Segítség! Hogyan neveljem a rám bízott kisfiút?

egy 4 éves gyerekkel lehet beszélni. elsősorban az apjának kéne, de te is megpróbálhatod.

Elmondhatod, hogy látod, hogy haragszik, ezt te meg isérted, de szeretnéd, ha elmondaná, hogy miért (minden bizonnyal az anya elvesztése miatt) és megpróbálnátok játékszabályokat kialakítani ami kompromisszumon alapul, és amire hivatkozhatsz.

Nem egyszerű feladat és pszichológus segítségével lenne a legjobb kezelni. Forduljatok a családsegítőkhöz

(pstichológus)

Szia!

Kérd meg a kisfiú apukáját, hogy beszéljen a fiával, hogy neki most dolgoznia kell, hogy legyen pénz új ruhára, játékokra, és addig neked kell, hogy szót fogadjon és akármilyen rosszat fog csinálni mindenképpen te fogsz vigyázni rá, téged nem tud elüldözni. Viszont ha tovább rosszalkodik akkor apa nem tud dolgozni és akkor nem lesz pénz új játékra, ruhára. Egy 4 éves ezt megérti. Viszont, hogy az anyukája meghalt elég felkavart lehet a lelke. Az lenne a legjobb ha egy délutánt vagy délelőttöt csak vele töltenél el, cukiba mennétek, sétálnátok, beszélgetnétek, meséznétek otthon....

Viszont bármennyire nehéz és félsz tőle barátkoztasd össze a te 6 hónaposoddal, hisz most így durván fogalmazva a sajátodat hagyod másra azért, hogy más gyerekével foglalkozz. Nem tudom hol szoktatok lenni a gyerekekkel, de próbálj meg beszerezni pihenőszéket, járókát és vidd magaddal egyik szobából a másikba. Ne hagyd addig a 4 évessel amíg meg nem szokja a kicsi jelenlétét.

Nehéz lesz, de megéri a végén, azért csinálja ezt a 4 éves, mert nem tudja, hogy mi történik most vele, eltűnt az édesanyja, egyik néni jön a másik után ( bébiszitterek), nem tud és nem is akar ragaszkodni egyikhez sem, mert fél, hogy megint elveszik az akit megszeret. :(

Sikerülni fog, de ahhoz le kell dönteni a falakat!!!! :D

(Bébiszitter)

Ez segélykiáltás a gyerek részéről. Minden bizonnyal és teljesen érthető módon az anyja halála viselte meg - talán nem is érti igazán még ebben a korban, hogy az anyukája nincs többé. Lehet, hogy azt képzeli, hogy ha kitúrja a bébiszittereket, akkor visszakapja az anyukáját. Ki tudja, mi játszódik le egy ilyen pici fiú fejében, lelkében?

Az is nagy baj, hogy az apukája nem tud többet vele lenni, most nagyon nagy szüksége lenne rá. Mindenképp elvinném egy jó gyerekpszichológushoz, mert valahogy meg kell értse és fel kell dolgozza az őt ért tragédiát ahhoz, hogy normálisan élni, létezni tudjon. A tesói valamivel jobb korban vannak, a nagyobb már úgy tűnik, megértette a dolgot, a kicsi meg talán már nem is emlékszik az édesanyjára. Ez a kisfiú most teljesen egyedül van, akkor is, ha ott vagy vele és megpróbálod szeretni. Úgy érezheti, hogy mindenki elfelejtette az ő anyukáját, hiszen a többiek élik az életüket, az apukája is...

Szakember kell, de minél hamarabb, mert ez a kisfiú nem rossz, nem szuperdadus kell neki, hanem a kis lelkének megnyugvás.

Megváltozik, ha az apja haza ér.

Esetleg attól is félhet, hogy az apát is végleg elveszíti. Hiányzik neki, azért kezelhetetlen. Beszélgetni kell vele, hogy apa csak dolgozni jár el, de mindig vissza megy hozzá.

Anyját elvesztette, apját csak a kanyarban látja,

egy 4 éves még ártatlan, letojja a fogyasztói társadalom pótszereit (mint új játék, új ruha, stb). Ez neki nem "indok".

Legyen vele többet az apa, és -de csak ja tényleg úgy gondolod, - ígérd meg, hogy rád egy ideig számíthat, nem hagyod el.

Egy dolog jutott így hirtelen eszembe, ahogy olvastam: azt írtad, élvezte a lovaglást. Bizonyított, hogy a lovasterápia (és az állatokkal való foglalkozás) segít a magatartási problémákon. Lehet, hogy van a közeletekben is lehetőség. Ez így nyilván csak hosszú távra megoldott, de köthetnétek "alkut".

A másik: nekem iszonyú problémás gyerekem van. Amit én teszek (és úgy tűnik, működik): kiválasztottam egy-két olyan viselkedésformát, ami a legnagyobb gondot okozza. Ezt megbeszéltem vele, megkértem, hogy ne csinálja, és elmagyaráztam neki, mit tegyen helyette. Ha betartja, jutalmazom. Még aznap. Az nem vált be, hogy több nap, vagy egy hét után jutalmazom, mert mindig becsúszik egy kis bibi, ami lerontja az összképet, és elveszíti a motivációját. Tehát: megtanítottam levezetni a feszültséget más módon, és ha nem csinálja azt az egy-két dolgot, akkor jutalmazom! Csak azt az egy-kettőt! A többi "problémával" most nem foglalkozunk, csak a leggázosabbakkal. A nagyon problémás gyerkőcöknél a jutalmazás többet ér, mint a fegyelmezés, vagy a büntetés. Most egy ideje csináljuk ezt így, és működik. Két hét megerősítés után jöhet a következő egy-két probléma, akkor már azt is bevesszük a "körbe".

De: a gyereknek iszonyatos akaraterő kell ahhoz, hogy visszafogja magát, és ne csinálja a zűrös dolgait. Az én gyerekemnél ez annyira komoly lett, hogy most már a kakit is visszafogja. Annyira, hogy 4-5 naponta kakil, és kireped tőle a popsija! Szóval könnyen lehet, hogy átvált újabb problémára. (Viszont a pszichológusunk szerint ez azért nem baj, mert majd meg fogja tanulni szétválasztani, hogy miben fogja magát vissza és miben ne.)

2 heted van: válaszd ki a legproblémásabb viselkedéseket, beszéljétek meg, minden reggel, minden este, tanítsd meg az elkerülő utakra, aztán ha megérdemli, dicsérd, jutalmazd! Fontos, hogy ő mondja ki, megérdemli-e a jutalmat, vagy sem! Fontos, hogy akkor a többi dolog miatt ne vond meg a jutalmat. Elmondhatod, hogy az is rossz, de amit megbeszéltetek, ahhoz tartsd magad! És fontos, hogy ne tűzz ki túl hosszú távokat! Egy napnál többet semmiképp! Egy próbát megér!

Nézzetek utána a meseterápiának, nagyon hasznos és érdekes dolog(sokszor még felnőtteknél is), segít felismerni a probléma igazi okát és kezelni azt.

[link]