Hogyan bünteted ha folyamatosan egyest vagy beírást visz haza a gyerek az iskolából?

Nálunk még nem iskolások a gyerekek, de erről a kérdésről eszembe jutott a saját gyerekkorom.

Volt egy időszak, amikor rosszabb jegyeket kaptam, és sok beírást. Ezen kívül mindig mindent elfelejtettem, valami állandóan otthon maradt, vagy nem írtam meg a házit. Pedig addig nagyon jó tanuló voltam. Szóval megvolt az oka annak, (konkrétan egy lelki blokk, családi okok miatt) ami ezt kiváltotta, de senki sem vette észre. Anyám tanácstalanul állt mindig az ellenőrzőm felett, szidott, korholt, kérdezett, én meg álltam megszégyenülten és szomorúan. Verni nem vertek, de az sem jött volna be, és semmiféle eltiltás, meg a szidás és hasonló sem jött be. Így utólag visszanézve legjobb lett volna, ha kicsit kontroll alá kerültem volna, szóval ha segítenek átnézni az iskolatáskámat, házi feladatomat, együtt elmondjuk a leckét, stb, ezen kívül pedig beszélgetnek velem, segítenek valahogy átkerülni azon a traumán, ami valamilyen formában még ma, 25 évvel később is sokban meghatározza az életemet.

Szóval tudni kéne, mi az oka annak, hogy a gyereknek leromlott a teljesítménye.

Lelki ok, dac, tanulmányi képességek, mindnek más és más a megoldása. Ráadásul nem mindegy, hány évesről van szó. Én kb. 9 voltam akkor.

Szerintem a beírás a tájékoztatást szolgálja, nem büntetés utalvány. Az egyes sem. Az meg a teljesítményének az értékelése.

Nagyon sajnálnám, hogy nem sikerült jobban, és érdeklődnék tőle is, meg a tanártól is, hogy segíthetnék a jobb eredmény elérésében.

Nagyobb gyerekkel persze elbeszélgetnék, hogy ha ő nem teljesíti a kötelességét (értsd tanulás), esetleg elveszíthet olyan kedvezményeket, amit a család biztosít a számára. (zsebpénz, műszaki cikkek, internet hozzáférés)

Gondoljon csak bele, ha nem lesz szakmája, ugyan miből finanszírozza majd ezeket ha nagykorú lett? De főleg az okokra volnék kíváncsi, mert valójában egy gyerek se örül, ha az iskola réme lehet, se annak, ha folyamatosan egyeseket kap. ha az okok megvannak, felajánlanám, hogy segítek megkeresni a kivezető utat.

Elmesélem a saját sztorimat.

Harmadik osztályban kezdtem rontani matekból, bár addig sem voltam túl jó belőle (21 éves koromban derült csak ki, hogy diszkalkuliában szenvedek, előtte nem is hallottam ilyenről). Apám megvert, szobafogságot kaptam, nem nézhettem a kedvenc mesémet esténként. 3. osztályban még megvolt a 2-es, 3-as, mert a padtársam segített dolgozatoknál. Emlékszem, egy 3-as érdemjegy miatt anyám mondta apámnak, hogy verjen meg...

Ötödikben megbuktam, miközben magyarból dicséretes ötöst kaptam a bizonyítványomba...tehát látható volt, hogy nem a lustaság az oka a matek egyesnek, hiszen ha lusta lettem volna, a többi tárgyból is hasonló jegyet kaptam volna. De akkoriban a rossz matekos gyerekre egyszerűbb volt rásütni azt, hogy lusta, trehány disznó, minthogy szakszerű segítséget adjanak neki...a segítség elmulasztása, illetve a tanár nemtörődömsége és a szüleim lelki terrorja ("Ha nem javítasz, nevelőintézetbe adlak!") most mutatja igazán a hatását: februárban kirúgtak a munkahelyemről, mert nem tudtam elég gyorsan számolni, még számológéppel sem. Pedig minden álmom az volt, hogy egyszer ötöst kapok matekból. Az érettségin a vizsgabiztos beszélte rá a matektanáromat, hogy ne húzzon meg a szóbelin. Magyar-töri szakos volt a nő, és abból a két tárgyból nagyon jól szerepeltem. Ha nem ő a vizsgabiztos, talán még most sem lenne érettségim. Az összes önbizalmamat elvették már gyerekként. A mai napig iszom a levét. Ha megkapom a segítséget mind a tanáromtól, mind a szüleimtől, és elvittek volna a megfelelő helyre, talán nem lennék most egy önbizalomhiányos, depresszióra hajlamos, pánikbeteg ember.

27/L

^

A szüleid állatok.

Diszkalkulia? Ez, de rosszul hangzik. Ilyen egyébként tényleg van?

Egyébként tényleg az a legjobb, ha valaki leül mellé, (lehetőleg akinek az IQ-ja van legalább 100, vagyis tudja mi van :D) és segít neki. A büntetés a rosszalkodáskor szükséges :D

Diszkalkulia tényleg van. Ugyanolyan részképességzavar, mint a diszlexia meg a diszgráfia, csak sokkal ritkább. Az értelmi képességek alapján várhatótól jóval elmaradó matematika tanulási teljesítmény jellemzi.

Az ilyen gyerekek kicsi korban nem érdeklődnek spontán a számok iránt, lassan alakul a számfogalmuk. A téri viszonyok és az idővel kapcsolatos fogalmak is lassabban fejlődnek náluk. A jó értelmi képességekkel rendelkezők mechanikus gyakorlással megtanulhatnak pl. 20 körében összeadni, kivonni, esetleg a szorzótáblákat is, de valójában nem értik pl. a helyiérték rendszert. Jellegzetes hibákat vétenek, ha visszafelé számoltatjuk őket, főleg ha pl.tízesével kell ezt megcsinálniuk.

Az első nehézségeket a 10 átlépés tanításakor érzékelik a tanítók, de ez még sok gyakorlással áthidalhatónak tűnik. Másodikban már komoly problémák jelentkeznek, és harmadik osztályra végképp összecsapnak a hullámok a gyerek feje felett.

A nevelési tanácsadókhoz kell fordulni, ahol terápiát is kaphat a gyerek, szükség esetén felmentik az osztályzattal való értékelés (nem a matektanulás!) alól, esetleg a sajátos nevelési igény megállapítása céljából Szakértői bizottsághoz is utalhatják.

Eltértünk a kérdéstől...

Én azt mondom, ne büntesd a gyereket, próbáld meg kideríteni mi okozhatja ezt nála, lehet hogy csak nem figyelsz eléggé oda rá, és így próbálja felhívni magára a figyelmet.