Kinek mi a tapasztalata a nevelési tanácsadóval? Érdekesnek találom a folyamatot.

a nevelési tanácsadó, ahogy a nevében is benne van, a szülőknek ad segítséget, tanácsot a nevelésben!

kikérdezik a szülőt részletesen a gyerekről, majd ezután megpróbálnak tanácsot adni.

ha azt szeretnéd, hogy a gyereked nézzék meg akkor ne nevelési tanácsadóhoz vidd hanem egy logopédushoz vagy gyerekpszichiáterhez. mi a korai fejlesztőbe járunk a fiam kommunikációs problémájával, fejlesztést és tornát veszünk igénybe. nevelési tanácsadóba majd akkor viszem ha tanácsot szeretnék kérni.

amúgy megleptek a válaszok, hogy egyesek szerint azért ez a menet mert a szülő hibája mindig.... nem, nem azért. azért mert ők nem fjlesztéssel foglalkoznak :)

Minket az ovi küldött kifejezetten súlyos viselkedésproblémákkal.

Ideszólnak hozzánk,hogy ebben az időontban kötelezően meg kell jelennünk a nevelési tanácsadóban ,mondom erre,hogy a férjemet biztosan nem engedik el,mert határidős munkájuk van,nagyon hajtanak,erre "Attól,hogy maga normális a férje még lehet egy agresszív alkoholista ! ".

Mikor végül el tudtunk menni együtt aláirattak velünk egy papirt ,azt mondták amennyiben nem jelennénk majd meg a megbeszélt időpontokban,akkor a jegyzőnek ők azt majd lejelentik.

Aztán ment a cirkusz,hogy a gyermek attól károsodott,attól ilyen nyugatalan,túlmozgásos,mert örökbefogadtuk újszülöttként és a lelke örökre megsérült ,mert hiába nem érdekli még a téma,de ő érzi,hogy őt végzetes veszteség érte.Hiába mondtam a pszichológusnak,hogy de hiszen a maga szintjén elmondtam neki,hogy egy másik néni pocakjában volt,úgy ahogyan az örökbefogadási tanfolyamon javasolták és egyáltalán nem érdekli még különösebben 3,5 évesen a téma.

A pszichológus olyanokat kérdezett,hogy ugye minket örökbefogadókat ellenőriz folyamatosan a gyámügy,annyit nem tudott,hogy az örökbefogadáskor a mi nevünkre kerül a gyermek és a vér szerinti gyermekek szintjén járnak a juttatások és a jogok is.

UTólag kiderült,hogy az óvónénik akik be voltak rendelve a pszichológushoz azt mondogatták,hogy ők úgy tudják,hogy mi nevelőszülők vagyunk és mi az,hogy a gyerek egész nap az oviban kiabál értem és én csak este 5-re megyek érte ,heti 60 órákat dolgozom néha szülésznőként.A pszichológus mondta el nekik,hogy nem nevelőszülők vagyunk,hanem örökbefogadók és dolgozunk azért nem mentünk a gyerekért előbb.

Le is ragadtunk a pszichológusnál ahová fél évig jártunk,adott egy szakvéleményt,hogy legyenek az óvónénik türelmesebbek a gyerekkel,mert figyelmi nehézségekre gyanakszik (még nem írhat ennyi idős gyerkről olyant,hogy figyelemzavaros,vagy ADHD-s).

Eleinte azt mondta pszichológus,hogy megnézi majd a kisfiamat ott a tanácsadóban gyógypedagógus is,de erre mégsem került sor.

Aztán magánúton eljutottunk egy TSMT terapeutához,aki azonnal a felmérés alapján mondta,hogy súlyos idegrendszeri éretlenség miatt vannak a viselkedésproblémák,nem én tehetek róluk,segített a nevelési kérdésekben is,hogy milyen dolgokkal legyek elfogadóbb és milyen dolgokban legyek minden áron nagyon következetes,határozott,lelkileg rengeteget támogatott,sohasem vádolt,hogy én tehetek a gyerekem állapotáról,az volt a gyanúja,hogy a születéskori sorvadtság(dysmaturitás),az örökbeadó anyuka rengeteg dohányzása éppen elég magyarázat a gyermek állapotára.

Én nem tudom mi lett volna velünk ha nem jutunk el a terapautához,éppen legutóbb beszélgettem vele,hogy mi lett volna terápia nélkül a kisfiammal,mert gyögyörűen javult egy év alatt,erre azt válaszolta,hogy bizonyosan súlyosbodtak volna a viselkedésproblémák fejlesztés nékül.

A nevelési tanácsadóban úgy éreztem sosem lettem megerősítve ,hogy bármit is jól csinálok,mindig valami vallatóbizottságnál éreztem magamat ,pedig nagyon hiányzott volna pár jó szó,mert állítom,hogy hatalmas szeretettel álltunk mindig a kisfiunkhoz ,minden tőlünk telhetőt elkövettünk,éppen ezért volt igen fájdalmas a minket illető számonkérés,gyanakvás.

Kedves volt a pszichológus mindig,de lehet,hogy a kezdeti együttműködésünkkor rosszul indítottunk és amiatt éreztem később már azt,hogy engem ott vádolnak,gyanakodnak rám.

Szia! Kisfiam 3 év 4 hónapos és szintén hasonló a problémánk, de még ezen kívül a hiperaktív ismételgetés (azért nem 100x hanem 3-4 szer) is benne van.

