2év 4 hós egyke kislányomat ennyire önzővé "neveltem", vagy ez normális egy ennyi idős gyereknél?

Amúgy kedves, barátságos, cserfes kislány, de ha a figyelmemről van szó, akkor az csakis az övé lehet.

nem tűri, hogy hosszabban beszélgessek, akár személyesen, akár telefonon, vagy pl. ha apukájával beszélünk vmiről, akkor tuti, hogy neki pont vmi nagyon fontos mutatnivalója van, eddig nevetgéltünk ezen, de a minap a közértben épp fizettem, pár szót váltottunk a pénztárossal, a lányom megfogta 2 oldalról az arcomat, maga felé fordított, és ezt mondta:

"Anya, rám figyelj, ne beszélgess!", és ölelt szorított...ezt azóta többször megismételte, még itthon, mikor apjukájával dumáltunk akkor is. Sőt rászólt az apjára is, hogy Apa, nem beszélj, maradj csendben! :D

Késői, első gyerek, 37évesen szültem, a férjem is 40 éves már.

Eléggé odafigyelő, aggódó anyuka vagyok, ezt külső szemlélők mondják, meg tudom amúgy magamról is, hogy mindent túlvariálok.

A kislányom mikor megszületett, pár hónapig aludni sem tudtam, annyira aggódtam, nehogy alvása alatt vmi történjen vele.

Minden figyelmem az övé volt, és ez a mai napig is így van., de elronottam, hogy ennyire rá figyeltem mindig??? Most próbálom neki magyarázni, hogy Apa, és Anya beszélget, kicsit várj, stb., de vajon elvárhatom ezt már tőle?

Hogy változtatssak ezen, vagy ez normális?

köszi