Ilyen a kamaszkor, vagy nem vagyok hozzá elég szigorú?

11 évesen már elkezdte élni az életét, ne akard ebben hátráltatni. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne legyél vele egyáltalán szigorú, de veszekedések ne legyenek ebből. Próbáljátok beosztani az időt számítógépezésre, tanulásra, stb. Ha kiabálsz vele, most még nem foglalkozik vele, de ha már 14-15 éves lesz, komolyabban vissza fog szólni, veszekedések alakulhatnak ki, és megromolhat a kapcsolatotok. Megértelek, de a fiút is. Nem akarlak elszomorítani, de ez még csak a kezdet. Egyébként lehet kezelni, normálisan. Próbáld megbeszélni vele.

Ez a kamaszkor, nem a Te hibád.

Az előző jó választ csak kiegészítem: a magyarázat fontos. Ha nem fűzöl kedvesen, türelmesen magyarázatot a kérésedhez (ne parancsolgass másnak, javaslom), akkor irányításnak éli meg, és nagyon is hasznos az a fajta változás kiskamasz kortól, hogy ezt nem hagyja.

Tehát egyrészt türelemmel értesd meg vele, hogy a célod az, hogy harmonikusan alakuljon a napirendje, meg legyen a feladata (leckeírás), és UTÁNA kikapcsolódhat.

NAGYON FONTOS, HOGY MIT ÉRZEL, AMIKOR BESZÉLSZ HOZZÁ:

azt mutatod, amit érzel-e? Ezt hívják kongruenciának.

MEGÉRZI a másik fél (sok esetben), hogy megegyezik-e érzelmed a közlésed tartalmával, tehát erre is ügyelj mindig.

Azaz: ha te valóban nem öncélúan irányítani akarod öt, tehát ha nem uralkodni akarsz felette, hanem az ő érdekében KÉRED őt (nem parancsolod), akkor ő ezt megérzi, és ez harmonikus vonatkozás! :)

Ha viszont mondogatod neki, hogy "kisfiam, én jót akarok neked", az önmagában nem bizonyíték, sőt, még akkor is olaj a tűzre, ha te valóban jót akarsz neki.

A megoldás: ne mondogasd, hanem MINDÖSSZE ÉRZED AZT, hogy jót akarsz neki, és ne uralkodásból tedd, PLUSZ MAGYARÁZD EL NEKI TÜRELEMMEL, miért találod megfelelőnek, amit kérsz tőle. Ha eddig is ez volt rád jellemző, az oké, ennyivel is "beljebb vagy".

;-)

Persze egy kamasz ettől még lázadni fog, minimum durcival, de te csak legyél következetesen olyan, ahogyan javasoltam. Persze te döntesz végül, milyen hozzáállást választatsz. ;)

Még annyi, hogy egyre kevésbé fog ellened lázadni, ha a javaslatom szerinti attitűd és hozzáállás fog jellemezni téged, egészében. :) Sőt, többségében együtt fog veled működni, mert ÉREZNI fogja, hogy jót akarsz neki, plusz érzelmi biztonságot él meg, ha még türelmesen is teszed.

A türelemre is érvényes: nem a látszat működik semmi téren se! Ha önmagad feszültségét erővel tompítod KIFELÉ, attól még gyakran megérzi a másik ember! Tehát előbb önmagadat kell helyre tenni: nem erővel, nem tablettával, meg nem mittudomén mivel elfojtani kell a feszkódat, hanem valóban higgadj le belül, és érezz szeretett iránta. :)

Másképp nem hatékony és nem őszinte a dolog (avagy őszinte, de erőszakos) - ennek pedig hosszútávon nem előnyös a hatása a gyermekre nézve.

Én megpróbálnám önállósítani. Azt mondanám neki, hogy én is látom, hogy nem olyan jó ötlet így akut módon parancsolgatni, hanem inkább kéne egy előzetes beosztás. Beszéljétek meg, hogy mennyi napi házimunkát kell neki végezni (és legyen kiosztva, hogy mi az a feladat, ami az ő felelőssége), becsülje meg ő maga, hogy mennyi idő szükséges a napi tanuláshoz. Én abban egyeznék meg vele, hogy amíg minden rendben van (minden jegye az elvárt szintet hozza), addig nem szólsz bele, hogy először tanul, aztán gépezik, vagy fordítva. Amíg rendben kitakarítja azt a részt, amit neki kell, addig abba se szólsz bele. A büntetést is fektessétek le előre, hogy mi lenne igazságos (pl. egy nap söprés kihagyása -> másnap -10 perc számítógépidő). Kérdezd meg, hogy mit javasol, a saját maga által kiszabott büntetésre nem fogja utólag azt mondani, hogy túl szigorú.

Szerintem ez egy működő rendszer lehet, és jobban viszi az önállósodás felé, mintha te osztanád be az ő idejét. Mivel előbb-utóbb felnő és már nem fogod tudni irányítani, jobb, ha most próbálhat önállósodni.

Én az elejétől ezzel a harmonikus, megértetős módszerrel próbálkoztam, de csak annyit értem el, hogy 9 éves korára mindent meg kell indokolnom, hogy miért kérem, illetve ha normál hangon mondok valamit, és nincs kedve, akkor nem hallja meg, mert azt hiszi, hogy ez így van rendjén, illetve felvilágosít, hogy miért gondolom rosszul. (akár a rendrakást is :-D )

Persze tudom, hogy csak azt tükrözi vissza, amit én nem akarok meglátni magamban, de nem könnyű.

Keress rá Jung árnyékszemélyiség-leírására. Engem máris belátóbbá tett, persze elég kényelmetlen :-D

Üdv a klubban! ...

A kiskamaszkor kezdődött nála. Tarts ki, utána jön majd az igazi :-(((

(mi már kifelé tartunk belőle, 16 éves lesz)

Van úgy, hogy sem szép szóval, sem szidással, büntetéssel nem mész semmire.

Ne szigorú legyél, hanem következetes. Amit kimondtál, ahhoz tartsd magad, akármit csinál. Úgysem fogja akkor bevetni az ágyát, amikor te mondod, de be kell tartania. Adj neki elég időt, és választási lehetőséget. Pl ha nem veted be, menj el a boltba.

Feszegeti a határait, nézi, meddig mehet el. Ha türelmetlen vagy, veszekedsz, direkt provokál majd. Ha erős, nyugodj, rájön, hogy kár vergődnie.

Ennek ellenére, ha néha majd azt gondolod, ezt a "szörnyszülöttet" nem te hoztad a világra, nyugi, ez teljesen normális a szülők részéről... :-)))