7 éves kislányomhoz kérnék segítséget?

Ugyan magam nem tapasztaltam ezeket a problémákat, de ha előre eltervezitek a programokat, szerintem megelőzhető, hogy durcáskodjon. Megbeszélitek, 1 hétre előre, hogy melyik délután mit fogtok csinálni, aztán ha menetközben mégsem lenne kedve valamelyikhez, akkor oda nem mentek, vagy azt nem csináljátok. Így előre tudná azt is, hogy melyik délutánt tervezed csak otthonülősre, pihizősre, akkor beszéljétek meg, hogy azon nem hisztizhet, ha épp aznap nem mentek sehova.

A reggelinél meg a józan, szigorú magyarázat segíthet. Tudod, a régi jól bevált recept, hogy más gyerek ezt örömmel megenné. Nekem is régen, ha olyan műsor volt, rögtön mutatták a szüleim, hogy látod, azt az afrikai kisgyereket, milyen sovány, ő nem finnyáskodna.

"A reggelinél meg a józan, szigorú magyarázat segíthet. Tudod, a régi jól bevált recept, hogy más gyerek ezt örömmel megenné."

Á, én megmondtam, hogy akkor adják oda nekik.

Amúgy mit szoktál neki reggelire készíteni? Az enyémek önállóak, megvan a hűtőben a polc, amiről válogathatnak (joghurt, krémtúró, tejszelet, túrórudi, actimel, stb), de vehetnek egy szelet kenyeret és tehetnek rá felvágottat vagy mézet. Önkiszolgálóak elsős koruk óta.

Csak hétvégén csinálok nekik, akkor ha bacon-t kérnek.

Tudsz vele külön időt eltölteni? Nekem kis korkülönbséggel van két lányom (8,5 és 10 évesek). Sokszor van közös program, de van hogy külön megyünk. Addig a másik le van adva nagyszülőkhoz, én mg a másikkal megyek anya-nagylánya vagy anya-kislánya napra. Volt, hogy a kicsivel együtt mentem fodrászhoz, mind a kettőnknek vágtak, nagyon élvezte, hogy együtt szépítkezünk. A nagynak amúgy is szájmenése van, de ilyenkor merülnek fel olyan kérdések, amire a napi rohanásban nincs idő. Pl. ki volt az első szerelmem, a dolgozómban vannak-e barátaim, hol és mit szoktam ebédelni, stb.

Írtad, hogy foglalkozol vele, de sikerül úgy is, hogy a kistesó nincs a közelben? Mondjuk egy egész napot vele tölteni a másik nélkül.

Más ötletem nagyon nincs, esetleg kérhetsz segítséget a családsegítőtől, de az jó hír hogy a suliban nincs baj vele, vagyis nem a gyerek "gázos", csak valami baja van.

Ha ilyen tisztán látod, hogy neked szól, kérj segítséget gyerekpszichológustól, nevelési tanácsadótól. (NEM gáz, ne aggódj! Ha segítséget kérsz, az azt jelenti, jó anya vagy, fontos neked a gyereked.)

Annyi minden van egy gyerek és az anyukája között, amit a laikus anyuka nem lát át, nem tud elég okos lenni... Ez van. De vannak, akiknek ez a szakmájuk, és sokat tudnak segíteni.

Az anya-gyerek kapcsolat egy életre szól, érdemes segíteni, ha úgy érzed, valami van.

Kezeld a lehetőségekhez képest partnerként, amennyiben megbeszéled vele mondjuk a heti programot, de a nyafogást, hisztit ne úgy tekintsd, mintha a férjed elégedetlenkedne így, hanem koncentrálj rá, hogy ő azért egy óvodás gyerek. Ha nem tetszik neki valami, húzza a száját. Na és? Muszáj mindig mosolyogni? Azonosítsátok az elfogadhatatlan viselkedéseket, de legyen módja rá, hogy kifejezze, ha aktuálisan elégedetlen a világgal.

Te hogy oldod meg ezt a saját életedben? Beszélgethetnél is vele erről. "Vannak napok, amikor semmi se jó, én ilyenkor..."

Ismered F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam című könyvét? Nagyon ajánlom.

A hisztiért ne büntesd, akkor elég, ha egyszerűen nem hagyod befolyásolni magad. A büntetést tartogasd arra, ha tényleg valami rosszat csinált.

És próbáld meg megtanítani a valódi érzései felismerésére és kifejezésére, akkor talán nem érzi majd szükségét a sok nyavalygásnak.