Hol kellene kezdeni, hová vigyem először a kisfiamat?

# 11: Kár volt támadnod, én nem pontoztalak le, hidd el. Nem szokásom.

Ugyanakkor érintett szülőként rengeteg hasonló problémával szülővel, szakemberrel és pedagógussal beszélgetek és egybehangzóan állítják, hogy a legnagyobb probléma, hogy senki nem meri kimondani, leírni az autizmus gyanúját, a szegény szülő meg csak kapkodja a fejét, és magát hibáztatja, mert érzi, tudja, hogy valami gond van, de senki nem mond semmit. Én ezt végigjártam, és velem együtt még nagyon sokan. Se a 3 pszichológus, se a gyógypedagógus, se a pszichiáter NEM VOLT HAJLANDÓ leírni a gyanúját, bárhogy könyörögtem. Mindenki azt mondta, hogy ő ebben nem kompetens. Kimondani is csak ketten voltak hajlandók, nagyon-nagyon hosszú idő után. Másfél évig hordtam a gyereket szakembertől-szakemberig, miközben az óvodában már könyörögtek, hogy derítsük ki, mi van és tényleg jóindulatból. Ők is küldték mindenféle vizsgálatokra a gyereket. A TKVSZB-hez kb. fél év a várakozási idő, és onnan is szinte mindenkit továbbküldenek kivizsgálásra - a Vadaskertbe. Ott megint több hónap a várakozási idő. Évekbe telik, mire egy nyamvadt diagnózist kapunk! Ha nekem valaki másfél évvel ezelőtt kimondta volna, hogy mire gyanakszik, jópár hónap keserűséget, utánajárást megspórolt volna.

Úgyhogy elvileg igazad lenne, ha a gyakorlatban működne. De nem működik! Nekem pszichiáter mondta, a legnagyobb jóindulattal, hogy higgyem el, hogy jót akar nekem azzal, hogy elküld, mert nála több hónapba telne az is, hogy egyáltalán a "gyanút" leírhassa. Azt mondta, ma Magyarországon a Vadaskert ebben a legkompetensebb. És láss csodát: tényleg. Ott nem tapasztaltam kétségeket, mindenki tudta a dolgát, hogy pontosan milyen vizsgálatokat, teszteket kell elvégezni. Ilyet én sehol máshol nem tapasztaltam! Az autizmus diagnózisának megvan a protokollja, de eddig, máshol még csak kísérletet sem tettek arra, hogy diagnosztizálják a gyermekem. Kétszemélyes helyzetben figyelték meg, pár percig.

Egyébként a Vadaskertbe sima háziorvosi beutalóval mentünk, nem volt leírva az autizmus gyanúja. Simán fogadtak, simán kaptunk időpontot kivizsgálásra, és pár nap után a kezemben volt a diagnózis.

Persze lehet vinni a gyereket nevtanba, magán pszichiáterhez, pszichológushoz... én ezeket a köröket mind feleslegesen futottam, de lehet, hogy másnak nagyobb szerencséje lesz...

azzal ha valaki leírja, hogy a kérdésben említett példák egy betegségnek a gyanúja, az nem rosszindulat, igen is le lehet vagy le kell írni.

rossz példa mondjuk de pont ilyen ha valaki megkérdezi, hogy 3 napja lázas a gyereke de semmi más tünete akkor itt, a névtelen fórumon anyukák, akiknek a gyereke már átesett ezen, leírja, hogy a 3 napos láz gyanúja.

nyilván nem mondhatja ki a betegséget mert ahhoz orvosnak kell lennie valakinek és pont az autizmus amit nem lehet 30 perc után megállapítani, ezért a gyanú.

amúgy meg kb. minden 2. embernek autisztikus tünetei vannak, semmi bántót vagy illetlent nem látok abban ha valaki ezt leírja.

igen, ha azt írtam volna, hogy autista a gyereke akkor egy bunkó paraszt lettem volna. de nem ezt tettem, nem értem miért kötöttél belém.

na meg azt se értem, hogy ha szakmabeli vagy miért is pszichológushoz küldenéd a kérdezőt, de lényegtelen.

csak ebből arra lehet következtetni, hogy halvány lila fogalmad sincs az egészről, csak épp kötekedhetnéked van.

miközben itt nagyon komoly dolgokról van szó...

Nézd, az én férjem ugyanígy volt vele. Nincs ezzel a gyerekkel semmi baj... aztán amikor kaptunk ilyen papírokat, hogy "majd kinövi" és hasonlók, akkor verte a mellét, hogy látod, én mondtam...

Úgy fél éve szembesült az igazsággal, addig én is egyedül küzdöttem... igazából most is, mert minden vizsgálatra én viszem, de most már legalább hajlandó elfogadni a tényt, hogy a gyerek MÁS, és nagyon sokat tudunk beszélgetni róla, a jövőjéről (pl. milyen iskolába menjen).

Járd végig az utat, mindenképp, aztán ha tényleg van valami, akkor a férjed is kénytelen lesz elfogadni. Amúgy a tagadás az nagyon sok szülőre jellemző, nem csak férfiakra. Pedig a gyereknek nem ez a jó... Én állítom, hogy sokkal jobban tudom szeretni a gyermekem, amióta tudom, hogy auti... kis különc, földönkívüli, de talán pont ez a tudat, hogy "különleges" gyerekem van... jobban tudok értékelni egy puszit, egy ölelést, mert tudom, hogy neki ez mennyire nem természetes dolog. És amúgy zseni (ezt nem csak én mondom, hivatalosan is kimondták róla :) ). Én most már nem cserélném el egy "normális" gyerekre. :)