Megkésett a fejlődése, mert még nem szobatiszta (bár egyik tesómé sem volt 3 éves korára) mégis értelmes, okos kisfiú.Van 1-2 szokáskája és nem hajlandó darabosat enni, de Ő szegény régebben, mert már rendeződni látszik a probléma, sokat hányt és sajna még a kedvenc kajáit is, ha éppen ugrált vagy ,,olyanja volt".

TSMT tornáztatjuk és javulni látszik a beszéde, de lehet kéne logopédus és még a DSZIT is jó lehet, mert az idegrendszeri éretlenségnek jót tehet. Egyébként, ha ,,megerőlteti magát", nagyon szépen és érthetően is tud mondatokban beszélni. Inkább valami korai fejlesztő vagy a BHRG fejlesztő (az is korai) kéne a kislánykádnak, mert ha úgy érzed nem érte semmi olyan hatás, akkor így csak húzzák az időt.

Egyébként Én véreztem a terhesség elején, méghozzá csúnyán és gyors szülésem volt+ kaptam érzéstelenítőt de csak a végén, mielőtt kibújt a baba. A doki meghúzta a vállát, úgy szedte ki. Utólag, mindezek ismeretében mit tudnak csinálni? Lehet ettől van idegrendszeri éretlensége a fiamnak, de ezen már úgysem tudnak változtatni:(

Kedves Kérdező!

Mi is járunk nevtanba, abszolút elégedett vagyok. Engem kérdeztek ki először, utána hallgatták meg a lányomat- pontosabban hallgatták volna, de nem beszél idegenekkel. Apával is beszéltek, külön, szeptemberben megyünk majd együtt is. Szerintem szükséges, hogy a szülőkkel is beszéljenek együtt is, külön is, a terápia közben is. A pszichológusnak ebből áll össze a kép, hogy mi lehet a probléma, mi pedig folyamatos visszajelzést kapunk. Az sem érdekelne, ha kiderülne, én rontottam el valamit, sőt! Hisz akkor csak nekem kell változtatnom, és minden rendben lenne... De sajnos nem így van. Ha nem vagy elégedett velük, ne menj többet. Ha úgy érzed, gond van, keress másik szakembert. De szerintem egy jó pszichológus/ logopédus/ TSMT specialista is a szülőkkel kezdi, csak súlyos ezreket fizetsz érte. Nekem a kislányom a legfontosabb. Ha ezért kínos kérdéseket kell elviselnem, és apának plusz szabi kell, hát legyen... Ja, és mindig őszintén válaszolok a kérdésekre, amiket feltesz a pszichológus, mert csak azzal segíthetek!

Mikor bemész a házi dokihoz ő se kezdi tetőtől talpig kivizsgálni a gyereket megkérdi mi a baj

és azzal az adott területtel foglalkozik ha köhög a torkát nézi....

most ugyanez történik csak itt tovább tart kikérdezni a szülőt.

A nevelési tanácsadóban addig megfelelően foglalkoznak a gyerekkel, amíg csak játszani kell vele. De amint intézni az ügyeket, béna, hozzá nem értő bürokratikus szörnyeteggé válnak. A kisfiam 7 évesen került volna az 1. osztályba, de Hatvanból felküldték Egerbe (a megyei intézménybe felülvizsgálatra), hogy mehet- e iskolába. Természetesen egy őszi időpontot kaptunk (a bizonyíték, hogy a nevelési tanácsadókban "szőke" nők dolgoznak).

Külön feltelefonáltunk, hogy hadd menjünk korábban, mert iskolába kellene menni a gyereknek. Erre jött a "nem kivételezünk senkivel, mit képzelnek maguk"... és ehhez hasonló szöveg.

Végül megjelentünk és közölték, hogy nem értik, miért küldték oda a gyereket, mert ennek a gyereknek semmi baja nincs. Azonnal írassuk be iskolába.

Mondanom sem kell, hogy a nevelési tanácsadóban dolgozók hozzá nem értése miatt a fiam októberben ment suliba, amikor már nem tudott felzárkózni azokhoz a gyerekekhez, akik már elkezdték venni az első betűket és számokat. E miatt újra kellett járnia az első osztályt. Gratulálok a hatvani nevelési tanácsadóknak. Annyira a gyerek érdekeit nézték, hogy a kis lelkében egy mély sebet hagytak.

Nem értem igazán, hogy mivel van gondod (a gyermek felügyeletének megoldása lehet a probléma gyakorlati szempontból, azt értem).

Nem is értem, hogy hogy jutott eszetekbe a gyereket magatokkal vinni.

Az ilyen vizsgálatok csak "egyoldalúak", mert alap, hogy a szülő és a szakember nem beszél a gyerek feje fölött és az is alap, hogy a gyereket szülő nélkül kell vizsgálni, mert ha ott vagy akkor másként viselkedik.

Aranyos egyébként, hogy felháborodsz azon, hogy megkérdezte a férjednek megfelel-e az hogy tőled hallja a dolgokat :) Hidd el, sajnos ezt meg KELL kérdeznie, el sem tudod képzelni micsoda családi háttérel kerülnek oda nam mint nap gyerekek, biztosan több száz rossz tapasztalaton van túl ezzel kapcsolatban.

Ő azon van, hogy neked, nektek segítsen, ne legyél ilyen ellenséges, hanem bízz benne és csináld amit kér, mert ő tudja, hogy mi a menete ennek, iként tudtok javítani a gyerek problémáján.