Hogyan lehet rávenni, segíteni egy hetedikes kamasznak, hogy védje meg magát?
Kedves Anyuka!
Hát nem fogod szeretni e választ (és lnyegében a helyzeten ez nem is fog segíteni), de serintem nem most kellene noszogatni hogy védje meg magát, hanem kiskorától fogva erősíteni kellett volna az önbizalmát hogy védje meg a saját igazát és önmagát.
Sokszor pl. egy önbizalomhiányos és jellemgyenge apuka is gátja lehet ennek, ha különböző eszközökkel rombolja gyereke önértékelését. (ezzel nem célozgatnék semmire, csak eszembejutott)
De természetesen még nincs túl késő, a küzdősportot nagyon is jó ötletnek találom.
Üdvözlettel: Egy harminc éves "kisfiú", akinek a szülei elvették az összes önbizalmát...
11-es vagyok.
Jó igen, 12 es igazad van, egy kicsit túlspiráztam a mondandómat a drámai hatás kedvéért, de ezek a tények. És még mindig nem tudom, ennyi idősen sem hogy hogyan tehetnék ez ellen.
Na de off az off-al, itt most nem én vagyok a téma.
Annyit még az Anyukának, hogy annyi tanácsot adjon a gyerekének hogy akárhogyis cselekszik, mindig ő legyen az okosabb!!!
Köszönöm mindenkinek a választ.
Tudom, hogy sok mindent elrontottam a fiam nevelése során. Amíg kicsi volt, sokat volt felnőttek között. Ahol lakunk nem volt korabeli társasága. Mivel késő estig dolgoztam, kevés idő jutott a gyerekre, a nagyszülők pedig "csak" gyermekőrzést vállaltak. Edzésre, sportra hordani nem tudtuk sajnos. A férjemmel hasonló a helyzet. Sportoktatóként akkor dolgozik, mikor más emberek ráérnek. Így gyakorlatilag sokat voltunk ketten a fiammal, még hétvégén is. Apai minta lenne (talán túl erős és túl határozott is, a fiam sokszor érzi úgy, hogy ő kevés, ő nem olyan erős és ügyes, mint apa). De ha egyszer nincs itthon az apuka, kevés példa jut át a gyereknek. Sokáig egyke volt a fiam, így azzal sem segítettem neki, hogy mindent a feneke alá toltam, megcsináltam helyette dolgokat, leckéket és még sorolhatnám. Nem tartom magunkat rossz szülőnek, valamit mégis rosszul csináltunk. Talán még nem késő. Köszönöm a hasznos válaszokat!
Dehogyis vagytok rossz szülők!!! Ami erőtökből telt, mindent megtettetek és tesztek most is. Az pedig, hogy észrevetted a hibát, az nagyfokú önismeretre vall (hidd el, sok szülő önma)
Sosincs túl késő, sőt, ahogy látom a helyzet egyáltalán nem is rossz: hisz a Férjed igencsak tudna apai mintával szolgálni (még kamaszkorban is formálható bőven egy gyerek).
Úgyhogy hajrá és sok sikert!!! :)
ami a zárójelből kimaradt: sok szülő egyáltalán nem is hajlandó beismerni a tévedéseiket.
üdv a 30 éves fiútól :))
Nem hiszem, hogy bármi rosszat tettetek volna. Egy egész korosztály nőtt fel így.
Az én tanácsom is valamilyen más közösség lenne. Nem feltétlenül küzdősport, hanem bármi, ami érdekli, ami jól megy neki. Attól fog ezősödni az önbizalma. Lényeg: vele egykorú, hasonló érdeklődésű társaság.
Emlékszem nálam is volt ilyen egy ideig,hogy ha piszkáltak csak elviseltem, de egy idő után én is meguntam és kiálltam magamért, szerintem a fiad is magától fog vagyis kellene neki rájönnie hogy ez így nem jó. Az én anyukám is bement beszélt azzal aki piszkált, de az nekem nem volt jó, egyrészt amit írtál hogy cikizik érte és ez még jobban rontja az önbizalmát( már elég idős szerintem hogy ne a szülei mentsék ki). Szóval szerintem ti ne menjetek tanárokhoz, igazgatóhoz az véleményem szerint nem javítana a helyzeten. Esetleg beszélj a fiaddal h szeretne e bármit sportolni( nemcsak küzdősport tud önbizalmat adni) vagy valamiben részt venni amiben jó, vagy ha elég érettnek tartod mutasd meg neki ezeket a válaszokat és majd ő eldönti hogy mit is csináljatok
Remélem segítettem :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!