlás,főzés közben házi feladat megszakítva mosással és takarítással, majd tálalás és mosogatás ezután ellenőrizni az iskolatáskákat ellenőrzőket.Este fürdés és alvás! Az eltört fakanál elgondolkodtatott azon:nem szabad türelmetlennek lenni a gyermekemmel,hiszen vállaltam és nem az ő hibája,hogy túlterheltté tettem magam illetve nem volt semmi segítségem! Változtattam a napi beosztásomon úgy,hogy a gyerekekkel eljussunk a játszótérre és többet tudjunk beszélgetni az őket ért napi eseményekről.

Az én gyerekeim végzetes testi erőszaknak élik meg azt is, ha esetleg a karjuknál fogva húzom őket :)

Én nem vagyok szülő, de amikor gyerekként elszöktem a szomszéd utcába a barátomhoz játszani, apám nadrágszíjjal verte el a fenekem. Meg is tanultam a rendet. Akkoriban még nem volt olyan, hogy feljelentették a saját szüleit a gyerekek, tanárok a bántalmazás miatt. Meg sem mertünk szólalni, mert szégyelltük magunkat az engedetlenség miatt. Ha most ilyen helyzetbe kerülnék, valószínűleg büntetés gyanánt megtiltanám a tv, rádió, telefon stb használatát egy időre.

Szerintem soha nem szabadna megütni egy gyereket (mást sem!), és nem, a fenékre/kézre csapás sem megengedett! Gondolj már bele, ha te kapnál egyet, mit szólnál?! Kiabálni szintén nem szerencsés, főleg úgy nem, hogy "a szomszédok is hallják"... Azzal semmi sincs megoldva. Én soha nem szoktam kiabálni a gyerekeimmel (az egyik 4 a másik fél éves), megütni meg főleg nem. Már attól rosszul vagyok, ha az utcán alázza az idegbeteg szülő a gyerekét azzal, hogy nyilvánosan megszégyeníti, kiabál vele, pl., mert nem hajlandó fogni a kezét séta közben. Szerintem az ilyen nem való szülőnek. Ennyi.

Az a baj, hogy sohasem tudhatok, hogy egy szülő éppen miért idegbeteg... Lehet, hogy válik, meghalt az anyja, nincs pénze, elvesztette a munkáját, férje megalázta, barátja cserbenhagyta, valaki átverte, hazudott vagy éppen a gyerekkel van valami gond, ami miatt állandóan kihívás a nevelés (autizmus, Asperger, idegrendszeri éretlenség stb) és elveszíti a türelmét, szóval óvatosan az ítélkezéssel!